Nyílt kommunikáció, őszinteség, konfliktusok kezelése (beszélgetés)

Úgy neveltek, hogy minden nézeteltérést, minden konfliktust meg kell beszélni, le kell rendezni, nem szabad a szőnyeg alá söpörni dolgokat csak azért, mert esetleg kényes a téma.

Egy ilyen beszélgetésnél nem az a lényeg, hogy meggyőzzük a másikat saját igazunkról. Ismerjük meg a másik véleményét is, és próbáljuk megérteni az ő indítékait.

Lényeg, hogy egy ilyen beszélgetés végén ne maradjon tüske egyik félben sem. Sajnos, erre nem mindenki nyitott, sokszor kerülnek a szőnyeg alá megoldatlan problémák.

Attól is függ miről van szó.

Én mindig őszinte vagyok. Igaz sokszor bántóan őszinte, de ez miatt még sosem menekült el tőlem senki.

Ha pedig konfliktus van megbeszéljük.

Ha én tévedek, beismerem és ismerem az elnézést szót is.

Sziasztok!

Nektek mi jut eszetekbe erről?

Mit lehet azokkal az emberekkel kezdeni, akik nem tudnak/akarnak beszélni dolgokról, miért van ez?

Hogyan oldható meg ilyenkor 1 konfliktus, ki, mikor és hogyan kezdeményezzen?

Mit árul ez el 1 kapcsolatról, 1 emberről?

Sok ilyen fordulópont pont volt már az életemben, nekem ez örök dilemma, hogy mikor, kivel mennyire és hogyan szabad/kell őszintének lenni.

Sokszor volt olyan helyzet, hogy a legjobb szándékkal voltam őszinte, de a másik elmenekült. Olyan is volt, hogy beláttam, hogy magamhoz sem voltam az.

Ti mikor mennyire tudtok/szerettek őszinték lenni?