Önbizalomhiányos rendes fiúnak barátnőt (beszélgetős fórum)

"És nem kell ezt csak anyára kiélezni."

De nem ám!

Bár nekem anyuci pici fia van, de a férjem mindig előbb megtud mindent az aktuális barátnőről. Szó szerint kikérdezi, teszteli az agyi kapacitását, hogy van e humora, stb.;)

Én legtöbb esetben a férjemtől tudok meg mindent.

Úgy értettem, hogy nincs ott a mama takarítani, meg mosni, meg kíváncsiskodni. Nem toppan be csak úgy, amikor nem kéne. Pontosan tudom, mennyi az albérlet. Elváltam, megyeszékhelyen élek 4 éve albérletben a kislányommal - a válásom óta.

A 21 éves fiam a 21 éves barátnőjével albérletben élnek Pesten. Önellátóak. Anyagilag még nem teljesen függetlenek.

Nem azért élek albérletben, mert halálra keresem.magam. hanem mert a magyar jogrendszerben 1,5 év kellett ahhoz, hogy teljes egyetértés mellett kimondják a válást. És majdnem még 1 év, hogy a bank kiengedjen a hitelből, hogy ujabb hitelt vehessek fel saját ingatlanra.

Nagyon szeretem a szüleimet, sőt! A párom édesanyját is! De azt gondolom, hogy mindenki a maga életét kell, hogy élje. És ne mondjon le egy pasi sem a párkapcsolatáról, mert úgy érzi, hogy az anyját-apját kell pesztrálnia.

Sosem várnám ezt a gyerekeimtől (3-an vannak). Legyenek boldogok, éljék az életüket. Amiben tudom, támogatom őket. És ha magatehetetlen leszek, akkor egyikük se áldozza rám az életét, a családi boldogságát. Erre is van megoldás.

Értelmezési problémákban nem tudok segíteni.

Onnan indult a sztori, hogyha a fiú a szülőkkel lakik, akkor feszélyezheti a lányt, hogy ott vannak a masik szobában, netan a mama benyitogat nemi kavéval es sütikével. És igenis sok olyan anya van, aki elvarja a fiától (sokkal ritkább esetben a lányától), hogy mellette maradjon. És minél idősebb a gyerek, így nyilván a mama is, annál inkább igy gondolja. A fiú pedig marad. A mama pedig nem jut el odáig, hogy mikor ő elmegy a fiú magányos lesz. Mert nem biztos, hogy lesz már bátorsága ismerkedni 50 felett. Pedig az életet nem az anyjával, hanem a párjával eli az ember - általában.

És azert nem akartam leírni, mert egyszer már megtettem. Csak te nem vetted a fáradtságot, hogy visszaolvasd.

Van ilyen ember az ismeretségi körömben, aki pontosan tudja, hogy egyedül lesz, mint az ujjam. Lemondóan csak annyit mondott: anyám megözvegyült, egyke vagyok... vele kellett maradnom.

Ez így teljesen rendben van. Csak a 29-es hsz-ben azt írtad, a fiú költözzön el, ahová anyuka nem jár fel.

Ezért kérdeztem.

Szerintem azzal nincs gond, ha valaki otthon lakik addig, amíg nincs komoly kapcsolata és nem szórja ki a pénzt az ablakon egy albérletre. Különösen Budapesten nagyon drága. Attól még lehet nyugodtan ismerkedni, együtt járni.

A szülők sincsenek folyton otthon, sőt. Hiszen dolgoznok, és nekik is vannak barátaik, programjaik. Szóval meg lehet azt oldani, hogy "anyuka" ne legyen otthon, ne vigyen be teát - bár normális anya ezt nem is teszi meg, hogy rájuk kopog. És nem kell ezt csak anyára kiélezni.

A párom családját többször is vendégül láttam karácsonykor és egyéb alkalmakkor. Messze nem srác, felnőtt gyerekeink vannak.

Pont én voltam, aki próbalta összefogni a csaladjainkat. Nem azzal van a baj, ha valaki segíti a szüleit. Én is ezt teszem. De ugyanakkor a magam életét élem.

Ki mondta, hogy nem mehetnek? Saját magamtól is elvárnám, hogyha 30 éves koromig mem sikerült férjhez mennem, akkor külön éljek.

10 év alatt, a szüleimmel élve tudok annyit spórolni, hogy önálló lakást vegyek és ott lakjak. Hogy ne zavarjam őket és ők sem engem. Különböző generációknak különböző az életritmusuk.

Szóval részemről nem jobb az sem, ha a lány lakik otthon 30 évesen.

Értem. Nem válaszolsz a kérdésre, mert be kellene vallanod, hogy igazam van.

