Önellátó gazdálkodás nyugdíj helyett? (beszélgetős fórum)
Szia!
Én 1 évvel vagyok fiatalabb tőled...nem a nyugdíj miatt ugyan de belekezdtem....így gondolkoztam 5 évvel ezelőtt
mint te...
Most tartok ott hogy nem termelek veszteséget....hogy félretenni mikor fogok tudni??...kb pont úgy mintha panelban élnék....mert minden bevételemet elviszik az esetleges fejlesztések....vagy a takarmányárak stb szólnak közbe....
Viszont ha van egy kis szerencsém akkor a gyerekem továbbviszi majd amit én elkezdtem...és neki már jó lesz..
A másik a hozzáértés....mert igen kell az is....ha úgy kezdesz bele hogy új és nem csináltad még....ha tetszik ha nem kemény tanulópénzeket fizetsz....
Keménynek, szívósnak kell lenni és rengeteg önfeláldozással jár....mindezek mellett megvan a szépsége és az előnye is.......csak a rengeteg munka mellett tudni kell azokat is észrevenni...
Oké, most nem ér kinevetni, de tulajdonképpen mit eszik egy tehén? :D Valami szénát, nem?
Köszönöm a nagyon is hasznos hozzászólásodat! :)
Ti most mennyire vagytok önellátóak? Zöldség-gyümölcs tekintetében teljesen? Ha jól értem, nem ott éltek, ahol a kertetek van, milyen időközönként jártok ki gondozni a növényeket?
Hát, a vegyszerekre nem feltétlenül van szükséged. Mi egyszer permeteztük a szőlőnket rézgáliccal, ami még a legszigorúbb bio és organikus gazdaságokban is megengedett és sokkal több a szőlőnk, mint a szomszéd agyonmacerált és kemikalizált lugasában...tudni kell, hogy mit ültess mellé, ez a tanulás, amiről beszéltem, és igen, volt kudarcunk is!
Az állattartás necces ügy. 1kg fehér túltenyésztett húshibrid csirke felneveléséhez kell kb 2-2,5 kg gabona, az őshonos, ellenálló magyar fajtáknak meg dupla annyi idő és gabona is.
Nem véletlenül mondják az okosok, hogy nagyon vissza kellene fogni a húsfogyasztást.
A tehénre, disznóra nincs pontos adatom, mert nem tartunk (még), de sokszorosa egy egyszerű, egy evésre is alig elég csirkének. A rájuk fordítandó idő meg nem kifejezhető pénzben :-)Viszont hatalmas élmény velük foglalkozni!
Tudom, hogy semmi sincs ingyen. A kertes ház sem, a telek sem, a kismalac sem, a vetőmag sem, és a víz sem.
Viszont, messze vagyok még hála az égnek a 65 évtől, és nem is akkor akarom elkezdeni, amikor nyugdíjba megyek - ha megérem én azt egyáltalán.
Sokat agyalok ezen az öngondoskodási mizérián. Abban biztos vagyok, hogy ha maradok az ötödik emeleten a panelban, akkor tényleg éhen fogok veszni mondjuk 20 év múlva, amikorra kiöregszem a munkaerőpiacról. Jelenleg 35 éves vagyok. Ha félretenni nem tudok a nyugdíjamra havi több tízezreket, de mondjuk van egy fővárosi ingatlanom, amit eladva vehetek egy kisebb házat vidéken, és a maradék talán elég az induláshoz, az már több öngondoskodás, mint itt ülni és azon sírni, hogy 20 év múlva mi az anyám kínjából fogom tudni fenntartani magam a panelban.
Mindez persze nagyon körültekintő és alapos tervezést igényel. Az alapok egy ideje már ott keringenek a gondolataimban egyébként, szóval az ötlet nem teljesen új.
Városiként is megcélozhatod az önellátást, bár készülj fel kicsi lépésekre...no, és arra, hogy közel megvalósíthatatlan...de szerintem, ha van rá indíttatásod bele KELL fognod, mert csodálatos és nagyon nehéz út áll előtted!
Mi kisvárosban élünk és évek óta foglalkoztat bennünket a gondolat.
A panel előtti fél kiskerttel kezdtem, ahol az olcsó virágok között el-elbújtattam a rebarbarát, fűszernővényeket és pár fokhagymát is.
Ma van 700 nm hobbykertünk és a baromfitartás is bekerült a repertoárba, kb 2 év alatt.
Mégsem igazi diadalmenet ez, mert senk nem volt, aki segítsen nekünk, panelparasztoknak. Hiába a neten évek óta végzett kutatómunka, a szakkönyvek!
Pl. Capek írta a Szenvedelmes Kertész című művében, hogy lesajnálja a zöldségkertészeket, mert nekik alkalomadtán muszáj sokat enni mondjuk az idénycukkiniből, mert az van éppen. Hát valóban így van.
Az önellátásra való törekvés nem csak a megtermelésből áll, de a felhasználásból, tartósításból és trükkökből is.
A rengeteg kudarc (tönkrement növények, rohadék, csirkerabló patkányok, betegségek, stb...) mégis előbbre vitt, mert az életszemléletünk gyökeresen megváltozott.
