Összeköltözés - vélemények? (beszélgetés)

Ahogy öregszik az ember, annál nehezebben adja fel a szokásait, és annál inkább a nehezére esik a másikhoz alkalmazkodni. Legalábbis sokan vagyunk így.

A közös nyaralás jó ötlet, de azért tudni kell, hogy az nem olyan.

Ha viszont a próba nem válik be, én nem maradnék vele, hacsak nem akarsz egy ilyen lazább kapcsolatban élni. De szerintem ahhoz meg fiatal vagy. Olyant inkább már felnőtt gyerekek mellett jobban el tudok képzelni, de az sem olyan, ami bárkinek jó.

Ez a matek nekem sehogy nem jön ki. :D

Egy életképes kapcsolat az őskorban is ugyanúgy működött mint most.

Akkor szerintetek szakítsak vele azonnal?

Nincs értelme egy évet sem várni?

Míg végzek az egyetemmel

Szerintem még sok mindent nem fogsz fel.

Nyenyenyenyenyenye... És a másik hogy csinálja.

Fejezd be a sulit, állj, saját lábra, és majd megnézed onnan.

Én ilyen fiatalon szintén vártam. 2 évet. Ahogy végeztem a fősulin és lett munkám összeköltözünk. 16 év lett belőle.

A mostani párommal nem beszéltünk róla, csak már nem ment haza egy idő után. 😂😂 De már nem vagyok "tinilány". Idősebb korban talán már gyorsabban történnek a dolgok, mert az időnk is véges.🙄

Egy szerelmes férfi nem így viselkedik, és az sem, aki komolyan tervez a nővel.

Én képtelen lennék ilyen kapcsolatban élni, de te úgyis kínlódni fogsz még egy darabig. :)

Arról pedig fogalmad sincs, hogy mi az, amikor “annyi mindent megtesz valaki valakiért”.

Még egy dolog van, amit nem értek. Ha amúgy annyi mindent megtesz értem, akkor az összeköltözés miért nagy dolog neki? Ha amúgy jóban-rosszban számíthatok rá? Meg, ha már a haverját is képes hanyagolni miattam? Meg miért fogad el minden hibámmal együtt, mindenféle helyzetben, ha ez működik, akkor összeköltözni miért nem?

Volt, hogy már a szüleinek is mondott le programot, hogy nyugodtan velem lehessen.

Ha annyi mindent megtesz valaki valakiért, akkor csak többet számít neki, mint egy átlag nő? Vagy ezek a dolgok nem olyan fontosak, mint ahogy tűnik?

Ne nézzetek hülyének, tényleg azt hinném, hogy ezek után az összeköltözés nem tragédia.

Próbaösszeköltözês?

🤭😁😁😁😁😁😁

Nem tervez veled komolyabban.

5 honap után összeköltöztünk,ebből 2 hónapig lakást kerestünk,szóval kb rögtön az elejen biztosak voltunk benne,hogy együtt akarunk élni.

2 év múlva összeházasodtunk.

Szerintetek akkor is engedjem el ha minden más téren meg jó a kapcsolatunk?

Vagy azért még egy próbaösszeköltözést várjak ki, és akkor meglátjuk? Ha akkor meggondolja magát és hajlandóbb lesz, akkor jó, ha nem, akkor szakítás?

Jól ki tud mindent magyarázni.

Fogadd el, nem akar veled élni.

Én azért nem bántam eddig, hogy nem gyorsan történt, mert eleve nem akartam volna, míg nem közeledek a diploma megszerzéséhez vagy akár nem vagyok túl ezen. Meg, nem akartam elijeszteni. Ráadásul nekem is gyakran volt egyéb problémám, amúgy most is van.

Én 23 éves vagyok, ő 33 éves. Szóval van egy kis korkülönbség.

Persze kettőnk közül inkább én vagyok fiatal ehhez, nem ő, mégis én szeretném jobban. Különben, évekig nem is volt senkije mielőtt összejött velem, szóval rendesen hozzászokott, hogy szingli. Randizgatott de kapcsolata nem lett. (Gyakran olyanba szeretett bele, akibe "nem kellett volna".)

Most azonnal nem is szeretnék összeköltözni de ha azt hallanám tőle, hogy 1-2 év múlva azért nem látná akadályát, az jól esne. Volt, hogy azt is megjegyezte, hogy amúgy én se tudhatom hol kapok majd munkát ha elvégzem az egyetemet. Mondjuk itt szeretnék maradni mindenképp, ebben a városban, de azt mondja, az se ideális ha összeköltöznénk, aztán máshol van állásom.

Szerintem ne eröltesd annyira az összeköltözést.

Mennyi idősek vagytok?

Türelmesebbnek? Hát nem tudom. Mi 2 hónap után összeköltöztünk, 2 év után összeházasodtunk.

Képtelen lettem volna évekig járogatni.

Elnézést, amiért nagyon hosszú lett de több tényező van itt, ami számíthat, ezért akartam kifejteni mindent.

Meg még annyit tennék hozzá, hogy nemcsak arról van itt szó, hogy kettesben lenni bármikor, bár szerintem az is normális igény, hanem arról is, hogy jó érzés lenne a közelemben tudni mindig. Meg vele ébredni, vele aludni, bármikor megölelni...

Remélem értitek.

Köszönöm ha valaki elolvassa és ír véleményt.