További minden jót!

Szerintem hagyjuk. Egyáltalán nem ezt írom, amikbe te belekötsz. Vagy nem érted vagy túl felületesen olvasol. Én vettem a fáradtságot es elolvastam a kommenteket, arra válaszoltam.

Nincs sem időm, sem kedvem újra leírni ugyanazt.

Önálló férfit kell keresni és már meg is oldódott a probléma.

Csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy egyáltalán nem valószínű, hogy minden pasi " ugrik" az önálló nőkért, egy részük szerintem hasonló körülmények között élőt keres. Similis simile gaudet.

Én - bár korán mentem férjhez, de olyannal szóba sem álltam volna, aki albérletben lakik.( huszonéves fiatalemeberekről volt szó )

Aki otthon lakik a házasságáig, legyen fiu vagy lány,

egyesekben inkább jó benyomást kelt. Fiatalokról beszélek, nem 30 felettiekről.

A fiú is tiszteli, szereti a szüleit és nyilván nem fogja kitiltani, csak mert a csajnak nem tetszik, hogy néha felmegy hozzá.

Kérdeztem, a te anyukád felmehet, csak a srácé nem? Mert azt írtad, a srác anyja ne menjen fel hozzá.

Nem szólok én be senkinek, megmondóember sem vagyok.

Az, hogy nem értek egxet mindenkivel, szerintem normális. Te sem értesz egyet pl. velem és másokkal.

Az albérlet már nem az ismerkedési szakadz, ahhoz hogy összeköltözzenek, több kell sima ismerkedésnél.

Ismerkedni nem a lakásban kell. És nem válaszoltál a kérdésre:

a lányhoz miért nem mehetnek? Vagy ő is otthon lakik még? Az nem baj, csak ha a srác lakik otthon? Kettős mérce?

Nem. Az nem.

Mert szeretjük egymást. Évek óta együtt vagyunk es minden rendben közöttünk.

Es nem azt néztem mije van. Nálam vagyunk mindig. Azért, mert itt fesztelenebb, nem kell alkalmazkodni az anyukájához, a felnőtt fiához.

És én szervezem a nyaralásokat. És együtt álljuk a költségeit.

És tök jól meg van a gyerekeimmel.

Nagyon kiforgatsz mindent. Nem odaköltözésről volt szó, csak az ismerkedésről. Hogy nem tudnak zavartalanul beszélgetni, ismerkedni, ha ott a mama.

Az a lány, aki már önállóan él, annak pláne kérdéseket vet fel, hogy 30 évesen miért lakik még otthon valaki.

Persze egyetérteni sosem fogunk 😊 de nem baj.

Te így látod, én meg másképp.

Ettől érdekes a világ.

Köszönöm kérdésed. A szüleim és közöttem nagyon is jó kapcsolat van. Tisztelem és szeretem őket és bár nem vet fel a pénz, de ha segítségre van szükségük, akkor rám bármikor számíthatnak.

Nem tudom, hogy aki "Bözsi néninek" hívja magát, az miért ugrik mindenkire és szólogat be durván embereknek.

Bárhol látom a hozzászólasodat, az tuti, hogyha valakinek nem tetszik a veleménye, akkir előbb-utóbb beszólsz neki. Te vagy a megmondó ember.

A fiúk igenis máshogy kötődnek a szülőkhöz, az anyjukhoz. És nehezen hagyják el a biztonságot adó szülői hazat, bármennyire is jó a kapcsolat a lánnyal.

Az albérletet csak azért írtam, mert van, aki úgy ítéli meg, hogy a nők az anyagiakra mennek. Szerintem is kidobott pénz, de ha próbát kell tenni, milyen az együttélés, mielőtt komolyabbra fordul a kapcsolat, akkor köztes megoldásnak jó. Két felnőtt, kereső ember azért ki tudja fizetni.

Na igen:)

Egyébként az albérlet az én olvasatomban is halva született ötlet amíg a gyerek -legyen az fiú vagy lány- otthon tud lenni a "mama hotelben" és elég élettér van mindenki számára. Tud félre tenni, spórolni. Aztán ha van komoly párkapcsolat kezdjék el az életüket külön. Inkább hitel és saját lakás mint albérlet, kidobott pénz.

Igazad van!

Erről beszélek.

Ha szereti a lányt eléggé, akkor simán menne. Ha nem megy, ott bizony nem olyan a kapcsolat.

Nem a mamán múlik, csak a csajok szeretik erre fogni. Ha menni akar, hat lóval sem lehet visszatartani.

Nyilván van kivétel, de abból nem lehet általánosítani.

