Nevelőszülők (beszélgetős fórum)

Szia.

Őszinte leszek,nagyon-nagyon korai még neked ezen gondolkodni hiszen Te is szinte még gyerek vagy.Ez egy teljesen más élet mint most a Te egyetemi életed lehet.Felelősség,egy olyan gyermekért akit sok bántás,esetleg megaláztatás ért .Albérlet,vagy a szüleid háza egyik sem jó megoldás egyenlőre tanulj és később szeretettel várunk a nevelőszülők családjában.

Sziasztok!

Új vagyok még itt, bele-beleolvasgattam a fórumba, de nem kaptam választ a kérdéseimre, illetve még nem tiszta a kép, így gondoltam felteszek itt néhányat, hátha valaki lesz olyan segítőkész, hogy felvilágosít.

21 éves vagyok, egyetemre járok, egyelőre csak tervezgetek, érdekel ez a téma. Úgy tervezem, hogy szeptembertől egy új szakot kezdek: csecsemő- és kisgyermeknevelő szakon leszek, 2 évig. Ezután szeretnék ilyesmivel foglalkozni.

Úgy tudom, van arra lehetőség, hogy ideiglenesen kihelyezzenek hozzám gyermekeket, mint munkalehetőség.

Kérdéseim a következőek lennének:

1. Először is az érdekelne, hogy hány éves kortól lehet gyereket fogadni? És gond-e ha nem volt, nincs saját gyerekem?

2. Amennyiben nem volt még munkahelyem, úgy is belefoghatok ebbe?

3. Szükséges-e hozzá saját lakás, vagy albérletbe, esetleg szülők házába is lehet gyermeket fogadni?

4. Van-e jelentősége, hogy van-e párom, élettársam?

5. Jól értettem, hogy összesen ennyit kapok a gyerekek után: 30450+ gyermekek száma x 20300? És ebből kell megélnem, illetve ebből kell a gyerkőcöknek ruhákat és ételeket vennem?

6. Én dönthetem el, hogy milyen korú gyermekeket szeretnék, és mennyit szeretnék? Vagy ha küldenek egy adott gyermeket, azt fogadnom kell?

7. Főzök rájuk, óvodába viszem őket, játszom és foglalkozom velük. Ezen felül milyen teendőim vannak még velük kapcsolatban?

8. Kb mennyi idő, mire kiküldenek hozzám gyerkőcöt?

9. Mi kell hozzá, hogy nevelőszülő lehessek? Úgy hallottam, el kell végezni egy tanfolyamot már, és ezen felül még mik a teendőim? Lesz valami ellenőrzés is, hogy megfelelő vagyok-e nevelőszülőnek?

Kérdés: volt olyan esetetek, ahol elmaradt szép alssan a kapcsolattartás és a gyám felterjesztette a gyereket örökbefogadásra? Ha igen, ez mennyi idő? Illetve választottak el testvérpárt esetleg egymástól?

köszi

az első pár nap csodaszép aztán jön a kialvatlanság, a sok intézni való és sokszor a csalódások...minden korosztálynak megvan a maga szépsége és a hátulütője...

mi is örültünk a másfél évesnek és nagyon szeretjük, de többször fel kel éjszaka a cumijáért valakinek mindig figyelni kell rá , mindent még nem eszik amit mi....szóval ő több odafigyelést igényel és ez másik 6 gyerek mellett nem semmi:))

de fel a fejjel , a holnap mindig szebbet igér:))

Nevelőszülői átverés

Barabás Vilmosné vagyok, több mint 5 éve nevelőszülő. Nevelőszülőnek lenni, és tanulni sem olyan könnyű, mint azt sokan hiszik, vagy mint a Nevelőszülői Hálózatok azt állítják. Egy éven át tanultam, és nem kis összegeket fordítottam abba, hogy hátrányos gyermekeket elősegíthessem, hogy igazi családban és szeretetben nőlhessenek fel.

