Nem tudom, hogy mondjam meg a férjemnek... (beszélgetős fórum)

nem tudom, hova mennénk.

a gyerekeivel? olyan semmilyen

Van hová mennetek ha elválnátok?

Egyébként a gyerekekkel milyen a viszonya?

az, hogy nincs házasélet....de így? állandóan kritizál,egy jó szava sincs.

nem tudom, hogy egyedül mire lennék képes....

Hú az elég nagy baj.

Akkor tényleg nincs nagy értelme. Egyébként azt tudod mi baja?

Ha válásra kerül a sor akkor te egyedül talpon tudsz maradni?

meg is mondtam neki, hogy azt kellett volna csinálnom, erre mondta, hogy merre felé tévoztam volna.....

azt könnyű mondani, hogy keressek valakit (két gyerekkel!!)

Próbáltam visszaolvasni pár dolgot, de még nem teljes a kép.

Mióta vagytok házasok, Mióta tar ez a dolog itt?

lehet már írtad de nem találtam rá.

Szia!

Hú azért ez nagyon gáz.

van itt valaki?

képzeljétek tegnap azt mondta a férjem, hogy sokszor, ha meglát kavarog a gyomra tőlem, +ha megcsaltam volna, akkor az erkélyajtón távoztam volna a lakásból...:((

erre szerintetek mit lehet mondani?

egész este sírtam

engem is néhe megcsipked az anyós, de csak nevetek rajta

most, hogy van a fia életébe egy másik nő, kicsit lehet, hogy néha irígy, de amúgy kedves nő

Én anyósom is tudja produkálni magát, de már olyan átlátszó, hogy a párom is látja. Nincs konfliktus köztünk emiatt, jó mondjuk nem is vagyunk szomszédok, de egy kisvárosban élünk. De nem vitatéma. Engem többnyire nem érdekel mit gondolnak mások, úgyhogy annyira nem érdekel, ha telekürtöli velem a várost. Szerintem most kifejezetten ezt csinálja, mert egy jó ideje nem látogattam már meg, úgyhogy tuti meg van sértődve.

De nem veszem fel a kötözködéseit, vagy úgy teszek mint aki nem érti, vagy csak vigyorgok..nagyon nem tud bekavarni, mert a fia elég önálló, már akkor is az volt, amikor megismertem. Nem szólhattak bele az életébe, úgyhogy manipulálni nem tudja. Más lenne a helyzet, ha sikerülne neki, akkor én is rosszabbul viselném, de így lenyelem, idősek már, ártani nem árt amit csinálnak, ha neki ez örömet okoz, egészségére :)

Kaptam én már egy 30cmes magas magyar konyha magazint ajándékba tőle, azzal a dumával, hogy megtanuljak főzni, de ilyen 60as évek kiadása. Evett már nálunk előtte, tudja, hogy jól főzők, mások is dicsérték neki a főztöm..a vicc az volt, hogy a párom szólt be neki, hogy miről beszél, én tök jól főzök. Erre ő: ja nem tudtam. Én nem vettem észre :D

Szerencsére még soha nem éltem együtt anyóssal, vagy jelölttel. Én nem jól bírnám az biztos :)

Anyámmal sem költöznék össze.

nem vagyok rá büszke

de rossz volt, hogy hazamegyek este 7-kor a munkából és ott volt, vagy ha hétvégén tovább bundiztam akkor bejött és felkeltett

akkor anyja meghívott vacsorára hozzájuk és a vacsi rakott hurka volt karfiollal és reszelt sajtal, és rettentő íze volt, és nem ettem meg akkor az após elkezdi, hogy egyem meg, én mondom nem kell, mondja, hogy mivan én tortát eszek rendes étel helyett

Te aztán jól megadtad neki!Gratulálok!

Én egy békés ember vagyok,nem szeretem a vitát,és nehezen mondok nemet!Az én anyósom pedig egy pióca.Manapság visszafogja magát,gondolom szarul esett neki,hogy megváltozott a felállás,továbbá most nem én élek nála,hanem ő jön hozzám,így más a helyzet!Vigyorog,mint a fakutya!

Köszönöm!

Még annyit mondanék,hogy soha sem volt annyi barátom mint akkor.A férjem elmesélte,hogy nagyon sok ember,akikről nem is gondoltam volna,jól leszúrták miattam,a barátai felhívtak,hogy jól fingassam meg!

Amíg együtt laktunk,sokáig nem is szívesen mentem ki a házból,mert szégyenkeztem az anyósom szája miatt!

Az a szomorú,hogy amíg az áldatlan állapotok uralkodtak,nem tudtam,hogy hogyan állok az emberekkel,totál egyedül éreztem magam!

Jó lett volna korábban némi részvét és támogatás,mielőtt még el kezdtem volna kételkedni a saját épelméljűségemben!Lehet,hogy akkor előbb lépek!