Önismeret... jöhet minden, ami ezzel kapcsolatos. :))) (beszélgetős fórum)

"Miért van ránk hatással, hogy mások mit gondolnak rólunk? Vagy másokra miért van hatással, hogy mi milyenek vagyunk? :) "

Azt hiszem, akkor van ránk hatással, hogy mások mit gondolnak rólunk, amíg nem vagyunk az úgynevezett önismeret birtokában, amíg alakulunk, keressük a helyünket, a személyiségünket, próbáljuk magunkról lenyesegetni a nem tetsző dolgokat, jellemzőket... itt még fontos a visszajelzés, hogy sikerült-e... valóban olyannak látszom-e, amilyennek szeretném látni/láttatni magam. Amikor ez már beáll egy normális, harmonikus szintre, akkor már annyira nem érdekes a külső visszajelzés, persze extrém esetekben azonnal figyelmeztetne, hogy valami nem úgy működik, valahol megcsúszott az ember, de többnyire figyelmen kívül hagyható. :)

Másokra hatással a milyenségünk? .... hááááát... ugye vannak, akiknek minták vagyunk, példa... követendő út, vagy éppen nem. :) Aztán a habitusunk, a jó és rossz tulajdonságaink pl. egy munkahelyen rendesen tudja befolyásolni a körülöttünk levő légkört (hehe, és nem biztos, hogy mindig a szomszéd asztalnál ülő miatt gáz a munkahely :DD)... és mindenképpen mi is jelzünk, visszajelzünk arra, hogy a másik hogyan viselkedik, milyen ember... amiből ő aztán ismételten építkezhet, ha akar! ;)

Látom nem adod fel! :))

"Mennyire függ össze a külső megjelenésünk, a viselkedésünkkel, a jellemünkkel?"

Naaaagyon! :) Pl. nézz meg egy átlagos tinit... lóg a nadrág, fekete a cucc, erős a smink...blabla.. tudjuk a tinikről, hogy teli az agyuk mindenfélével, hirtelen nyitnak a világra, a gyerekséget még nem engedték el, de már kopognak a felnőttség ajtaján = KÁOSZ van bennük, ezt tükrözi a külsejük is... "keresem az utam, keresem magam".

"Itt hoxán írás alapján ugyan olyan megítélés alá esünk, mint a való világban az egész lényünk/megjelenésünk szerint?"

Hát ez elgondolkodtat... sokan rávágnák azt hiszem egyből, hogy NEM, meeert... szerintem azért többnyire, igen. Már többször megpróbáltam, de az ember nem igen tud kibújni a saját bőréből.

(később folyt.)

Akkor egy másik megközelítés. :)

A legeslegelső benyomás...

Mennyire függ össze a külső megjelenésünk, a vislekedésünk a jellemünkkel?

Itt hoxán írás alapján ugyan olyan megítélés alá esünk, mint a való világban az egész lényünk/megjelenésünk szerint?

Miért van ránk hatással, hogy mások mit gondolnak rólunk? Vagy másokra miért van hatással, hogy mi milyenek vagyunk? :)

Komolyan kérdezem. :) Érdekel. :)

A második részével teljesen egyetértek. És, ha erőszak az már sehogy sem jó, akárki követi el, akárki ellen (akár önmagunk ellen is).

Viszont sajna a példával nem igazán tudok azonosulni, mert éppenhogy a munkánk során is emberekkel vagyunk körülvéve. És hiába végzi jól az emberke a melóját ott megfelel, ha a kollégákkal nem jön ki. Akkor előbb-utóbb vagy kicsinálják azt az embert vagy lép magától.

Nekem ezért bonyolult az önismeret, mert valahogy nem találtam meg a mindig minden körülmények közötti (bocsi :D) megfelelő viselkedést és máson sem láttam még ilyet. Tudom... kritikus vagyok, de nem annyira... csak kicsit. :)

Szerintem is nehéz változtatni, de lehet azért, mert nincs mire. Mármint honnan lehet tudni, hogy amit mi kigondoltunk, hogy én ilyen is ilyen akarok lenni az megállja-e a helyét a valóságban? Ezért kéne a megfeflelő önismeret, hogy feltérképezzük az esetleges lehetőségeket, hogy az egyes emberben mi rejlik, mit lehet kihozni belőle.

