Ötletek az internetes társkereséséhez (beszélgetős fórum)

Kedves Jázmin! "Kicsit" cáfolnálak, mert:

1. nem hiszem, hogy a kutyának sem kellettem volna, amikor regisztráltam egy netes oldalra

2. akkor költöztem vidékről Pestre, 27 éves voltam, kevés embert ismertem.

Arra jó volt, hogy randizgattam, találkoztam pasikkal. De egyik sem jött be nekem, én sem nekik. Azért haveri szinten tartjuk a kapcsolatot, ha nem is napi, de havi szinten.

Aztán amikor csak már fórumozni jártam fel arra a bizonyos társkereső oldalra, írt egy srác. Levelezés, skype, ahol is kiderült, hogy szomszédos lépcsőházban lakunk.

Másnap találkoztunk, azóta együtt vagyunk. Ennek 3 éve. :)

A cikkben tényleg jó kis tippek vannak, érdemes rajtuk elgondolkodni. Gratulálok hozzá az írójának!

Én is társkeresőn ismerkedem, és tény kitartás és némi szerencse kell ahhoz, hogy olyan embert találjunk, aki valóban "megfelelő" párkapcsolati szempontból számunkra.Vannak előnyei, és hátrányai, de én hálás vagyok ennek, mert a volt párom, társkersőn ismertem meg. Hihetetlen mód szerettük egymást, és most is, teljesen más jellegű dolgok szóltak bele az életünkbe, ami miatt szét kellet szakadnunk.

Szerintem butaság lenne kategorizálni, hogy ez most jó, vagy rossz...

Azt pedig én is felháborítónak tartom, hogy egyes emberek szerint azok regisztrálnak ilyen oldalakra, akik nem kellenek senkinek. Örömteljes dolog, hogy van, aki az ismerkedést kalsszikus módon tudja űzni, de azért mert valaki neten keresztül keresgél, az nagyon nem azt jelenti, hogy nem kell senkinek, egyszerűen csak az élete alakult úgy, vagy túl zsúfolt ahhoz, hogy társaságokba járjon. Nos velem személy szerint ez a helyzet.

Kedves Jázmin! Sajnálom hogy ilyen jellegű tapasztalataid vannak! De ha Te ennek ilyen tüzetesen utánnajártál, nem lehet hogy ezzel a mentalitással, Te nem kellesz senkinek?

ennyi...:)

Nekünk meg majd eljön az időnk!Nem csajok?

Ez mostanában a legnagyobb baromság, amit hallottam :D :D :D

A férjem meg csókoltat, akivel a neten ismerkedtem meg, 6 éve vagyunk együtt, és van egy lányunk.

Ja, mindig is volt párom, sosem voltam egyedül, és sosem voltam azért valakivel, hogy legyen valakim.

Köszi, Jázmin, ez jól esett. Bár valóban elkeseredettségemben regisztráltam, egy héten belül megismertem a a mostanra férjemet. Akivel egyetlen közös ismerősünk, közös pontunk nem volt, egyikünk sem az a könnyen szóba áll mással típus, tehát másképp esélyünk sem lett volna megismerkednünk. És telitalálat lett házasságunk!

A cikk tanácsai amúgy teljesen ülnek:)))

Nekem meg az a véleményem,hogy azok keresnek neten társat akik már az életbe nem kellenek senkinek.

Én azt tapasztaltam ,hogy egyálltalán nem megbizhatóak.

Szerintem nem igaz, hogy a kémia nem müködik, én akivel megismerkedtem azokkal éreztem valami vonzalmat...

Fontos, hogy hány évesen keresünk partnert.

Azt vettem észre, hogy az 50es paliknak 30 éves csaj kell..inentől fogva az 50 es nőknek kevesebb az esélyük..

De rengeteg ilyen oldal van.

És ahol kis nyálgépek vannak ott nem érdemes regisztrálni sem!

Szia akkor ezek szerint én vagyok az egyetlen akinek össze jött?

Párommal lassan 2 éve élünk együtt.

Neten jöttünk össze, én azt látom, hogy igen kitartóan kell böngészni, sok embert ismertem meg így

Én nem vettem komolyan, úgy fogtam fel, hogy ez egy lehetőség, és inkább úgy fogtam fel, hogy ismerkedek...és ez itt a lényeg..

Nőként könnyebb ismerkedni a neten, de fontos a kép, az adatlap kitöltése, én hiszek abban, hogy bárhol rálehet találni a nagy őre.

Ha valakinek kérdése van csak kérdezzen, ebben a témában profi vagyok..

Persze a netes társkeresés egy picit lutri is!

DE AKI MER? AZ NYER!!!