Összevesztem anyukámmal (beszélgetős fórum)

... nálunk a lányunk kapott többet , Apám házának árából telket vett , a maradékból elkezdett építkezni , Anyum lakását a bátyja a fiam kapta meg , de esze ágába se volt megmozdulni ... aztán mivel a lányunk házikója félbemaradt , eladtuk Anyum lakását is és az is ment a lányunk házába , végül úgy beszéltük meg h akkor a fiunk ittmarad a készbe ! aztán ha mi 99 évig élünk ? akkor egész életét a mamahotelbe töltötte !

... lehet h anyud elgondolkodik azon h akkor hogyan tovább ?!

Akkor is kimutattam és meg is mondtam a véleményemet a helyzetről.

Ma, azaz tegnap érte el nálam a helyzet a kiborulás szintet. Ordibálás és káromkodás. Jól esett kiadni.

Én is, jelen!

ő A fiú, ő AZ elsőszülött.

1. Én is a gyereke vagyok.

2. Én sokkal többet csináltam eddig az életben mint a bátyám. Ő csak siránkozni tudott, hogy drága az albérlet. Közben meg nem is volt kötelező ott lakni.

... az egyik kolléganőm lánya is mondta a szüleinek h " vehetnének neki 1 lakást ! " albérletbe lakott ő is 1 ideig :( pénz nem volt lakásravaló , de felajánlották a gyereküknek h vegyen fel kölcsönt és ráépíthet az ő házukra ! csak ahhoz előtte /azt hiszem/ ráiratták erre a gyerekükre a házat , sajátmaguknak haszonélvezetet megtartva :)

... nem tudom mi lenne a legjobb megoldás ?! én úgy gondolom h aki hajlandó megmozdulni ? tenni a saját boldogulásáért ? annak segítsen az ember , a szülő , de aki csak elvár ? és közbe + nem mozdulna ? ... nincsen ingyen semmi az életbe !

Én megértem, hogy berágtál, szerintem senkinek nem esett volna jól.

"Majd férjhez mész és ott élsz"? Az nem olyan, az nem az. A saját és a máséban lakni teljesen más. Hátha neked is vesz, vagy ha nem, irta már valaki a jelenlegit rád iratja. Talán.

Örülj neki, legalább több hely maradt nektek anyukáddal :)).

A viccet félretéve miért kellene neked is vennie? Gondolom majd téged is támogat, ha szükséged lesz rá. Lehet ha te pattansz meg először, és neked nem marad az albérlet után pénzed, akkor neked vesz. A tesód meglépte, te meg így jártál.

Egyébként miért nem akkor vetetted fel az ellenérzésedet, mikor kiderült , hogy lakást akar neki venni? Így utólag már kár cseszegetni...

Korábban is szólhattál volna védve a saját érdekeidet. Ez valóban aránytalan "segítség" volt.

Ha neked nem akarnak, nem tudnak segíteni egy saját lakásban, akkor gondolom majd segítenek úgy, hogy te öröklöd majd meg a szülői lakást.

Vagy már rád is írathatják és ők haszonélvező lesznek.

Nem, dehogy.

Ma költözött be, de már régóta tudok erről. Most jött ki belőlem az egész.

Úgy vette meg a lakást, hogy utólag tudtad meg?

Eltitkolták előled?

Vett neki egy lakást.

Tavasszal kitalálta a testvérem, hogy nem akar többet itthon élni. Bérelt egy lakást. Nem maradt semmi pénze az albérlet fizetése mellett és folyton panaszkodott anyánknak. Haza is költözhetett volna, de anyám vett neki válaszul egy lakást.

Kérdeztem, hogy velem mi lesz? Ilyen könnyű saját ingatlanhoz jutni nálunk?

Nem volt rá szüksége, mert élhetne itthon is. Pont úgy ahogy én teszem.

Azt felelte, hogy van számomra hely itthon. Egyébként meg lány vagyok, majd férjhez megyek és élek ott.

Sajnos a szülők nem egyformán szeretik a gyerekeiket. Ez nem azt jelenti, hogy téged nem szeret.

Nem tudom megítélni kellene bocsánatot kérned vagy sem. De a büszkeség itt egyáltalán nem fontos, ne emiatt ne tedd meg, hogy bocsánatot kérsz. Nem részletezted ki mit mondott a másiknak, meglehet az anyádnak kéne tőled bocsánatot kérnie.

Mi volt az a hatalmas kivételezés? Elárulod?

Egy anya mindig azt a gyermekét támogatja amelyiknek szüksége van rá. Lehetsz még te is sz@r élethelyzetben mikor majd jó fog jönni a szülői támogatás. Ne sajnáld most a testvéredtől!

Akkor miért veszekedtél vele?

Önellátó vagy.

Nincs jogod számonkérni, kinek mit, mennyit ad.

Vegyél egy nagy levegőt, és öleld át az anyukádat,nem kell semmit mondanod,csak öleld át.

Mindkettőtöknek jobb lesz.

Hidd el.

Kevés anya az, aki nem kivételezik.

Valahol őt se úgy nevelték, ahogy neki az a legjobb lett volna. Van, aki ezen túl tud lépni és nagyon rendes szülő lesz, van, aki nem.

Na de az, hogy minek szült meg!???

Oltári nagy bunkóság. Nem is csodálom, ha bűntudatod van.

Büszkeség?

Ki tart el?

Nála laksz?

Azt eszed, amiért ő dolgozik meg?

Érdekes...

Amiért így beszéltem vele...

Ő volt az utolsó csepp a pohárban. Már napok óta feszült vagyok több dolog miatt is. Most robbantam.

Hát pedig kénytelen leszel bocsánatot kérni, semmi más lehetőség nincs... Nehezebb az elhatározás, mint a megtétele, és ennél jobban semmit nem fog anyukád értékelni, mert bármilyen tárgyi engesztelés ehhez képest semmit nem ér.

Persze nem tudjuk, hány éves vagy, mi az a kivételezés, de néha kicsúszik olyan, amit aztán megbánunk...