Sziasztok! Az összeköltözés kapcsán elbizonytalanodtam kicsit a kapcsolatomban. Szóval, három éve vagyunk együtt és én sokkal nyitottabb vagyok a téma iránt, mint a párom. Én sem most rögtön akarom de nekem jól esne ha azt mondaná, hogy 1-2 év múlva részéről nem lenne akadálya és szeretné. Még egyetemista vagyok, egy év múlva végzek, ő már dolgozik. Az anyagi dolgokat is felhozta, hogy még 1-2 év, mire neki magasabb lesz a fizetése és jobban megengedheti magának de azt is mondta, hogy attól tart, hogy nem lenne jó, mert sokat veszekednénk. Amúgy mostanában valóban sokat veszekedtünk de amúgy szerintem ha együtt laknánk, kevesebb lenne a probléma. Azért, mert akkor megszűnnének, az összeköltözés által részben a konfliktusforrások. Mindig azt mondja különben, hogy nem tudja, mi lesz 1-2 év múlva, azt se, hogy egy félév múlva mi lesz. Gyakran bizonytalan benne, hogy megmarad-e a munkahelye, például most elvileg utalgattak rá neki meg a munkatársainak, hogy örüljenek ha megmarad az állásuk. Viszont ő máskor is ilyen félős ezzel kapcsolatban és szerintem akkor is túlaggódja, amikor éppen senki nem mond neki ilyet. A családi tényezők: a nagymamájával lakik, csak teljesen külön lakrésze van mindkettejüknek. A szülei volt, hogy el akartak költözni a párom helyére, hogy ők felügyeljenek a nagymamára de nem sikerült a költözés. Bonyolult a helyzet de arról van szó, hogy a párom szülei a másik nagymamával egy másik városban élnek és szóba került, hogy ők ide a párom helyére, a párom meg akkor külön de a másik nagymamát nem lehetett elköltöztetni. Mindegy, szóval a párom eredetileg azért került a mamához, hogy legyen ki vigyázzon rá. A párom apja hetente látogatja a mamát, meg segít neki, amit kell, ezért heti 3 napot minden héten a páromnál ott az apja. Engem ez is idegesített, úgy éreztem, én ezt akármeddig nem szeretném így. Én is a szüleimmel lakok részbe, nála 3 napig ott az apja, nekem van ugyan egy albérletem de jelenleg ott egy lakótárssal lakok. Tehát összességében nekem olykor hiányzott egy hely, ahol bármikor együtt lehetünk kettesben.

A páromnak mondtam, hogy lehet, hogy mostanába sokat veszekedtünk de nézze a pozitív dolgokat is. Végül azt válaszolta, hogy igen, tényleg van benne félelem és hogy talán az lehetne kompromisszum ha mondjuk 1-2 hetet együtt laknánk valahol, mondjuk nyáron és kiderülne milyen. Szerinte ezt előbb ki kell próbálni, ha azt látná, hogy működik, nem félne ettől.

Egyébként sokszor volt már ez téma és mikor mit mondott. Volt, hogy nem tetszett neki az összeköltözés, máskor meg egy rossz szava sem volt és azt mondta, mindenképp érdemes megpróbálni.

Szerintetek szakítani kell ha 3 év után bizonytalan vagy nem feltétlenül?

Meg engem az is zavart, hogy nem tudni mi lesz a nagymamákkal és hogy most hány évig lesz még ez így, hogy az apja hetente jár meg nem költözhet senki sehova. Ezzel kapcsolatban meg felemás érzései vannak szerintem, mert részben elvan így is de volt már, hogy mondta már az apjának, hogy meg kellene valahogy oldani a helyzetet meg hogy ha ez nem lenne így, akkor velem is nyugodtabban lehetne kettesben. Olyan is volt már, hogy felvetettem, mi lenne ha átmennénk az én albérletembe, és akkor totál kettesben lehetünk. Akkor mondta is, hogy nem bánja, hogy hozzám átmentünk. Meg máskor is tetszett neki az albi, ahol lakok, a környék, 10 percre van a munkahelyétől, csendes utca.

Szóval mióta feljött a téma, azóta hol nyitottabb, hol makacsabb.

Már néha majdnem szétmentünk emiatt de vele maradtam. Nehéz időszakokban is támogatott, megvan a közös érdeklődési kör, szex téren is türelmes volt nagyon. Mielőtt megismertem, otthonülős volt, a kedvemért elment velem kirándulni, a főzés sem érdekli, nekem mégis főzött többször. Volt, hogy lemondta egy haverjának a találkozót, hogy velem találkozzon inkább. Például ez részéről nagy dolog, mert nagyon tud ragaszkodni haverokhoz...

Tehát sok mindent tett miattam, a legnehezebb helyzetekben is igyekszik támogatni engem, azt mondja, még más nem hatott rá ennyire, ahogy én.

Az összeköltözés mégis okozott többször vitát.

Szerintetek megéri még 1-2 évig várni, ha még úgyis tanulok és koronavírus van meg nekem megvan egyéb problémám is (azt már nem részletezem) vagy ha most bizonytalan, mindig változik a véleménye, akkor felesleges?

Tudom, hogy jó lenne ha vele laknék mert tapasztaltam már, hogy számíthatok rá és sokkal másabb együtt lakni, mint folyton telefonon meg chaten kommunikálni. De még a skype sem olyan. Más lenne ugyanaz a helyzet személyesen, mint így, ebben biztos vagyok .

Jártunk már többször úgy, hogy amúgy összevesztünk chaten, telefonon, skype-on de mikor személyesen találkoztunk, más volt minden, könnyebben meg tudtuk beszélni.

Szerintetek én idealizálok mindent és amúgy nem illünk össze vagy türelmesebbnek kell lennem?

Amúgy előttem még sose akart vele senki összeköltözni. Úgy általában véve nem voltak ideális, boldog kapcsolatai.