Önellátó gazdálkodás (beszélgetős fórum)
Hogyne tudnám elképzelni! Bár panelpatkány vagyok, de reményeim szerint előbb-utóbb megvalósítom. Sokat kell még tanulnom hozzá, de már felderítettem a súgókat.
Én azon vagyok, de teljesen önellátó nem tud lenni - véleményem szerint - a mai világban az ember. De amit csak lehet azt igyekszem magunknak megteremteni. Kisebb-nagyobb sikerrel. Bár nálunk valami miatt nehezen jönnek össze a dolgok. Keményen kell melózni érte ez biztos. De megéri!
Pontosan!
...és köszönöm!:)
Remélem a bambinótok már vmi hasonló kezdeményezésbe csöppenhet!:)
Ezt nagyon szépen leírtad, köszönöm!Egy gondolatot még hozzáfűznék:A kihívások a hétköznapi mókuskerékben is megtalálhatóak, a különbség "csak" annyi, hogy az egyik esetben mások álmát valósítjuk meg abban az illúzióban élve néha, hogy a magunkét, a másikban pedig a magunkét, illetve önmagunkat, amikor újból közel kerülünk az anyatermészethez, hiszen akkor újból közel kerülünk önmagunkhoz. Ennek több oka is van...Nevezzük értékteremtésnek (?!). Ebben a lelassult kis mikrokozmoszunkban nem számítanak az ájfónok, a gigabájtok, a plázák, a plasztikkártyák, papírfecnik a pénztárcáinkban, nem számítanak... Tiszta szívből kívánom, hogy megtaláld azt a társat, akivel együtt meg tudjátok teremteni a saját kis mikrokozmoszotokat a maga harmóniájával, kihívásaival együtt, békében, boldogan!
Őrületesen klassz dolognak tartom, ha valaki felmérve a buktatókat, kihívásokat, vele járó lemondást, és megpróbáltatásokat, nem törődve a környezete esetleges rosszallásával, negatív energiáival,megéli ebbéli álmait. Le a kalappal! Ez egy csodálatos utazás lehet. Nem csupán abban látom a tökéletességét, hogy képes lehetsz megteremteni a szükségleteid jelentős részét, leredukálni a megszokott "függést", vagy inkább átértelmezni, mert már ez önmagában is fantasztikus elégtétel lehet. A legszimpatikusabb ebben az életformában számomra maga a tanulási folyamat, ami nem csupán kötött időre, de egy életre kiszolgál kihívásokkal. Mindig akad új ötlet, ami finomhangolja a folyamatot, mindig akad új elképzelés, ami leváltja a korábban megdönthetetlennek tűnő rutint, örök sakkozás a körülményekkel, adottságokkal. Ez egy komplett újrakezdés, de sztem ha belső késztetés szüli, akkor lehetetlen, hogy ne érje meg.
Ha belegondolok, hogy egy ilyen életformába, és mentalitásba születik egy gyermek, aki az anyanyelvével együtt szívja magába ezt a szellemiséget, az talán a legnagyobb útravaló, amit szülő adományozhat. Persze ez a változás minden életkorban tökéletes példával szolgálhat, de ha az anyatejjel érkezik, akkor kiirthatatlan alapvetés marad.
Persze ez nem egyszemélyes történet sajnos, így nekem (jelenleg) marad az elismerő hátba veregetés. Kívánom, hogy soha ne bánja meg az, aki teljes hittel belevág!
Sziasztok!Olyan jó olvasni a hozzászólásokat!Mi egy mediterrán országban szeretnénk mindezt megvalósítani. Pár évig volt szerencsém a saját banánfámról szüretelni a termést, illetve valódi(!) narancsot és citromot szedni a hátsó kertből. Újrahasznosított, természetes alapanyagokból építkezünk. A klíma miatt nincs szükség fűtésre, a ház tetején napkollektorok, napelemek biztosítják majd az áramot illetve a meleg vizet. Ez a sok napsütés miatt nem okoz majd problémát. Néhány gyümölcsfa, citrusfélék, és egy kisebb konyhakert biztosítja az egész éves szükségleteinket. Az állattartás (most még) távol áll tőlünk, városi lánykaként egyelőre el sem tudom képzelni, inkább a szomszédból szereznénk be a húst, tejet, tojást. :) Viszont sajtot, vajat, joghurtot, különféle tejtermékeket szívesen készítenék a tejből... Már szó volt róla, hogy a férjem nagybácsikája is szívesen költözne melegebb éghajlatra. Ez esetben az állattartás is megoldódna, mert ő szívesen foglalkozna velük. Az olajbogyókból olívát préselnénk egyszerű, hidegen sajtolási eljárással, a szőlőnkből bort készítenénk, és a narancspálinka kikísérletezésétől sem rettennénk meg. :) A kenyeret már régóta magam sütöm...Most hirtelen ennyi jutott eszembe...:)
Ez más hozzászólásokra is igaz!