Teljes mértékben hittem benne, hogy ez nem csak egy állás, ez egy igazi hivatás, amit szívvel-lélekkel kell csinálni, hisz a gyermekről és a Nevelőszülői hálózat dolgozóival való összefogást jelenti. De erre 5 év után rákellett jönnöm, hogy ez nem így van! Három gyermeket kaptam, akikhez nem csak jó magam, de a családom, és az otthonunk átalakítását, igazítását vállaltam. A három gyermek közül, az első, hamar elérte a felnőtt kort, és úgy érzem, ahogy ezt ő is vallja, hogy nagyon nagy sikereket értünk el együtt. Megváltozott, jó útra tért, és mára már saját házzal, vőlegénnyel büszkélkedhet. Mai napig hazajár hozzám, és „Anyu”-ként szólít, és az egykor közös otthonunkat találja még mindig az otthon igazi melegeként. A másik két nevelt lányom, egy testvér pár volt, mindketten enyhén szellemi sérültek. Olyan gyermekek kerültek hozzám, akik megszeppenve néztek egyes alapvető ételekre, mint a hús vagy a hal, mert soha nem ettek még ilyet. Nagyon sok változást sikerült náluk elérnem, rengetek oklevéllel, és éremmel gyarapodtak nálam az évek alatt, hisz igyekeztem azokat a dolgokat előnybe helyezni, amit nem csak megtudnak csinálni, de tehetségük is van hozzá. Nem hanyagoltuk el a szakköröket, az iskolai szerepléseket, a vasárnapi Isten tisztelet, és a családi közös pihenést. A Nevelőszülőség által rendezett programokon, mindig ott voltunk, és igyekeztünk ott is megmutatni, miben van tehetségünk. Három hetente ellenőrzés van a Nevelőszülőknek, ahol nem csak a helyet ahol a gyermekek vannak, de az élelem készletet, a rengetek papír munkát, és amit csak lehet, szemügyre vesznek. A gyermekkel ekkor négyszemközti beszélgetést tartanak, és többször is alávetik őket pschiologiai vizsgálatlan. Az 5 év alatt, melyben ezek a gyermekek nálam tartózkodtak, soha semmilyen panaszom nem volt rájuk. Rendszeresen orvoshoz hordtam őket, a műtéteket melyek kiskorukból elmaradtak, igyekeztünk pótolni, hogy felnőttkorukra semmilyen problémával ne kelljen szembe nézniük. Én úgy érzem, szívem lelkem beletettem a gyermekek gondozásába, melyben családom partner volt. Hat milliónyi összeget vettem fel, hogy az otthonom bővítésére sor kerüljön, hogy a kötelező nm2 meglegyen számukra. Igyekeztünk nem csak egy sima gyerek szobát kialakítani nekik, hanem különböző mintákkal meglepni őket a falon, egy-egy táborból hazatérve. A mai korszerű elektronikai berendezkedésekből sem volt hiány, a saját árvellátásukból fedeztem, mellyel külön-külön számlával elkellett számolnom. Fejlődésük nem csak szemmel látható volt, kisebbik nevelt lányomnak sikerült annyit fejlődni, hogy a kisegítő iskolából, sikerült normál tanmenetű iskolába kerülnie. Évenkénti felülvizsgálatra hordtam őket, hogy tisztában legyen ne csak a gyermek, hanem jómagam, és a Hálózatom is a fejlődéssel. 2013 nyarán, több mint 12 gyermek fordult meg a családomnál, nyaraltatás szempontjából. Egész nyáron cserélődtek nálam a gyermekek, ami nem csak nekem, de nekik is nagy élmény volt. Nem volt olyan gyermek, aki ne sírva ment volna el tőlem, de ezek a könnyek mind öröm könnyek voltak. Volt amelyik gyermek újabb hetet kért nálam, és szinte mindegyik gyermek „Anyu”-nak szólított. Mai napig írnak, vagy éppen felhívnak. Hálózatom összes tagja megtapsolt 2014 januári továbbképzésen a nyári munkám miatt. De a csalódás ez után ért. Február 5.