"nem szereted, csak szeretni akarod a párod..." avagy mik a jelei a kihűlt szerelemnek? (beszélgetős fórum)
Na igen. Ha meg már házas leszek is és bekövetkezik a dolog, akkor is meg fogom gondolni, hogy lehet-e még menteni. Lehet mondani, hogy a húsz évemmel könnyű, majd, ha ott lesz a ház, meg a gyerekek... stb. Lehet. De most úgy látom, hogy érdemesebb kilépni, mint hogy úgy éljünk együtt, hogy a másik már nem tesz boldoggá. Mert, ha már nem olyan, attól, hogy épp házas vagyok, szembejöhet valaki, aki boldoggá tehet...
A ház meg... Azt hiszem manapság erre vannak a szerződések... ;)
Na igen. Nálunk ezzel nem volt gond, mert mi összeköltöztünk, meg gyűrűt akart venni ősszel, amibe meg nem mentem bele.
De a legkedvesebb unokatesóm is így van a barátjával. Dühíti, hogy nem látja tart-e valahova a kapcsolatuk. Mert a pasi még célzást sem tesz. Neki elég, hogy hol itt, hol ott alszanak, ott van a barátnője, meg pecázik.. :D
Én is szoktam rá gondolni, hogy hiányzik. Mert olyan volt velem midig, mint valami királylánnyal, eszembe jut, hogy ezt a pulcsit együtt vettük, mikor tíz percenként bejött a teával, mert beteg voltam... de mikor találkozunk meg átmegyek hozzá, akkor azt is látom, hogy "nem lenne jó". És úgy vagyok vele, hogy ennek így kellett lenni. Most még a szép emlékek maradnak meg, de ha újra kezdenénk valószínűleg kicsinálnánk egymást... ;)
Egy ideje már nyomon követem a hozzászólásokat. Engedjétek meg, hogy hozzászóljak valamit.
Volt már olyan fórumkérdés, hogy miért is jó házasnak lenni. Arra valami olyat írtam, hogy a "házassági papír" megakadályoz abban, hogy "hirtelen" lépj ki a kapcsolatból. Ha valaki már házasságban él, akkor az adott nehézségeket, illetve azokat az érzéseket, amikről írtok - úgymond - muszáj megoldani. Mert valahogy az ember nem rögtön dönt, főleg ha már gyerekek is vannak.
Természetesen csak a saját tapasztalataimból tudok meríteni (19 éve ismerem és 15 éve vagyunk házasok). Sokszor kerültem nehéz helyzetbe. Ami főleg a saját érzéseim miatt volt. Hetekig tipródtam egy-egy érzésen, ellenérzésen, de végül mindig "visszataláltam" a férjem mellé.
Hát, nem tudom, hogy nem-e hűltek ki a kapcsolatok. Inkább talán nem volt szokás kilépni belőlük. Meg kívülről nem is tűnik az fel. Körülöttünk mindenki megdöbbent, mert azt hitték jön az esküvő stb.
Mondom, a nagymamám közölte, hogy úgyse leszek életem végéig szerelmes. :)) Manapság meg már nem igazán sodródunk tovább, ha valami nem olyan.
Hm. A kérdés az, hogy régen miért nem hűltek ki a kapcsolatok? Akkor minden szerelem sírig tartott.
Én is kiléptem egy 5 éves kapcsolatból a kihűlés miatt, most meg azon rágódom, hogy nem lehetett-e volna megmenteni, és hogy biztos így kellett-e lennie?! De akkor nem éreztem jól magam.
Ha keresett, az volt a baj, ha nem, akkor meg az. Semmi nem volt jó, mint ahogy Zkelah írta.
Furcsán túlbonyolítunk mindent, mi nők. :D
Persze az egész család sajnálta, meg ilyesmi. Volt, aki bölcsen megjegyezte, hogy nem lehetek örökké szerelmes... Na de kérem, én még csak 20 éves vagyok, legyek savanyú uborka???? :D
Minket még mi más kötött volna össze, mint a szerelem?
Szóval ki is léptem a dologból, sajnáltam azért, persze...
Viszont nagyon hamar találtam valakit, akire, ha csak rágondolok máris hatalmas mosoly van az arcomon... Most is!! :)))
Én is csatlakozok...ugyanez a helyzet nálunk is.
Tudom hogy már a szerelem elmúlt,azt mondják marad a szeretet.De azt is kevésbé érzem,szerintem maradt a megszokás.
Ez a vártam, hogy hazajöjjön, aztán hazajött és nem volt jó semmi sem dolog nagyon találó... Nekem is épp így volt, csak nem fogalmaztam meg...
Mikor már töprengtem a dolgon, akkor elment egy hétvégére... Nagyon jól elvoltam, de azért úgy éreztem jó lenne, ha hazajönne végre, meg ott lenne este az ágyban. Aztán bejött az ajtón és mégsem volt jó. Valahogy jobban örültem volna, ha még marad... :) És akkor arra gondoltam, lehet, hogy csak azért vártam, mert félek a sötétben??? :)
Dilemmában voltam a szeretem vagy csak szeretni akarom kérdését illetően, elég hosszú ideig. Aztán rájöttem, hogy bármennyire szomorú, már nem szeretem, csak szeretni akarom "úgy"...
Már nem akartam, hogy benne legyenek a szerelmes részek.. Inkább teher volt számomra a folyamatos csókolgatása, "szeretlek"-ezése meg a szex. Márpedig azt imádom... ;)
Sok türelemmel, megértéssel (persze ehhez kell egy empatikus másik fél is) még kijavítható a dolog.
Nekem sikerült, pedig többször rezgett a léc.
én is valami hasonlóban vagyok... hetek óta ezen töprengek. Szerelem vagy csak megszokás?! nehéz kérdés
De ha Téged is ez foglalkoztat annak nyilván oka van... mi a gond?