Nincs párom a világban? Avagy mást célt szán nekem a sors? (beszélgetés)

Értem. Sajnálom.

Igen ez egy válás után mindig sarkalatos, hogy a barátok melyik oldalon maradnak meg. Én próbálom a házaspár barátokat is ugyanúgy megtartani: meglátogatom őket, találkozunk, messengeren tartjuk a kapcsolatot.

Mennyi idős vagy? Neked egyáltalán nincs rokon/barát a közelben? Messze van tőled az a város ahonnan te származol?

Volt társasagunk de inkább csak haverok, nem barátok. Közülük sokan külföldön vannak már, vagy a volt párom haverjai maradtak, mivel ő itteni születésű.

Amig a gyerekei picik voltak, teljesen egyedül voltam, sehova nem jártunk csak a nagyszülőkhöz meg a nagynénikhez.

Nincsen senkid?

Gyermekeid?

Számtalan egyedülálló anyuka nevel 1-2-3 gyermeket. Nem tragédia amit lefestettél, csak döntés kérdése.

Azt mondod távol áll tőled a netes ismerkedés....hiszen most is azt teszed:-))

100%, hogy ha picikét megrázod magad, akkor bármire képes vagy! S most nem is kell bármi, csak egy társ, egy megbízható pasi. Gyermekeidet pedig ne gátlóként érezd "kinek kellek két gyermekkel", hanem úgy, hogy biztosan ők is jobban szeretnék, ha az anyukájuk még boldogabb lenne, egy pasi oldalán. Társas lények vagyunk. Hajrá!

Sok sikert!

Gondolom volt férjed. Vele már megszakadt a viszony? Nem voltak akkor sem barátok,mikor a gyerekeid picik voltak?

Mióta laksz ott ahol most?

Figyelj, nem kell Gucci táska meg Luis Vuitton ruci ahhoz, hogy az ember elmenjek egy szórakozóhelyre. Milyen lehetőségeket vannak a faluban?

Te hány éves vagy?

Itt lentebb írtam, hogy nem ülök itthon ölbe tett kézzel várva, hogy becsengessen az igazi.

Próbálkoztam társkereső csoportban, próbálkoztam személyes kapcsolattal(később kiderült hogy pszichopata), próbáltam ütenetben felvenni kapcsolatot régi ismerőssel de néhány telefon után nem jelentkezett többet.

Az igaz ugyan, hogy valahol régimódian úgy érzem, a férfi dolga a kezdeményezés, a nőé hogy jeleket, biztatást adjon erre.

Csak a fórumcímre írtam, látom, hogy igyekszel :)

Szerintem nincs olyan társkereső, ahol ne lenne igen vegyes a felhozatal, és szerintem elég okos vagy te ahhoz, hogy ne tudjanak táncba vinni, ha te nem akarod. Ami biztos, hogy a szexpartner kereső hamar ködbe fog vészni, nem kérdezi meg 2 hét múlva is, hogy hogy vagy.

Hát ez a fórum is egy pici eszköz arra, hogy keresem a megoldást vagy a kiutat. Tehát nem ülök itthon sóhajtozva.

Megyek, dolgozok több helyen is, most ebben a koronás helyzetben önkénteskedek. Javítom a házam sajátkezűleg, kertet művelek. Ne úgy képzelj el mint Rapunzelt a toronyban a hercegre várva 😃

Tudsz ajánlani olyan társkeresőt, ahol nem csak testi kapcsolatban hiányt szenvedők kérnek "táncra

Na azt a legkönnyebb és legrosszabb választani, hogy beleülni valamibe, aztán sóhajtani, hogy biztos ezt szánta nekem a sors!

Ilyen nincs!

Döntések, célok, akarat, tettek van!!

Nyugodtan regisztrálj csak társkeresőre, de ne görcsösen

. Ismerkedj, barátkozz, csevegj, udvaroltass magadnak. Egy idő után a szélhámosok lemorzsolódnak, a neked való pedig megmarad 😌 hajrá!

Nagyon nehezen nyílok meg az a baj. És nehezen bízok.