Elszomorít, hogy rosszindulatú emberek is vannak!
Sok sikert kívánok mindenkinek!
Ha lehetne lájkolni (tetszést nyilvánítani) akkor most ezt tenném! :)
Hozzátok hasonlóan mi is szeretnénk belevágni… Egy éve tervezgetjük többé-kevésbé önellátó jövönket. A megfelelő hely kiválasztása van soron. Esetleg tudnál írni valamit arról, hogy mit hogyan gondoltatok, terveztetek megvalósítani? Hogyan indultatok el,hol tartotok és hogyan élitek meg ezt az egészet?
Az állattartás a legjobb! Nekünk volt pár kecskénk, de sosem vettünk nekik takarmányt, mert legeltek. Télire meg a nyáron lekaszált füvet ették amivel megtöltöttem a tárolót. A kukoricát meg összegyüjtöttem nyáron böngészéssel néhány nap alatt a földeken. Nagyon jól esett hogy minden nap rendszeresen jöttek az emberek a kecsketejért flakonokkal, és azonnal fizettek érte, ami 3-4 kecske esetén annyi napi bevételt hozott mintha munkahelyen dolgozna az ember minimál bérért. A felesleg tejbe pedig korpát kevertünk, és azon nőttek fel a malacok. A tyúkok is mindig találtak annyi ételt a kertben hogy nem igazán kellett őket etetni, legfeljebb csak télen a nyáron összegyüjtött ingyen kukoricával.. Néhány állat nagyon szépen ellát egy kis családot, tehát nem kell rögtön nagyon nagyban gondolkodni, mert különben bele se merne vágni az ember. Lényeg hogy nem szabad restnek lenni és nyáron amikor sok takarmány megy veszendőbe a településeket körbevevő földeken, igenis ki kell menni és összegyüjteni az állatainknak télire.
Engem érdekelni fog a dolog állattartás része. Már csak azért is, mert pont tegnap mondta egy vidéki ismerős, hogy csak egyetlen szomszédja szokott disznót vágni a környéken, mert annyira nem éri meg tartani... (az is vágásra vette, nem nevelte).
Mi nemrég kezdtünk el berendezkedni ugyanerre. Kíváncsi leszek, hogy alakul. Eddig élvezzük.
Családommal kipróbáltuk az önellátást amennyire lehetett. Vettünk egy olcsó telket vidéken külterületen. Erdők, mezők, tavak, napfény, nyugalom. Építettünk a földbe süllyesztve egy pincét ( nevezhetjük gazdasági épületnek is) amelyre zöld tetőt csináltunk, tehát be volt füvesítve. Csak a bejárat látszott ki a földből, mivel domboldalon épült. A föld a ház oldalait rendkívül jól szigetelte, alig kellett télen fűteni, elég volt egy kis lemez kandalló az egész 110 m2-es beltérre. Fúrtunk kutat, így a víz ingyen volt. Villany eleve volt a telken, tehát az az egy dolog volt amiért havonta fizetni kellett. A fűtés ingyen volt, mert egyrészt a közeli erdőkben rengeteg száraz gally lapult, csak össze kellett szedni, másrészt a közeli falvakban az évi lomtalanítás alkalmával 2 nap alatt annyi faanyagot szedtem össze ami elég volt az egész éves fűtésre. A tűzhely gázpalackról ment. Volt 3 db kecskénk, és baromfi udvar tyúkokkal, meg 2 malac. A kecskék annyit tejeltek hogy a család tejtermék ellátása biztosítva volt, sőt a malacok is nagyon jól híztak mert minden nap kecsketejből készült nekik a moslék. Az állatok takarmánya ingyen volt, mert a közeli földeken betakarítás után böngészéssel kb. 2 nap alatt összeszedtem annyi maradékot ami elég volt egész évre. Tehát a víz ingyen volt, a takarmány ingyen volt, a fűtés ingyen volt, és az élelem nagy része szintén ingyen volt ( hús, tojás, tej, sajt, zöldségfélék, gyümölcsök) Egyedül a villanyszámla és néha egy gázpalack csere, na meg a kocsi fenntartás került rendszeres pénzbe. Öten éltünk 3 nagyobb gyermekkel. Nagyon jó volt a nyugalom, volt, kerti medencénk, kerti tavunk amibe rengeteg ponty úszkált (amiket pecázások alkalmával fogtam és