Önbizalomhiányos rendes fiúnak barátnőt (beszélgetős fórum)

És még ha a "férfi" menne is, a kedvem mama fenyegetőzne be, hogy megöli magát meg jajédesfiam' mi lesz velem egyedül és kitalálna mindent, hogy a fia maradjon. Láttam, hallottam, ismertem ilyet.

Persze ez remélhetőleg nem általános de ilyen is van.

Ha felnőttként együtt él az ember a szülőkkel, akkor egy fura kötődés alakul ki. A szülő azt hiszi, a gyerek segitsége nélkül neki aztán annyi. A gyereknek meg iszonyú lelkifurdalása van "magára hagyni" a mamát. Pedig aztán... mi is az élet rendje?

Mert megnézném ezt a férfiembert, akiről a fórum szól.. Ha jönne egy rendes, hozzáillő lány (aki tudka tolerálni a helyzetet) és azt mondaná: ismerjük egymást 1 éve. Vegyünk ki egy albérletet, próbáljuk ki, megy e együtt, önállóan... akkor menne e? Otthagyná e a mamahotelt, hogy felelős, felnőtt férfiként élje (végre) az életét?

Sajnos saját tapasztalatról beszélek, nemcsak úgy lődözöm a gondolataimat az éterbe.

Szia!

A netes társkereső pedig elég nagy szelet! Kár, hogy ezt kizárja.

Az önbizalomhiányán kell dolgozni akár egy megfelelő könyv ajándékozásával, akár pszichológus segítségével. A lényeg, hogy ő akarjon ezen a téren változni. Rengeteg jó videó van a youtube-on is. Ha megnő az önbizalma, az nem csak a női fronton lesz hasznos! ;)

Egyáltalán nem tartom magam anyagiasnak.

Nekem nem kellett senkihez férjhez mennem, hogy majd elválva tőle, hozzájussak a vagyonához. Soha nem kerültem olyan helyzetbe, hogy más tartson el.

Sok nő viszont "partit" keres, nem párt.

Neked igen rossz tapasztalataid lehetnek. Aki párkapcsolatot keres, az nem a másik pénztárcájára kíváncsi. És miért ne lehetne az ismerkedő lánynak is önálló lakása?

Kicsit anyagias vagy. Vagy gyanakvó.

A saját lakás akkor is pénzbe kerül, ha nem viszek oda senkit.

Egy 30 évesnek jó eséllyel 50-es, aktív szülei vannak, akiknek egyáltalán nincs szükségük gondoskodásra. Az én szüleim jóval 70 felettiek és meg vannak magukban.

Utolsó mondattal nem értek egyet. Saját példámmal élve:

Amikor ismerkedtünk a párommal, én már 7.êve egyedül éltem, önállóan. Hidd el, nem lett volna kedvem vele összeköltözni, ha a szüleivel (ha lennének neki) egy fedél alatt lakott volna. Nem mentem én semmilyen vagyonra, azt sem tudtam, hogy saját lakása van. Azt gondoltam bérli, mert fiatalabb nálam. Én nem akarnék többedmagunkkal élni, ha egyszer már eljutottam odáig, hogy leváltam a szüleimről. Illetve vált a fene, kényszerhelyzet volt, de lényegtelen. Az albérlet sem derogált volna. A lényeg, hogy ketten éljünk. És ez így nagyon jó.

Én sem gondoltam semmi másra.

Ha lakásra mész heti többször, ott nem kerül költségbe? nem iszol, eszel?

"Az emberről sokat meg lehet tudni, ha látjuk hol és hogyan él."

Igen, főleg,ha saját lakása van.:D

"És nem vetít jó fényt egy felnőtt férfira, ha még a szüleivel él."

Szerintem az, ha gondoskodik a szüleiről az egy jó jellemvonás.

"Az volt a kérdés, hogyan tudna ismerkedni. Szerintem sokak kedvét elvenné ez a tény."

Ha az a tény, hogy egy férfi a szüleivel él kizáró tényező egy ismerkedés során, akkor az a nő nem a pasit akarja megismerni, hanem a vagyoni helyzetét feltérképezni.

Nem mondtam, hogy rögtön. Es még csak nem is a szexre gondoltam. De kinek van pénze heti többször kávézóba, cukrászdába, moziba járni?

Az emberről sokat meg lehet tudni, ha látjuk hol és hogyan él.

És nem vetít jó fényt egy felnőtt férfira, ha még a szüleivel él.

Az volt a kérdés, hogyan tudna ismerkedni. Szerintem sokak kedvét elvenné ez a tény.

Ha nem akarod, ne rágd át.

Bocsi.

Hogy lehetne már önálló élete bárkinek is a szülőkkel élve???

Ez kontrasztos önmagában is.

Hidd el, nem működik!

Akarva- akaratlan is összefutnak a lakásban/házban. Aztán jön a mama, hogy majd én kimosom, majd én főzök, Janika segíts bevásárolni, mert nem tudok egyedül... és ott van a lány, aki nem jut szerephez, megunja és lelép. Így lesz Janika anyuci pici fia 50 évesen is.

Aztán anyuci jobb létre szenderül, Janika meg magányos lesz és boldogtalan.

Biztos van kivétel. De csepp a tengerben.

Oké, hogy valaki nem mondja el. De attól még ott van neki, és ott a lehetőség, ha komolyra fordul egy kapcsolat külön tud menni.

Nem a lakás megléte a fontos, hanem tudna-e albérletben élni, szülői támogatás nélkül.

Azért nem minden lánynak fontos, hogy a fiúnak legyen lakása, majd megszerzik együtt.

Nem rágok át semmit, mert neked az nem tetszik.

Nem azt mondtam, hogy a kettő egyenlő lenne, hiszen más szavakat is használunk a két fogalom leírására.

De vallom, hogy a szülőkkel élve is lehet önálló élete valakinek.

Megtudná tenni, vagy megtenné egyáltalán, ha lenne egy komoly kapcsolata, hogy ne a szüleivel éljen?

Közös lónak túrós a háta, tudod. Jó távolról jóban, mint közelről rosszba lenni az apóssal, anyóssal.

Ja... amúgy rágd át ezeket a szavakat lécci.

Önálló élet.... ez nem egyenlő a mamahotellel.

Volt egy távoli ismerősöm. Ha a srác felvitt egy lányt akkor a kedves mama mindig rájuk nyitott ropival, majd málnaszörppel, majd sütivel, hol ezzel, hol azzal.

Én tudom, hogy nem ezért? de a srác meleg lett.

Senki nem akar úgy ismerkedni, hogy a kedves mama ott tévézik a szomszédban és pusztán kedvességből behoz egy kis sütit meg kávét. Épp most lesz vége a kapcsolatombak, mert a pasim nem tud elszakadni az anyjától.

És azért kell külön mennie, mert már felnőtt és ez az élet rendje.