Ha feltörik a burkot, aztán már be nem áll a szám és benne vagyok mindenben, de odáig eljutni hosszú út valakinek. És gondolom ezt nem vállalja be senki.

Plusz meg ugye ott a két nagy gyerek, hát kinek van erre szüksége?

Családtagok mind távol élnek, külföldön.

Gondolkodom költözésen, ha a kisebbik gyerek is kirepül városba, megyek utánuk.

De az még több mint egy év.

Nem ebben a faluban születtem, régi barátok nincsenek itt.

Láton hogy az emberek eljárnak szórakozni, de ez olyan paradoxon, hogy járjak szórakozni ha nincs kivel, de hogy legyen kivel ha nem járok el.

A másik meg, hogy mivel egyedül vagyok a gyerekekkel, nem is engedhetem meg magamnak hogy eljárjak valahova, vagy egyáltalán hogy full csini legyek.

Fú ez a netes ismerkedés annyira távol all tőlem...

Próbáltam, ismerkedtem, de nem lett belőle kapcsolat. Egyik nagyon távol lakott, másik nem volt szimpatikus.

Nem értem mások hogy csinálják. Azt látom hogy valahogy mindenkinek van parja, csomó ismerősöm pl aki évekig egyedül volt, megtalálta az igazit. De hogyan?

Akkor sztem csak egy kis lökés kell neked. Hajrá, ismerkedj!

Azt hittem be vagy fordulva, nem szólsz senkihez vagy a gyerekek miatt közösitettek ki. De akkor nem így van.

Többiek a faluban hogy tartanak fenn baráti kapcsolatokat? Régi osztálytárs vagy munkatárs? Senki?

Bárhol máshol a neten lehet ismerkedni. Csoportokban, ismerős által, stb...

Először kezdődhet neten, aztán lehet találkozni is. Óvatosan! Miért ne?

Én sok sok év után véletlenül akadtam bele valakibe. Vagyis inkább ő belém. Már lassan 3 éve együtt élünk.

Sok sikert. Óvatosan, körültekintően! :)

Ha azt nézem, mindenkivel "jóban vagyok". Vagyis mindenkivel tudok váltani néhány szót, hogy vagy stb. De igazán közeli nincs. Akivel napi kapcsolatban lennék.

Párkeresésre esélytelen helyzet.

Gyerekek előbb-utóbb kirepülnek, kiskamaszok.

Elirányítani el tudom, tekintettel arra, hogy egyszerűen nincs más opció.

szerintem próbálj meg barátkozni itt a Hoxán, és online ismerkedni. Ez szinte ingyen van, és még csak ki sem kell mozdulnod otthonról.

Elköltözni minek? Ott sem lesz könnyebb barátkozni szerintem, és ott is pénzbe kerül, hogy bárhova eljárjon az ember. Arról nem is beszélve, hogy az ingatlanok ára ill. a bérleti díjak is jóval magasabbak.

Nincs lehetőséged eljönni a faluból? Gyerekeknek sem nagy perspektíva ott felnőni..

Én kitalálnám, hogy tudok a lehető legjobban egy új életet kezdeni, új városában. Ha el tudod a házat, gyerekeket, életedet egyedül irányítani, akkor tökös csaj vagy. 😉 Csak merj lépni.

Mekkorák a gyerekek?

Két éve egyedül élek. Gyermekeim vannak, párom nincs. Tulajdonképpen senkim sincs. Se társaságom, se barátaim. De olyan szinten, hogy akár napokig nem hív senki, nem ír senki.

Nem járok sehova kikapcsolódni, anyagilag nem fér bele, falun élek. Így meg ugye nem sok esély van az ismerkedésre, barátkozásra.

Már azon agyalok, hogy úgy tűnik nekem ezt dobta a sors, hogy megtanuljak egyedül élni, minden ház körüli munkát egyedül megoldani, gyerekeket egyedül ellátni.

Igazából nem is tudom, hol-mit kéne elkezdeni, hogy változzon ez a helyzet és legyen, akire számithatok vagy legalább akivel beszélgethetek?