Kérdezem: ha lány lakik otthon, az nem "mamahoteles"? Csak a fiúkat lehet fikázni vele?

Na ez az!

A lány elvárja, hogy a srác ne lakjon otthon, de ő lakhat otthon? Miért is? Neki mások a szülei?

Ennyi erővel cikinek tarthatnánk ezt is. Apuci pici lánya?

Én egy dolgot szeretnék a fiammal kapcsolatban: találjon egy lányt, akit a szülei pont úgy szeretnek, ahogy mi a fiúnkat, és fogadják el ők is a fiamat, ahogy én szoktam a barátnőit, mert így dupla szeretetet és támogatást kaphatnak, ha kell...

A lány miért akar odaköltözni? Ha már együtt vannak és komoly a kapcsolat, akkor költözzenek külön.

Amíg meg nem komoly a kapcsolat, és a fiú a szülőkkel él, hát menjenek a lányhoz.

Ja, hogy ő is a szülőkkel él? Neki nem ciki???

Kettős mérce??

Hát ti nagyon érdekes embereket ismertek;)

Nekünk eszünkbe se jut a gyerekünket sem visszatartani, sem korlátozni a párválasztásába.

Van annyi esze, hogy el tudja dönteni, hogy mit akar.

Ezt én sem értettem soha. Miért fizessen albérletet, ha még nincs olyan komoly kapcsolata, akivel összeköltözne? Csak azért, hogy a csaj ott tudjon aludni?

Miért, a csaj nem külön lakik? Neki nem ciki a szülőkkel lakni, csak egy srácnak?

Nem mindenki tud 30 éves korára saját lakást venni, hitelt meg nem akar a nyakába venni. Ha a szülők nem tudnak neki segíteni, akkor fizetésből albérlet mellett spórolni nem lehet. Legalább annyit tud segíteni a szülő, hogy nem kell albérletet fizetnie, így azt félre tudja tenni.

És az eszedbe sem jut, hogy nem akart veled összeköltözni?

Mert ugye ilyen is van.

Lehet, hogy azt gondolta, hogy veled aztán tuti nem.

A fiamnak is volt olyan barátnője, aki jó volt valamire, de arra nem, hogy összeköltözzön vele...

Miért kellett volna összeköltöznöd a fiú szüleihez?

Senki nem erről beszél, bár annak idején, amikor én a férjemmel ismerkedtem, én 21 éves voltam és az apámmal éltem egy 2,5 szobás 70 nm-es lakásban, a férjem 32 éves volt és ő is otthon lakott a szüleivel egy 3 szobás 75 nm-es lakásba.

Egyikünket sem frusztrál ez, és miután összeházasodtunk, akkor sem költöztünk még külön, hanem hol nálunk, hol náluk laktunk, és csak akkor költöztünk külön, amikor a fiúnk 1 éves volt:D

Ekkor éreztük úgy, hogy most már a kezdeti nehézségeken túl vagyunk, menni fog hármasban is.

És ekkor sem albérletbe mentünk, hanem vettünk egy lakást magunknak, mert a szülőknél lakás előnye, hogy szinte a teljes fizetésünket meg spórolhattuk.:D

"És nem vetít jó fényt egy felnőtt férfira, ha még a szüleivel él."

'Szerintem az, ha gondoskodik a szüleiről az egy jó jellemvonás.'

Nem, minket nem kell segítenie a fiamnak, de felesleges pénzkidobás és szerintem ciki is albérletben élni.

Ha lesz neki valaki, akivel közös jövőt tudnak elképzelni, akkor majd veszünk egy lakást magunknak (szülők) vagy nekik, illetve, akkor is lehet albérletbe költözni, ha már van valaki, akivel együtt akar élni.

Én sosem értettem meg, hogy miért jó üres lakásba hazamenni?

Miért kellene más zsebét tömni (albérleti költség), ha valakinek van egy jó nagy lakása.

Sokan akkora lakást albérleti díját képesek csak kifizetni, amekkora pl. az én fiam szobája. Ez mire jó?

Tehát, azt elnéznéd egy pasinak, hogy nem tud elvinni hetente több alkalommal étterembe, kávézóba, cukiba, stb., de azt nem nézed el neki, hogy a szüleivel él és nem dob ki feleslegesen 100eFt+rezsi összeget havonta, hogy kifizesse az 1 albérleti szoba díját, ahol idegen társalbérlőkkel (ÉNB) találkozhatnál a közös fürdőbe és konyhába, nem pedig a pasid szüleivel. Érdekes felfogásod van...

Mert szerinted, aki nem tud meghívni hetente több alkalommal valahová, akkor az majd ki fogja tudni fizetni az albérletet?