Összeköltözés - vélemények? (beszélgetős fórum)

Van, aki tényleg nem képes az ápolásra. Létezik ilyen.

Csak az ezzel a bibi, hogy gyakorlatilag nincs értelme, mert ha az idős hozzátartozó megbetegszik, nem létezik azonnali külső megoldást találni. Sem bejárós ápolót, sem megfelelő otthont.

Tudom, "minden településen vannak gondozók", de ez csak szöveg.

Ha meg sikerül bekönyörögni valami tartós ápolási részlegre, amit krónikus belosztálynak is hívnak, az mégiscsak kórház, több ágyas kórtermekkel.

Anyukámat itt nálunk ápoltam 7 évig. Magatehetelen fekvőbeteg volt.

Nem tudtam volna elviselni, hogy egy elfekvőben legyen!

Össze kellett magunkat húzni, de tiszta lelkiismerettel élek.

Én sem vagyok az . Ellenben anyós ápolónő volt ,mégis az anyját otthagyta a sógornőjének .

De a férjemtől elvárta ,hogy vigye haza és ketten éljenek együtt.

Így mi rossz emberek vagyunk ezek szerint ,mert idősek otthonában van . De ha nem kerül be ,már nem is élne...

És miért ez a jóérzésű ember?

Az, aki megtanulja a gondozást (mert meg lehet) és otthon marad a szüleivel az nem jóérzésű?

Az, aki időt is akar tölteni a szüleivel és valóban törődni akar velük az nem az?

Igen, érthető a magyarázatod és kényelmes is.

Persze ha a fiú is nagyon biztosnak érezné a kapcsolatot, kézzel-lábbal igyekezne a megoldást megtalálni, de a jelek szerint ez neki tényleg nem sürgős.

Én a kérdező helyében, utolsó éves egyetemistaként, egyelőre maradnék a meglévő fészekben és a szakdolgozatra koncentrálnék, bárminemű plusz bonyodalom nélkül.

Többféle dolog lehet a háttérben. Pl. a fiú szülei is dolgoznak. A nagyi pedig esetleg nem fekvő beteg, "csak" nem árt neki a felügyelet, a család nem szívesen hagyná egyedül.

A másik változat, hogy a szülők valamelyike is esetleg egészségi problémákkal küzd, és emiatt meggondolandó a lakáscsere.

A lakások jogviszonyait sem ismerjük, de még azt is el tudom képzelni, hogy a család nem tartaná megoldásnak, a a nagyi és a fiú jelenlegi lakása tovább osztódna egy kívülálló személyével, akit esetleg nem is kedvelnek túlzottan.

Ez nem(csak) jóérzés kérdése.

Aki dolgozik, valószínűleg nem tudja megengedni, hogy otthagyja a munkáját, mert akkor veszélybe kerül a megélhetése.

Nem tartom elítélendőnek,ha valaki inkább plusz munkát vállal, és abból finanszírozza a gondoskodásra szoruló rokonai ellátását.

Az lenne a jóérzésű ember, aki idegenekre hagyja a szüleit?

Érdekes gondolat.

Lehet, hogy nem akar egy ingyenélő egyetemistát beköltöztetni magához.

Azt szeretné, hogy a párja a kötelezettségekből is vegye ki a részét.

Ennek megvalósítása érdekében, te mit tudsz tenni?

Van lakásod, egzisztenciád, amivel megalapozod az együttélést?

Ezzel nem értek egyet. 20 év házasság után...talán..de még akkor sem kötelező. Eszembe nem jutna a férjem szüleit ilyen módon segíteni. Ha kell vállalok plusz munkát inkább, hogy kifizessük neki az otthont vagy a házi ápolót.

Amúgy meg sztem jóérzésű ember el se várja a párjától, hogy a szüleit ápolgassa ily módon, ahogy te leírtad.

Mindenkinek a maga dolga megoldani, hogy öreg szülei hogyan éljenek ha segítségre szorulnak.

Hát igen. Látod te is. Összeköltözni nem ennyire lenne bonyolult ha mindketten akarnátok.

A közös élet pedig csak akkor megy,ha abban ketten vagytok, nagyika meg lakótárs meg apuka nélkül.

Ha én költöznék oda, akkor azért nem a nagymama lenne csak a probléma vagy a legnagyobb hanem például az már valóban nem tetszene hogy a párom apja hetente három napra odamenne. Ha kicsit félre tud mindenki vonulni az egyébként nagy házban és nem a szomszédos szobában lenne 3 napig az jobb lenne. Biztos nem adtok nekem igazat de minden héten 3 napig egy harmadik fél, az már sok. Olyan mintha félig az apjával is együtt laknèk. Akkor ugyanúgy nem lehetnénk bármikor kettesben valahol, ahogy most.

A mama külön van teljesen, az más.

Nem vagy még elég érett ahhoz, hogy összeköltözzél a pároddal.

Ha kell ez a kapcsolat, akkor kelljen a nagymama is.

Ha kell a faszi,kelljen a csomag is!

Az én párom ezekben a percekben akasztja a nagyim kilincsére az ebédet.

Sőt,volt amikor ő fürdette,pelenkázta.

Anyukámnál szintén besegített.

Együtt,egymásért,mert első a család.

Gondolkodj el egy kicsit,ezen a fene nagy szerelmen.

Nem hát. Valószínűleg a párod alkalmasabb a nagyi felügyeletére, esetleg több szempontból is.

Te meg, ha a párja akarsz lenni, részt vállalsz a rá háruló terhekből. Normális esetben ez is egy kapcsolat alapvetéseinek a része.

Nem állandóan hozom fel neki de 3szor szóba jött már.

Legutóbb tegnap. Azelőtt nyáron. Meg lehet még azelőtt is egyszer.

Te azt mondod, hogy három éve vagytok együtt. A pasi is így gondol erre az időszakra?

Mióta pedzegeted neki ezt az összeköltözést?

Egy 33 éves férfi ha akar valami hosszútávú kapcsolatot, ha tervez a jövőben valamit, akkor dönt. Ő még nem tervez semmit és ha továbbra is folyton felhozod neki ezt a kérdést, akkor nem is fog.

Lehet félreérthető voltam. Szóval nála legfeljebb egy próba idejére lennénk együtt, hogy lássuk, hogy egymással milyen, kijönnek-e idegesítő szokások, milyen amikor már jobban megszokjuk a másik jelenlétét.

Ha hosszútávú összeköltözésről lenne szó, hogy végleg, akkor én tuti nem mennék hozzá. Akkor a szüleinek kellene valahogy a párom helyére költözni, hogy vigyázzanak a mamára. Ezt már tervezik évek óta de ez se olyan egyszerű.

Nála, mármint ha a nagyi nem szorul éppen ápolásra?

Ha azért lakik ott, hogy segítsen, akkor a Nagyi kicsit része lesz az életeteknek, ez ellen hiába prüszkölsz.

Akkor szerinted mindenképp van értelme kipróbálni próbaképpen az összeköltözést?

Ezt úgy gondoltuk hogy van nála vagy az én albérletemben mikor nincs ott a lakótársam.