Nem tudom, hogy mondjam meg a férjemnek... (beszélgetős fórum)

Az, hogy beadod a válópert, közös megegyezéssel elváltok, az letisztázna benned sok mindent.

Lehet, hogy kénytelenek lesztek egy háztartásban élni a válás után is, mert a helyzetetek, vagy a gyerekek érdekei úgy kívánják, de akkor is lelkiekben lezártnak tudnátok tekinteni a házasságotokat.

Ha férjed is partner ebben, akkor mindaddig társak lehettek továbbra is , avval a különbséggel, hogy hivatalosan "szakítottatok", és csak lakótársakká váltok .

azért köszönöm a hozzászólásodat!!!!

nagyon jól esett.

különben az nem igaz, hogy nem teszek semmit.....

tudom, hogy én sem vagyok tökéletes.

de ez így akkor sem folytatható, hogy elválok ---nem válok el.....

megkérdezhetem, te hova mentél?

hogy tudtad megoldani?

Kedves Csillagfény!

Néhány évvel ezelőtt én éppen ebben a helyzetben voltam,nem találtam a kiutat,úgy éreztem,hogy a férjem elárul,az anyósom pedig fűt-fát kiabált a hátam mögött!

Nagy lépésre szántam el magam és bejött!

Azóta is együtt vagyunk,a korábbi gondjaink fel sem merűlnek!

Ha gondolod nagyon szívesen elmesélem a történetet privát üzenetben, talán segíthet!

Én alapjáraton egy igen békés teremtés vagyok, ezért elolvastam amiket irkálsz és továbbléptem. De most az egyszer, én is hozzászólok.

Mindig elpanaszolod magad, és a kedves fórumozók tanácsot adnak, támogatnak, lelket vernek beléd, sajnálnak, ötletelnek, mit lehetne tenni ebben a helyzetben, te végighallgatod. Élvezed, hogy foglalkoznak veled, melléd állnak. De tenni semmit nem teszel, azon kívül, hogy nyitsz egy újabb topikot, ugyanarról, csak kicsit másképp megfogalmazva.

És úgy látom, a kedves bátorítás, szart sem ér. Úgyhogy lehet a csernus féle felrázás segít. Én azt javaslom, ahelyett, hogy itt siránkozol fél napokat, találd ki hogyan tudsz kilépni, tervezz, keress munkát, békülj ki a családoddal, és végre állj fel, és csinálj is valamit! Attól hogy itt szenvedsz, még nem lesz jobb a helyzet. És valami baj veled is van, ha sem a családdal, sem a férjeddel nem jössz ki, és anyósodat is utálod.

Mindezt mondom úgy, hogy 8 évig éltem egy olyan házasságban, ahol a férj 1000x nagyobb seggfej volt mint a tiéd, 2 gyerekem van tőle, a másodikkal úgy lettem terhes, hogy megerőszakolt, rendszeresen vert, nem dolgozhattam, nem tanulhattam, mert féltette a becses pozicióját, mindenkit elmart a közelemből. Egy fillérem nem volt, a szüleimre nem számíthattam semmiben, senki nem volt akihez fordulhattam volna. Hidd el regényt mesélhetnék erről a 8 évről. Az öngyilkosságtól csak az tartott vissza, hogy van 2 gyerek, aki csak rám számíthat.

Mégis összeszedtem magam. Végigjártam a nanet, és egyéb egyesületeket, anyaotthont kerestem, sehol nem tudtak segíteni! Max 1 hónapra tudtak nekem megoldást adni, az meg semmi, nem mertem bevállalni, mert tudtam nekem hosszú távú megoldás kell. Első körben persze próbáltam megbeszélni, hogy váljunk, ő sem boldog én sem, mindenkinek jobb lenne, egyik nap válni akart, másnap úgy csinált mintha nem is beszéltünk volna róla, hamar rájöttem, nincs értelme, máshogy kell megoldani. 1,5 évig terveztem, hogyan tudok megszabadulni tőle. Apró kis lépések, a konyhapénzből lenyúlt kis összegek, neten szerzett barátok, akikről persze ő nem tudott. És egy szerda reggel, fogtam a két gyereket, előtte napokban bepakoltam 2 táskát és eldugtam, ruhák, pár játék és amikor reggel elment, én is leléptem. Egy barát lakásába költöztem. Kikapcsoltam a mobilom, és jól berúgtam azon az estén. Persze után jött a bosszúállása, de az is lezajlott, és vége. Egy éve felbukkant, azt hitte még mindig van rám hatása, padlót fogott, attól a magabiztos nőtől aki lettem. Nem félek már tőle egyáltalán.

Szóval meg lehet csinálni. Úgy is, hogy nincs hátszél, vagy szülői segítség. Gondolkozz el ezen, mert a sok siránkozással nem jutsz előrébb.Én is padlón voltam, mégis szép lassan felépítettem magam, és megerősödtem. Szerintem kezdeményezz anyukád felé, mert ő segítene neked. Ne az ellenséget lásd mindenkiben.

Az,hogy beadod a válópert,közös megegyezéssel elváltok,az letisztázna benned sok mindent.

Lehet,hogy kénytelenek lesztek egy háztartásban élni a válás után is,mert a helyzetetek,vagy a gyerekek érdekei úgy kívánják,de akkor is lelkiekben lezártnak tudnátok tekinteni a házasságotokat.

Ha férjed is partner ebben,akkor mindaddig társak lehettek továbbra is ,avval a különbséggel,hogy hivatalosan "szakítottatok",és csak lakótársakká váltok .

nem.

rólam és a gyerekeimről...

Mit érzel,mi miatt nem tudsz elválni?

Szereted,megszokás,félelmek ,vagy mi miatt?

hogy mi hányszor, de hányszor próbáltuk újjá éleszteni......

az a baj??? hogy megismertem valakit a házasságom alatt.....

ennek örülni kell, 15 év az nagyon sok, kitartottatok idáig egymás mellett, megkellene próbálni felébreszteni a szerelmet és ha már az sem megy akkor elváltok

de én nem dobnám el azt a 15 évet úgy, hogy megsem próbálom újraéleszteni a kapcsolatot

Már melyik részét?

Hogy kiszerettél belőle,vagy ,hogy nem is akarsz igazán elválni?

Csillagfény.

Én abszolút nem érzem azt ,hogy te valóban el akarnál válni.

Kiszerettél a férjedből,valószínűleg ő is belőled,de még sem tudsz valami miatt elhatározásra jutni.

"Muszáj elválni mert ez egyetlen megoldás"

Mire?

nem bántott soha.

hogy megcsalt-e? azt biztosan nem tudom.

de nekem volt valakim.....viszont én nem csaltam meg vele a férjem....

én még mindig nem értem

mi a baj?

sokat veszekedtek?min?

nincs szex?

mi köze az anyósnak ehez az egészhez?

ő bégázza fel, hogy ilyen legyen veled? akkor vedd elő?