-én, egy telefonhívást kaptam nagyobbik saját gyermekemtől, hogy a nevelt lányaimat elvitték. Nem értettem, hogy ez miért történt, és miért is nem az én jelenlétemben. Névtelen bejelentés történt, mely szerint tesi-lelki bántalmazás érte általam a gyermeket. Nem csak fájdalmat kaptam azzal, hogy akiket 5 évig neveltem elvitték tőlem még rágalmazást is kapok. Kérdem én: hogy ha bármilyen bántalmazás érte volna a gyermekeket, miért nem derült ki az 5 év alatt? Orvosi vizsgálatok bizonyíthatják, hogy a gyermekeken soha nem volt semmilyen sérülés. Kiderült az is, hogy a nagyobbik lánynak volt ebben a keze. Enyhén szellemi fogyatékos gyerekekről van szó, nem rájuk neheztelek ebben, hanem a Hálózatomra, hogy nem jártak utána a dolgoknak, mielőtt ilyen súlyos dologgal rágalmaztak volna. Nagyobbik, már kamasz 17 éves nevelt lányommal, volt egy kisebb vitánk a fiúk miatt. Az ilyen gyermekek, sokkal fogékonyabbak, a szexuális intimitásra, ahogy szinte már minden kamasznak. Szinte rámászott a fiúkra, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez mennyire nem helyes. Megharagudott rám ez miatt, és ezért talált ki ilyen súlyos vádakat ellenem. Azonnali hatállyal elvitték őket, és egy bubapesti nevelőotthonba helyezték el őket.. Onnan ez a nagy lány, megkeresett engem, lelkileg teljesen összetörve, hogy bánja már ezt az egészet, másnap viszont ismét rágalmazott és támadott, hogy ha nem kap meg egy nem kis összegű telefont, újabb dolgokat fog kitalálni. Hálózatomnak ezt is jeleztem természetesen, még sem történt semmi! Ez a lányka, elkerülése után 1 hónappal, ahoz a fiúhoz szökött el az intézetből, aki miatt volt a veszekedésünk. De itt sem történt semmi, hogy foglalkozzanak azzal, amit én szeretnék mondani. Hálózatomtól elvártam volna, és szerintem elvárható lett volna, hogy utánajárnak, hogy a gyermek hirtelen felindulású támadásaiból mi igaz. Gyámságomat, és a nevelőszülőségemet azonnali hatállyal visszavonták. Hogy ha sikerült ennyi mindent elérnem a hivatásomon belül,nem érdemeltem volna meg annyit, hogy a nevelőszülői hálózatom vezetője a védelmezésem érdekében egy teljes kivizsgálást kérjen? Hiszen mi csak rá számíthatnánk. Ezek szerint azok az emberek akik életüket családukat képesek teljes mértékben megváltoztatni, hogy más gyermekeknek, akiknek nem adatott meg, minden meglegyen ami csak lehet, nem védi meg őket senki? Valamit nem kap meg a gyermek azonnal, vagy nevelőszüleivel nem értenek egyet valamiben, kitalál valamit, onnantól vége mindennek amiért az ember keményen küzdött, és harcolt? Hol van itt az igazság? Toborozzák az embereket erre a hivatásra, még sem érdemelnek meg ennyit ezek az emberek?

Szeretném ezzel a levéllel, a többi nevelőszülőt figyelmeztetni, esetleg felkészíteni, hogy mennyire kivagyunk szolgáltatva hivatásunknak. Ebben kérem az önök segítségét, hogy másoknak is tudomására jusson ez az ügy, és hogy segíthessünk másoknak.

Köszönettel

Barabás Vilmosné

Nem neked kell meghunyászkodni, ha valami jár!

Amennyiben az ellátás jár,m akkor Neked mindegy ki intézi, csak kapjad meg. Elöszőr kérd meg a gyámi tanácsadót hogy intézkedjen, de ha + munkát okoz ez neki, akkor Te szívesen bemész a Mákba.....

Rögtön nagycsaládossá válsz, nem kell tagdíjat fizetned hozzá!

A közgyógykártya nem alanyi jogon jár már!