"nem szereted, csak szeretni akarod a párod..." avagy mik a jelei a kihűlt szerelemnek? (beszélgetős fórum)
Jesszus!!! Hozzá ne menj egy ilyen idiótához!!!
Annyi pasi van a világon. A legtöbb nagy szerelem is tönkremegy, de ez már az elejétől rossz lenne.
Koncentrálj a másikra.
Sziasztok!
Beszélhetünk egy kapcsolatban egyáltalán szerelemről akkor ha a férfi nyíltan elmondja hogy nem tud hűséget fogadni és szeretne még pár nőt kipróbálni, és azt kéri társától hogy engedje meg neki mert őt ez nagyon frusztrálja és sok energiájába kerül az ösztöneit visszatartani, ráadásul semmi tűz, vagy szenvedély nem jelenik meg nála a saját párja irányába és amikor ez szóba kerül kerek perec elmondja hogy ő nem szenvedélyes típus és nem is lesz az?!Én pedig persze hogy beleszerettem másba. Ismerkedés szinten tartunk,de ha az illető viszont szeret hamarosan lezárom ezt a kapcsolatot és új életet kezdek.Hibás vagyok?
Én is hasonló cipőben járok. Én sem tudom mit tegyek. Mi még 2 éve sem vagyunk együtt. Egyik percben megőrülök érte, máskor meg legszívesebben kidobnám annyira idegesítenek a dolgai, a viselkedése. "Szakítottunk" már párszor, de néhánynapnál tovább nem bírtam nélküle, így mindig visszatáncoltam.
Nem tudom mi lenne a helyes...
És akkor mi van, ha szereted őt, mint embert, jó vele a szex, csak annyira keveset találkoztok (annak ellenére hogy együtt éltek...) hogy elbizonytalanodsz? ha bepróbálkoznak, kísértésbe esel, de ha szakítani akar veled hogy ne kínozzon, sírsz és kivagy... ezzel együtt brillesen érzed hogy ha nem is jobb, de egyszerűbb lenne szakítani. csak épp nem megy. szereted. :( hullámzik az egész. nem is tudom, mi a gond... 2 éve vagyunk egyóütt, hol úgy vagy vele, hogy bármikor hozzámennél, hol pedig félsz és rettegsz h esetleg nem ő lesz az igazi...
rohadt, ambivalens lelkiállapot... help. mi a fene ez?:s
Tudatosan semmit, az biztos, mivel eszembe sem jut.
Mondjuk kollégák vagyunk, így nehéz elkerülni egymást.
Beszéltünk, azaz elmondtam neki, hogy állandóan ideges vagyok, mindig arra terelődnek a gondolataim, ha épp nem csinálok valamit, hogy szakítani kellene, mert tönkremegyek az idegeskedésben. Ezt nem fogadta túl jól, így elviharzott most kicsit sportolni.
Nem értem, hogy hogy változhat meg így egy ember, mint most én. Most is bármit megtennék érte, jó ha ölel és velem van, de mégis bennem a feszültség. Most hogy elment itthonról, valahogy nagy az űr, de nem érzek semmit. Persze várom, hogy hazajöjjön.
Először talán magaddal kellene tisztába lenni.
Mit is akarsz egy már "eléggé" foglalt nőtől.
A másik, beszélnetek kell a kedveseddel, mert biztsan látja, érzi, hogy valami nincs rendben. ez a nők sajátsága.
A 7 év, állítólag a választóvíz.
Ha viszont már azon töröd a fejed, hogy szünetelteni kellene és nem megoldani, akkor itt valami nagyon nincs rendben.
Azt javaslom, hogy üljetek le beszélgetni, de csak akkor, mikor Te is és Ő is nyugodtak lesztek, ne bántsátok meg a másikat, mert jól gondolod, azt már nehéz helyrehozni.
Míg az igazság kimondása az egyik félnek megkönnyebbülés, addig a másiknak fájdalom.
Így gondold végig, mit is akarsz mondani a párodnak.
Azt nem mondom, hogy nincs ép valaki a környezetemben. Kicsit kinyílt ettől talán a szemem. Bár ő foglalt már, elégé :-).
Tudat alatt lehet hogy ez változtatott meg ennyire, hogy most egész nap ideges vagyok, és szinte már az akit 7 éve szeretek is idegesít. Pedig nem tesz semmi mást mint eddig. Nem mondom, hogy tökéletes, mint én sem, de eddig megvoltunk nagyon jól. Lehet hogy én egy kicsit többet adtam neki, mint ő nekem, de amúgy is ilyen vagyok, önzetlen. Ami nem annyira jó, de ez van.
Sok mindent elértünk együtt, lakásvásárlás, lakásfelújítás, nyaralások...
Reménykedem benne, hogy valahogy rendbehozható még a dolog. A kérdés csak az, hogy szüneteltetjük a kapcsolatot egy időre, vagy együtt tudunk megoldást találni. Félek, hogy annyira megbántom, ha leülünk beszélgetni, és elmondom hogy mit érzek, hogy dacos szakítás lesz a vége...
Nem zárja ki, persze, de az is lehet, hogy azért nem, mert az igazi első, már elmúlt, mert az általában a tizenévei közepén van az embernek, nem pedig később. Azok a nagy szerelmek, a későbbiek is szerelmek, de már ott néha az ész is dominál.
Azért nagyon is meggondolja ma már mindenki, hogy milyen gyorsan kösse az életét a másikéhoz, nem véletlenül vannak az együttélések és nem az azonnali házasság, vagy együttjárások ahol ismét csak lehet gondolkodni is.
Hat , ami nem megy , azt nem kell eröltetni , ennyi , szerintem.
Mindez nem zarja ki hogy , az 1-sö szerelem igenis nagyon boldog tud lenni egy eleten at.
Én egy kicsit más szemszögből közelíteném meg a dolgot, mint kedves hozzászólónk.
Nekem van egy veled korú fiam. És mindig azt mondtam neki, hogy ha megteheti, ne az első szerelmét vegye majd el feleségül, várjon nyugodtan, mert abból semmi jó nem sül ki. (én ezt apukámtól hallottam)
És bizony körbenézve, ismerősöket figyelve, az első, nagyszerelemnek mondott kapcsolatból soha nem sült ki jó házasság.
csak négyszemközt kérdezném: nincs esetleg valaki a környezetedben, aki miatt, még magadnak sem mered bevallani, de már nem olyan módon gondolsz a kedvesedre, mint eddig?
Ha még csak kapcsolati szinten éltek együtt és már most, ezt érzed, mi lesz, ha jönnek a gyerekek és mindketten le lesztek foglalva a munka mellett velük és még sok egyébbel?
Ehhez olyan társ kell, aki megérti a másikat, Te az Ő otthoni gondjait, bezártságát, és Ő pedig azt, hogy Neked fárasztó napod volt, de ezek után mégis együtt csináljátok amire otthon szükség van.
nem tudom érted-e mit akarok, de az a lényeg, hogy ne a nagy lobogás legyen közöttetek, mert a nagy lángnak, nagy füstje is van, ám a csendes szerelem hosszantartó tud lenni és békében lehet élni egymás mellett, mert a szeretet megmarad, ami a legfontosabb.
Szia,
ha úgy érzed, hogy már nem tudsz olyan érzésel az ex felé lenni, mint eddig, sőt talán még idegesít is, mit keresnél mellette? Csak azért, hogy kipróbáld, van-e még köztetek valami? A kiskutya szokott próbálgatni, az ember nem, már ne is haragudj, de ha nem érzel iránta semmit, akkor ne menj vissza hozzá, főleg, ha van is már egy kiszemelted.
Mert ha szeretnéd, akkor nem lenne más már az életedben. :)
Szia!
Igaz én nem tudom magam a Te helyedbe képzelni!!!De úgy gondolom ami nem megy azt nem szabad eröltetni!Próbáljátok megbeszélni, esetleg szünetet tartani vagy valahogy feléleszteni a régi tüzet.Ha ez nem megy akkor lehet tényleg a lehgjobb megoldás a szakítás.Ez csak egy vélemény!!!
A kiélésre meg scak annyit szeretnék mondani próbáljátok meg eggyütt :) Mármint menjetek el együtt szórakozni.Hátha ez segít!De ha nem is együtt akkor közös megegyezzéssel külön külön.
Sok Sikert!!!
Sziasztok!
Kis segítségre lenne szükségem.
Több mint 7 éve vagyok együtt barátnőmmel, sőt már meg is kértem a kezét, 4 éve együtt élünk, vettünk közösen egy lakást is. Eddig minden jó volt, apró dolgok persze akadtak, de jól megvoltunk. Most múltam 30. Tavasz óta egyre változik a hangulatom és az érzéseim és egyre magammal hadakozom. Olyan mintha teljesen megváltoztam volna, és már-már azon veszem észre magam, hogy akit eddig szerettem, azt idegesít. Nem direktbe, hanem amikor együtt vagyunk otthon vagy bárhol, akkor feszült vagyok. Ha melóban vagyok, vagy elfoglalom magam mással, nagyjából akkor is idegelem magam, mert nem tudom eldönteni, hogy mi a bajom.
Néha arra gondolok, hogy szakítani kéne, és akkor megnyugodnék, de szakítani meg nem akarok, mert nem érzem hogy az lenne a megoldás, vagy nem akarom elfogadni, hogy csak az az egy lehet a megoldás.
Ő volt az első az életemben, és azóta is így van. Lehet, hogy , igaz elcsépelt, de nem éltem ki magam és ez most visszaüt, mert nem volt előtte kapcsolatom.
Gondolom kacifántos, de hátha van tapasztalatotok...
Sziasztok!
Kegyetlen helyzetben vagyok:( 1 hónapja befejeztük a 6 éves kapcsolatunkat a párommal...vagyis amolyan standard állapot alakult ki, nem találkoztunk, ritkán kerestük csak egymást stb. Aztán igazából ez az egy hónap alatt elég ritkán jutott eszembe, és úgymond nem hiányzott. Viszont tegnap felbukkant a munkahelyemen, és munka után leültünk egyet beszélgetni, és elmondta, hogy őrülten szeret, és nem tud nélkülem élni. Tegnap óta teljesen odavagyok, nem tudom mitévő legyek:( Most már kezdem úgy gondolni, hogy lehet kellene még egy esélyt adnom neki. Vajon csak azért érzem így, mert sajnálom? Igazából az utóbbi időben nagyon megszokásos volt a kapcsolatunk, semmi láng nem volt benne:( Nem tudom, hogy ezt helyre lehetne-e pofozni még...igazából azért is nehéz a helyzet, mert közben megismertem valakit, akihez vonzódok. De amióta ez az ex-mizéria van, azóta hozzá sem tudok úgy viszonyulni:( Mit csináljak???
Erre találták ki az újságokat, jól szét lehet őket tépkedni, vagy mostanában már nem egészben dobjuk ki a pillepalackokat, hanem alulról fölfelé hajtögatva mehet a kukába, nos ez is egy csodálatos dolog, kimegy a méreg belőled, az biztos :)
Utána jól megnyugszol és mosolyogva várhatod a kedvest :))))
Az a baj hogy sokat vagyok egyedül és sok időm van gondolkodni.Amikor vmi kevésbé jó dolog történik az estére már hatalmas lesz nálam :P
De igyekszem megfogadni a tanácsodat :)
A szeretéssel nem lesz gond :)