mindig hazavittem a kerti tóba) A gyermekek imádták az állatokat, játszottak a kecskékkel, élvezték a szabadságot, és mindig volt pénz a kecsketej eladásából ( mert azt korlátlan mennyiségben eladható. Így teltek az évek, és a háborítatlanság mindent megért. Aztán kezdődtek a bajok, mert sajnos ebben az országban olyan a rendszer hogy a szegények boldogulása mindenképp gátolva legyen. Egy nap szomszédok jelentek meg akik megvették a mellettünk és a szemben lévő területeket. Pillanatok alatt beépítették, és ránk szálltak. Ők pihenni költöztek oda és nem azért hogy állatokat kelljen szagolniuk. Folyamatos szomszédháború, feljelentgetés, fenyegetőzés, ordibálás minden nap. Aztán megjelent az illetékes építés hatóság is és milliós bírságokkal fenyegetőztek. Leszedették a zöld tetőt a házról és kénytelenek voltunk drága bankkölcsönt felvenni hogy "rendes" háztetőt építsünk, mert a hatóság nem engedélyezte a zöld tetőt. Lekerült a föld a tetőről és hungarocell szigetelés kellett hogy ne menjen ki az összes meleg. Rengeteg pénz kellett az utólagos építési engedélyeztetéshez ami egy évig tartott. Közben újabb szomszédok települtek oda, akik szintén nem viselték el hogy van pár állatunk, és olyan házakat építettek mellénk amiknek az ablakai mind az udvarunkra néztek. Gyakorlatilag megszünt a magánélet, és majdnem az összes állatot fel kellett számolnunk mert nem bírtuk már idegileg a folyamatos szomszéd háborút. Állatok nélkül pedig nincs önellátás. A birtokot el kellett adjuk hogy megszabaduljunk onnan. Az önellátás tehát saját példánkon keresztül szemléltetve csak akkor működhet, ha olyan helyet tud magának találni az ember, ahol a boldogulást gátló aljas törvényeket pontosan betartó embertelen hatóságok békén hagyják az embert, és nincs írigy, gonosz szomszéd aki pokollá tegye az életet. A természet biztosítja az ember számára amire szüksége van, csak ha az ember él a lehetőséggel, akkor megjelennek más emberek akik mindent el akarnak venni. Ezért aztán azt tanácsolom mindenkinek aki önellátó akar lenni hogy nagyon jól válassza meg a környéket ahol belevág, mert az emberi gonoszság határtalan, és bármilyen éden kertet is alakít ki az ember családjának, a hatóságok nincsenek erre tekintettel hanem mindent úgy beszabályoznak hogy ne lehessen boldogulni csak adós rabszolgaként tengődni. Természetesen nem adom fel, újra megpróbálkozom egy másik környéken az önellátással, mert tudom hogy lehetséges, és nem kell hozzá 100 hektár földművelés stb.. mint azt a sok nagyokos állítja. Az önellátás nagyszerű dolog, stresszmentes, és nem kell tőle félni, csak ki kell használni minden lehetőséget amit a természet tálcán nyújt..
Én is így gondolom, ha figyeltél! ;)
Ezért gondolom, hogy nem vagy high-tech vagy kőbalta, hanem high-tech és kőbalta :)
Semmi gond. :) Egyébként relatíve olcsón is lehet energetikai szempontból kiváló házat építeni, a vert falú ház is ilyen például. Egyszerű, de nagyszerű megoldás, tökéletesen szigetel. Régebben napkollektorokkal és napelemekkel foglalkoztam, úgyhogy tudom mit beszélek. A kérdés nem az, hogy magyarországi viszonyok mellett termelődik-e annyi napenergia, amennyire szükségünk van, hanem az, hogy azt hogyan tudjuk tárolni. Erre vannak már megoldások, de még mindig relatíve drágán kivitelezhető, puffereknek hívják őket. Az a baj, hogy az a tévhit van a köztudatban, hogy napenergia csak verőfényes napsütésben termelődik. Tény, hogy akkor a leghatékonyabb egy rendszer, viszont valamennyi napenergia alapvetően mindig termelődik, amikor világos van.