Megtanultunk értékelni olyan dolgokat is, amiket eddig észre sem vettünk. Bár tény, hogy tévénézés helyett, 8.hónapos terhesen ma paradicsomot és szőlőt tartósítok, mert sora van és nem vár.
A közüzemi hálózatról való leszakadás álom...kb 15 év, mire egy alkalmas passzívházra való összejönne és akkor hurráoptimista vagyok. Viszont jó űton haladunk a felelősebb gondolkodás felé...
A lányom 2 éves, az unokabátyja 10 volt, amikor az én gyerekem már tudta, hogy a krumpli a föld alatt tere, még a 10 éves szuperintelligens kisvárosi fiú nem. Persze, a csirke a csirkegyárból jön, zacskóban...nem tollasan kell az élő állat szemébe nézned mielőtt megköszönnéd az eddigi életét és szépen feldolgoznád...nemis ettem az első néhány tyúkomból, de beláttam és beletanultam. És sokkal finomabb, mint a gyári, ez bizony nem kamudumának bizonyult.
Viszont ezzel a továbbfejlesztésre váró kis földdarabbal (még két kert vásárlása a szomszédosok közül, azaz + 1400 nm) már van egyfajta biztonságérzetünk a nyugdíjas jövőre nézve.
Nekem sincs havi 10-15 ezrem fejenként előtakarékoskodni, annak ellenére, hogy már nincs devizahitelünk.
De tanulni tudok rá, hasznos tudást gyűjteni és ültetni pár fát, ami addigra ad valamit.
Ráadásul a gyerekeimnek is adok ezzel, mert legalább halvány foglama lesz a növénytermesztésről és a jószágról, de legalább is becsülni fogja azt, aki biztosítja majd neki az alapélelmiszert.
Sokszor elrémít a gondolat, hogy csak a lelkiismeretemet nyugtatgatom ezzel, de legalább teszek valamit. Anno ezt gondoltam a lakáskasszával kapcsolatban is...ebből soha nem lesz semmi! Nos, lett, bár okosnak és nagyon kitartónak kellett hozzá lennünk: másfél szobás panel, deviza hitel nélkül mára, 23 éves autó, egy 4 éves lány és egy mozgékony pocaklakó, kik türelmetlenül szeretne rácsodálkozni a világra...
Kicsi a lakás? Nincs is igazán semmink? Valóban!
Mert az önellátás nem csak önellátásból áll, hanem az igények átértékeléséről és megvilágosodásokról: felesleges ez is, az is...pazarlás és apránként feladtunk pár dolgot (nincs pl kábeltévénk, ami roppantul meghökkentette a helyi kábeles sápszedőket...nem kell)
Hát igen, nekem is ezért szimpatikus. Mondjuk fogalmam sincs, hogy lehet-e nekem mondjuk saját szélerőművem (ilyen bazinagy oszlop, nagy lapátokkal) amivel az áramot termelem? Meg ugye, ott van az időjárási rizikó: amit megtermelek, gondozok, kapálok stb. az megmarad-e vagy elviszi egy jégesővel kombinált szélvihar. Meg ugye ha vidékre költözik az ember, főleg falura, ott mindjárt nem kap munkát. Nade az ötödik emeleten meg éhenhalok mondjuk 60 évesen, mert ki fog engem akkor alkalmazni, mikor az 50 évesek is túlkorosak a munkaerőpiacon? Viszont, falun kis szerencsével lehetne saját krumplim, csirkém, tehéntejem, tehát talán mégse halnék éhen.
Nehéz dolgok ezek!
Mindent meg lehet tanulni. Csak szerintem olyan sokan élnek városban, hogy ők, mindenki nem tud kimenni a falura.
Amúgy tényleg nem lenne hülyeség. Mert megtakaritani a mai világban Magyarországon tényleg lehetetlenség!
Olvastam egy blogbejegyzést az indexen, szokásos ijesztgetés, hogy nem lesz nyugdíjunk, és kezdjünk mihamarabb öngondoskodásba, nyugdíjportfólió, stb. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem ettől a görcs áll a gyomromba, ugyanis nincs miből portfóliózni, havi tízezreket félretenni, befektetni, ha akárhány év múlva összedől a nyugdíjrendszer, akkor sem. Nem tudom kigazdálkodni és kész.
Írták a kommentek között, hogy önellátó gazdálkodást kell csinálni, és ez szöget ütött a fejembe. Végülis nem is lehet olyan rossz! Persze elméletben, mert tipikus városlakóként tudni nem tudok semmit. :)
Vajon meg lehetne csinálni? Saját kút, saját áramforrás, termelt zöldségek, állattartás? Csak meg lehet ezt is tanulni, nem?
További ajánlott fórumok:
- Tudnál élni önellátó gazdálkodásban?
- 25-30 éves nőkben van akit még érdekel a tanyasi élet és a gazdálkodás?
- Fiatal háztáji gazdálkodók
- Önellátó gazdálkodás
- Nyugdíjas lettem, halott férjem nyugdíjjárulékát igényelhetem-e sajátom helyett?
- Nyugdíjas házastárs halála után, igényelhetem az ő nyugdíját az enyém helyett?