NEM segítő nagymamák (beszélgetés)

Igen,úgy tűnik a te helyzeted valóban más.

Fogadd el,hogy Ő ilyen és örülj,hogy van neked:))

hidd el igyekszem nagyon elfogadni őt így, csak néha nagyon nehéz.. De mindig arra gondolok, h tuti neki se mindig egyszerű velem :DD

A gyerekem pedig imádja és vice verza. Így megpróbálok jópofát vágni mindenhez, néha meg egy kicsit dohogok magamban.. :))

Pontosann. Én is így gondolom.

Igaz a mi helyzetünk valamivel jobbnak mondható, mert mi egy kétszintes házban lakunk, az alsó szinten ők, fent meg mi. Két koplett lakás, konyhával fürdőszobával..stb. Tehát azért kit tudjuk kerülni egymást, csak az unokára mindig ők vigyáznak mert a párommal mindketten melózunk.

És ez a másik baj, mert e miatt meg iagzán hálásak vagyunk hogy akármikor el tudunk menni akárhova, a munkánkat sem kellett borítani egyikünknek sem, csak e mellett van egy csomó apróság ami nem működik. Na hát aki egy ilyen helyzetben okos tud lenni..

Hát azt nem tudom köztük milyen kapcsolat van..

Nálunk hiába kérem meg valamira a nagymamát, azt mondja jó, utána meg megcsinálja ugyanazt. Pl simán ad a gyereknek evés előtt csokit, holott többször kértem szépen hogy ne csinálja.. Meg egy csomó ilyen apróságnak tűnő dolog, amit hiába akarok nem tudok megbeszélni, mert egyik fülén be a másikon meg ki.

Igen ,persze!Kompromisszumok kellenek.

De van mindenkinek szája és ha bántja ez a dolog ,akkor, ha már együtt kénytelenek élni ,akkor probálják megbeszélni a dolgot,úgy ,hogy mindkettőjüknek jó legyen.

De nem!Fogadjunk valamibe,hogy egyszer sem beszélgettek el egymással,holott ott vannak egy karnyújtásnyira egymástól!

persze nem kötelessége se egyiknek se másiknak, de azért napi 24 órában egy fedél alatt kell élni.. Kompromisszumokat kell kötni és "muszáj" segíteni egymásnak.

Mondani marha egyszerű, hogy mit hogyan kéne, csak sajnos sok ember van, akik nem tudnak tovább lépni és kénytelenek a szülőkkel együtt lakni.

Na ez az látod.Ez forditott esetben is működnie kell.Vagyis,neked sem kötelességed neki segíteni,vagy szivességet tenni,csak ha épp úgy gondolod.

Tudni kell nemet mondani,neked is!

Szia!

Mi is együtt lakunk, nekem egy 5 éves lánykám van és egy 22 hetes a pocakomban. Ez elég szomorú, hogy ennyire nem képes hogy elvigye az unokát az oviba. Pedig még jól is járt volna, oviból hazafelé vásárolni is tudott volna..

Az én anyósom pont az ellenkezője, bár ez sem túl jó. Nagyon elkényeztetik az unokát, mindent megvesznek neki.. Igaz mi bármikor bárhova el tudunk menni, mert akármikor számíthatunk a vigyázásra.

Sziasztok!

Egy ma reggel megtörtént dolog!!!!!

megkértem anyóst,hogy vigye el a gyereket a suliba,mert szakad az eső,ne kelljen az 5hónapos kislánnyal mennem,neki nincs rá ideje,válaszolta hajat kell mosnia,meg vásárolni megy majd!!!!

Na ennyit a nagymamákról

Szia!

Szeretném tudni, hogy én most melyik csoporthoz tartozom. A fiamék, amikor lakást kerestek, úgy vettem észre, hogy az volt a cél, hogy tőlem minél messzebbre kerüljenek. Jó megértem, a menyem inkább a saját családjához megy szívesebben, hisz ott élt eddig, ott nevelkedett. Úgy érzem, nem vagyok rossz ember, hiszen két fiamat úgy neveltem, hogy mindkettem két-két diplomát is szereztek. Az unokáimat, igaz még csak egy évesek, de még csak felügyelet mellett láthattam. Hiába ajánlom fel segítségemet, mindig kifogás a válasz. Inkább a 21 éves húgára bízza a menyem a gyerekeket, minthogy az én segítségemet vegye igénybe. Bármit mondok (nem kioktatásként),de az ellenkezőjét kapom vissza. Úgy látszik nem vagyok elég megbízható nagymama. Elnézést, ha nem ide tartozik a véleményem.