Bocsi, ha gonosz voltam. Álmodozni lehet, és megosztani is. Nem szép tőlem, hogy beleszóltam, pláne, ha ironikusan.
Látom, nem nagyon megy a visszaolvasás, az irónia értelmezése meg még ennél is nehezebben...Azt, hogy hány milliónál tartunk pedig magam sem tudom, és nem is érdekel, de majd ha eljön az idő, összeszámoljuk. Lakható legyen, kellemes legyen, a mi igényeinknek megfelelő legyen.
A természet lágy öléig nem ér el a magyar átlagbér :D Addig nem jut el, elfárad útközben :(
Magyar viszonyok között napkollektorral és napelemmel tényleg tökéletesen lehet egy teljes házat nyáron felfűteni és télen lehűteni :D
Télen, amikor már hetek óta be van borulva, kétlem, hogy elég hatásos lenne a fűtéshez.
Őseink szépen belenőttek, és volt kitől eltanulni!
Az lesz ám csak a szép! Kapom magam, fúrom a geotermikus kutat! Kinek van nagyobb autója, nagyobb háza, több geotermikus kútja és nagyobb medencéje? Lehet majd önteni belé tonnaszám a bió fertőtlenítőszert és algátlanítót. És majd lehet azzal a vízzel öntözni a kertet.
Hány milliónál tartunk eddig?
Napkollektorral és napelemmel is tökéletesen lehet magyar viszonyok mellett egy telejes házat függetleníteni. Persze nem egy darabbal, és az úgy már valóban nem kis beruházás. A mi házunk napsütésesebb helyen lesz. Így igaz, rengeteg munka van egy kisebb kerttel is, és nagyon kel hozzá érteni, hogy mit, mikor, hogyan, na de őseink sem úgy születtek, hogy tudták ezeket. Az Activity-t egyébként meg ki nem állhatom, úgyhogy egyéb programok lennének estére...:)
A geotermikus kút fúrása jó ötlet, még lehet, hogy termálvizet is találnánk az úszómedencénkhez és akkor már a napkollektorra sem lenne szükség! :))
Én azért elmosolyodok azon, mikor valaki azt hiszi hogy kivonul a természet lágy ölébe a párjával és megtermeli a magának valót úgy hogy este még activitizni is legyen idejük :)
Az embernek ha csak konyhakertje van, azzal is van meló, és bizony kell hozzá a tudás is.
Napkollektor szép meg jó, de magyar földön télen nem elég, nyáron meg nem kell annyi. Szóval kiegészítésnek nagyszerű, a milliárdos villámba azzal fűteni a medencét :)
Talán még a geotermikus fűtésen lehetne agyalni ha kint éldegélek a prérin és sehol egy szolgáltató.
Esővízből lehetne megfelelő berendezéssel ivóvizet készíteni, inni, mosakodni, majd öntözésre használni újra.
De mindezek nem magyar átlagbérhez vannak méretezve.