Vagy az fárasztó, hogy állandóan értékelünk. :)

Oké, de megint ott tartok, hogy honnan tudhatnám, hogy mi a jobb? Ha tegyük fel eleve hibásan gondolkodom, akkor nagy az esélye, hogy hibás más döntéseken, megoldásokon agyalok.

Vajon nem kell nap mint nap megfelelni valaminek, valakinek? Nem kell-e alkalmazkodnunk a környezetünkhöz?

Itt van az, hogy valakinek "szerencsés" természete van és amit ő tesz azt sokan szeretik és van az a "szerencsétlenke", aki bármit tesz mindenkinek az idegeire megy.

Akkor egyikük lehet önmaga? A másikuk meg nem? És ez mitől függ? Persze tudom... neveltetés, genetika, társadalmi ilyen-olyan hatások... De valahol csak ellehet ezt csípni, hogy hol is kezdődik az igazi jellem.

Igen, de ki határozza meg, hogy a másképp viselkedés az jó-e? :)

Örülök, hogy rátaláltál az utadra. :)))

Szia!

Szerintem a legfontosabb rész a hibáink felismerése, azok elfogadása (hogy a miénk). Innen lehet változtatni, de nagyon nehéz, én is átéltem és át is élem. Ha van egy rossz viselkedés minta sokszor akkor is nehéz, vagy lehetetlen változtatni rajta, ha felismerjük. Illetve lehet, hosszú tudatos munkával, sok figyelmet kell fordítani magadra, de nem szabad átesni a ló túloldalára sem. Ha mindig mindenhol racionálisan, ideálisan viselkednénk, eltűnne emberi mivoltunk, színes személyiségünk. De a nagyon rossz dolgokon érdemes változtatni.

Én sok mindenen változtattam és teszem ezt most is, nem könnyű, mert a mintát a programot át kell írni, ami belül késztet és ezt csak tudatossággal és tudatos reakcióváltoztatással lehet. Kissé fárasztó, hogy bizonyos helyzetek után értékeljünk, de megéri.

Megéri a necces szituációkat nap végén átgondolni és azt is, hogy lett volna jobb.

Szerintem...

Van aki jobban ismer engem, mint én magamat.:)

Állítólag!:D

amíg másoknak akar valaki megfelelni, addig biztos nem lesz önmaga.

Szerintem tudunk másképp viselkedni, de ezért nap, mint nap meg kell dolgozni!

A viselkedésminták tanulás kérdése, és nem könnyű, ha egy rossz mintát tanultál meg, én egy pár éve kezdtem el magamat csiszolni, nagyon fájdalmas és hosszú út és folyamat, de megéri, már most jobban érzem magam, jobb a közérzetem, a családomhoz fűződő kapcsolatom is.

Sziasztok! :)

Lehet nagyon sok ilyesmi téma van, de most lesz egyel több. Végül is elég összetett az, ami érdekelne és nem ez az első hely, ahol felteszem agyas kérdéseim, de mindig lehet tanulni, legalábbis jó lenne.

Érdekelne, hogy mi a véleményetek az önismeretről? Egyáltalán vannak-e hatásos technikák, módszerek, amelyekkel jobban megérthetjük, megtanulhatjuk önmagunkat. Kinek mi vált be? És szerintetek mi tartozik az önmagunkba? A tudatos a tudattalan és sorolhatnám… Jobb lesz-e, ha tudomásunk lesz arról, hogy valójában kik is vagyunk (ha egyáltalán lehetséges ez…)? Tudunk-e másképp viselkedni? Átlehet írni a belénk „kódolt” dolgokat? Minek vagy kinek „kell” megfelelni? Van-e norma? Tudom kicsit zagyva ez, de remélem, kilehet valamennyire fésülni, hogy mit is szeretnék valójában.

Nagyon sok véleményt várnék és lehetőleg olyanokat, amit át is átéltek és nem „csak” olvastatok. Mert elméletben a dolgok szerintem másképp működnek, mint a gyakorlatban.

Előre is köszi Mindenkinek a hsz-ét. :)