Nalunk mar most mindket nagyi kikototte, hogy csak nagy ritkan, ha nagyon kell vigyaznak majd a gyerekre, megvan nekik a sajat eletuk. Mondjuk az en annyukamnak van egy 12 eves fia, akivel tobb baj van mint 3 masikkal. Pedig anyu nem tudta megoldani az o anyosa nelkul, akit meg oda is koltoztettek hozzajuk, hogy az ocsemre vigyazzon. Az o anyja pedig szinte konyorgott hogy neha hetvegente nala lehessen az ocsem. Szoval o minden segitseget megkapott, nekem tole ez mar nem jar.

(nem mintha akarnank kulonben sem, mert nagyon eltero nevelesi elveink vannak)

Azert regen ez mashogy volt nem? A nagyik szerettek az unokakra vigyazni, valahogy ez termeszetes is volt. Ma meg mar aldozat, es old meg magad.

Sziasztok!

Mi eggyütt lakunk az anyósommal,van egy 8éves fiam,és egy 5hónapos lányom.

Anyós ott volt a szülésnél,mert a férjem németországban volt.Sose felejtem el neki,de ugyanakkor sokszor észre sem veszem,hogy otthon van,mert semmit nem segít.Se a háztartásban,se a gyerekekkel.8év alatt 2x vigyázott a fiamra,akkor is az ajtóban állt,mikor hazaértünk,hogy neki sűrgősen vásárolnia kell.Oda mentünk,és persze megkérdeztük kell-e valami.Az anyós tényleg akkor jó mikor jó messze van.Anyám a szomszédos kerületben lakik,és január óta nem találkoztunk!

Megmondom őszintén nem is hiányzik!!!!!!

Nekem anyósom messze van (szerencsére vagy nem???)

Anyukám nem lakik messze tőlünk. Rosszat nem mondok, mert segít, de nem olyan szívből kitörően mint egy igazi nagyinak kéne?!?!

Nekem a nagyikám más volt.

Lehet, hogy az tesz be, hogy anyukám még dolgozik és így alig van otthon, meg fáradt? Na meg van/volt elég gondja, de akkor is??? Sokszor nem értem, de ez van. A férjemmel próbálunk megoldani mindent, de azért van hogy anyu magától segít:)

Mi már nem élünk együtt a férjemmel, de a válási megállapodásunkban a szülei kikötötték, hogy milyen jogaik vannak. Undorító, hiszen ők sem élnek együtt és a nagyapa december óta most volt megnézni az unokáját a nagymama, pedig szeptemberben. Soha egy telefon, soha semmi, max. üzenet a fiukon keresztül, hogy én és a szüleim elkényeztetjük a kicsit.

Mivel dolgozok így az én szüleim segítenek be, de ők ezt is elítélik. A nagymama állítólag beteg és csak 1-2 éve van, ezért sem értem, hogy miért csak a papíron szerepelteti a jogait és a valóságban pedig magasan letojja, hogy mi van az egyetlen unokájával.

Sokat hallani azokról a nagyszülőkről, akik bőven besegítenek az unokákkal kapcsolatos teendőkbe. Viszik őket orvoshoz, iskolába, elemennek a babával sétálni, megfőznek stb. Köszönet és dicséret érte nekik.

Én azonban a nem ilyen "jóságos" nagymamákról várom a történeteket, hanem azokról, akik bár legyenek két percnyi távolságban a gyereküktől, eszük ágában sincs átmenni nem csak hozzá, hanem az unokákhoz sem. Akik sóhajtoznak, ha megkérik őket valamire az unokákkal kapcsolatban és akikhez végül, épp a viselkedésük miatt, nem szívesen mennek sem a gyerekek, sem az unokák.