Én úgy képzelem az önellátó életet, hogy építünk egy szép, világos, természetes, vagy újrafelhasznált anyagokból készült házat. Gondosan megtervezett fénycsatornák miatt szabadon bejutna a fény a házba, külön világíani legfeljebb csak az esti órákban kellene. A ház áramellátást napelemmel oldanánk meg, hiszen ha már feltalálták, miért mondanánk le olyan dolgokról, amelyek megkönnyítik az ember életét. Nem tervezünk időutazni a múltba, csupán szeretnénk magunkról és a gyermekeinkről egy természetközeli, egészséges, független környezetben gondoskodni. Gondolok itt ilyenekre, hogy persze, ki lehet porolni a szőnyeget, ahogy dédnagyanyáink is tették, de ha már egyszerűen feltalálták a porszívót, miért ne használnánk?! Annyival is több időt tud együtt tölteni a család. Lenne egy nagy gyümölcsösünk, és mivel banánfát és narancsfát is látunk benne, ezért "feltételezem", nem a Kárpát-medencében lesz ez a ház. Zöldségmagokat is vetnénk, és izgatottan várnánk, mi bújna ki belőlük. Biztos, hogy az első próbálkozások inkább csak a tanulásról fognak szólni, na de nem is várható el két városi embertől, hogy hirtelen újból emlékezzenek mindarra, amit elfelejtettek, ami már évezredek, tízezredek óta beléjük van kódolva. Az Internet lenne az egyetlen szolgáltatás, amelytől nem tudnánk, illetve nem akarnánk függetlenedni. Fontos eszköze a kapcsolattartásnak, információcserének, és "fair trade" kakaót, kávét, teát is tudnánk rajta keresztül rendelni, a hoxázás öröméről nem is beszélve.:) Állattartást is tervezünk, de csak kicsiben. A kis gazdaságunk gépesítve lenne, hiszen ismétlem, nem az a cél, hogy az őskorba menjünk vissza, és ökröt fogjunk igába, hanem hogy minél hatékonyabban és "tisztábban" tudjunk termelni, hogy ezáltal "tiszta" élelem kerüljön a család asztalára. Már most elkezdtünk azon dolgozni, hogy egy olyan vállalkozásunk legyen, amelyhez elég egy telefon és az Internet is, és heti kb. 15-20 óra ráfordítás, úgyhogy rengeteg idő marad majd egymásra és a számunkra áloméletünkre. Aki szeretne belekötni a fentiekbe, hogy mi az önellátás ebben, meg mi nem, szíve joga, de attól ezek még a mi álmaink és valóra váltjuk őket!Építő észrevételeket szívesen veszek, sőt nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ki hogyan csinálná.Szép napot mindenkinek!:)
De szépen megfogalmaztad azt amin én is töprengtem tegnap! :)
Az talán nem merész kijelentés, hogy a teljes önellátás (az az állapot, mintha az embert kitennék egy lakatlan szigetre) nem megy. Gondolom, csak nem akar az ember a kőkorszakba visszatérni. De amúgy bizonyára nagy mértékben függetleníthetné magát az ember a környezetétől.
Kávéról nehezen mondanék le, de "tea" mindenfelé van :D
És mi van a gabonával? Ahhol kell a sok hektár :(
A földbe temetett ház sérülékeny a csapadékkal szemben, a passzív ház "meghal" ha nincs áram.
Én valahol a pofonegyszerű/primitív és a high-tech között tudnám elképzelni. Viszont a goldolkodás a tett halála. Addig elmélkedünk rajta, míg teljesen bedarál a városi élet.
Ha mégis gazdálkodás, én úgy gondolom, mindennek az alapja a család, a többgenerációs nagy család. Egyedül mire megy az ember?
Az itt említett neveket, előadásokat nem ismerem, de majd ha lesz egy kis időm, utána nézek.
Engem pár éve Hetesi Jelentése fogott meg, és azóta is ott motoszkál a fejemben.
Városi gyermekként volt szerencsém óriási telken felnőni. A zöldséget és gyümölcsöt megtermelmeltük magunknak, és némi húst is, önellátásnak mégsem nevezném. Ehhez persze nem kellett gépesítés. Voltak persze szezon munkák, akkor több volt a tennivaló, de most a bevásárlás is legalább annyi időt elvisz.
Nagyon jó kérdés az, amit valaki felvetett, hogy milyen mértékben szeretnénk önellátóak lenni. Akarunk-e más élelmiszert is magunkhoz venni, vagy csak a saját magunk által megtermelt dolgokat fogyasztjuk (se kávé, se banán, se tea, és még sorolhatnám)? Kizárjuk-e teljesen az elektromos kütyüket, vagy csak egy részét? Melyeket tartanánk meg, melyeket nem? Az otthonunkat hogyan alakítanánk ki? Földbe temetett ház a lehető legtermészetesebb megoldásokkal, vagy high-tech passzívház? Vagy más alternatíva? Érdekes kérdések ezek...
Na ez az...több hektárt nem lehet kézileg művelni...illetve lehet, de akkor saját magunk rabszolgái lettünk, mert mire a végére érünk, már kezdhetjük is előlről.
További ajánlott fórumok: