Nem kellesz eléggé (beszélgetés)

Nem is Sanyi a neve:D

nem ások, és nem is kaparok utána, én nem keresem, ő is gondolkozik nyilván. Tudom, hogy neki sem könnyű. Meg fogjuk beszélni és igyekszem indulatmentesen lezárni, harag nélkül, vagy ha azt látom rájött mit veszít ha elenged és tesz is érte akkor lehet adok esélyt hogy bizonyítson mert 4 év után megérdemel ennyit.

Ez nem a depresszió. Csak egy kis rosszkedv, némi hisztivel felturbózva, aminek a gondoskodásoddal még jól alá is fűtöttél.

Elhiszem, hogy szomorú volt, talán a kapcsolatotok is megbénította.

Nem az az igazi "apának való"...

Nem azért küldtem el mert elhidegült, mert ezt már valahol éreztem, azért mert szembesültem vele hogy egy illúzió volt bennem a kapcsolatunk jövőjét illetően, illetve rájöttem hogy így nem tudok vele közös jövőt tervezni.

Nem mondta ki hogy nem akar gyereket tőlem, azt mondta ki hogy jelenleg nem akar és nem tudja mikor fog akarni. Persze ez a válasz sem tetszett soha. Ha vki egy 33 éves férfi szeret egy nőt akkor tudja hogy akar tőle gyereket, és azt is hogy kb. mikorra szeretné tervezni a gyerekprojektet.

Amiket itt leírtam neki is elmondtam, tudja hogy nem vagyok belé szerelmes, a szó kémiai értelmében, de tudja és főleg érzi hogy szeretem és mindenben mellette álltam, segítettem. Szerelem nélkül is lehet valakivel tervezni közös jövőt, szerelem persze volt de még milyen.. de az a hév elmúlik, igaz visszahozható de ehhez is két ember kell.

Valóban bánom hogy feláldoztam a vágyaimat, rájöttem túl elfogadó és alkalmazkodó voltam eddig.

ő mondta magáról hogy sokszor nap közben mondjuk a munkahelyén vagy bármikor bárhol nagy szomorúság uralkodik el rajta, ami teljesen megbénítja alig tud koncentrálni és a legrosszabb gondolatok kavarognak a fejében.. tipikusan a depresszióra utaló jel ez a lelki szomorúság, bénultság érzés, ami fizikai tüneteket is produkált nála.. beszélgettünk erről sokat

a depressziónál borult az 50-50 persze, de én ezt elfogadtam akkor, segíteni akartam.. Arra nem gondoltam hogy a kapcsolatunk miatt alakult ki ez a depresszív érzés benne, illetve csak okozatnak gondoltam ezt nem oknak.

Talán igazad van minden tudattalan tudatos valahol.. A barátnőim is meglepődve hallgatták hogy mi történt, és azt mondják csak akkor engedjem vissza ha nagyon megdolgozik azért hogy újra megbízzak benne és tudjak rá alapozva közös jövőt tervezni. A koromat is úgy értettem, hogy 1. gyereket szülni nem fiatal kor az enyém, de amúgy mint nő fiatalnak érzem magam, és jól is tartom magam, ezzel nincsen gond:)

szóval ha 50 évesen fiatalnak érzed magad az is vagy, biztos vagyok benne:)

Egyrészt: nekem az jött le, hogy te küldted el.

Másrészt: el is ment, és semmi biztosíték rá, vissza akarna menni.

Nyilván mindenki változik, Te is más vagy, mint egy éve voltál.

Ja igen. Látom, használod a királyi DE-t.

Ennek sanyi van, nem értem, miért kaparsz. A gödörből való kimászáshoz elsődleges lépés, hogy ne ássunk tovább. Hm?

"azt is mondta fél éve annál a beszélgetésnél amikor a depressziójáról volt szó, hogy sajnos már nem úgy érez mint korábban irántam sem.. ez szíven ütött de én nagyon szeretem és bár szerelmes már én sem vagyok, vele képzeltem el mindent"

Miért? Mire alapozva?

Ezt a kapcsolatot inkább már csak elképzeled, mint fenntartod.

Nem vagy szerelmes belé, de vele képzeled el az életed. Ő bevallotta, hogy elhidegült.

Erre te elküldted.

Ha te a saját szavaiddal megfogalmaztad volna ugyanazt, amit itt nekünk, akkor ennyi erővel ő is elküldhetett volna.

Ezek szerint ő nem veled képzeli el az életét, talán még azt is kimondta, hogy nem akar (veled) gyereket, és ez számodra elfogadhatatlan (megértem).

Nekem olyannak tűnik ez az egész, hogy te már "elpocsékoltál" 4 évet, potyára, mert végül nincs gyerek/házasság, és nehéz ezzel szembesülni.

Sajnálom.

"azt hittem depressziós a párom és igyekeztem mellette lenni"

Kreáltál neki egy lelkibetegséget? Miből hitted, hogy depressziós?

Persze, az 50-50% nem pillanatokra érvényes, de a feltételezett depressziónál máris borult.

"Egy 4 éves és egy 17 hónapos lányunk van"

- látogassák sokszor? őket még nem is kísérni, vinni kell.

De, pontosan tudod, miért regeltél ide....

Csernus gondolata, hogy a múlt szerelmeit el kell temetni. Mert ami nincs, az fájhat, csak ettől ugye nem lesz jobb.

Nézd, elég szépen leírod Magad: 35 évesen nem tartod Magad fiatalnak.

Részemről 50 évesen is fiatalnak tartom Magam. :)

Ő elment, és azért van ez így, mert jobbat tartogat Neked az ÉLET.

Minek is kellenél valakinek, aki már nem szeret, nem cirógat, nincs kábé semmi közös"???

Te a barátnődnek mit tanácsolnál hasonló esetben?

Hogy kaparj utána, meg hogy alázkodj meg!!!!!????

Ugyan kérem! Minden túlélhető, csak a halálnem.

Amúgy mit számít ez 5 év múlva?

Köszönöm!

Igazából úgy érzem hiába beszélek lassan 2 hete vele szinte minden nap, ő már döntött.

Próbáljátok megbeszélni.. Drukkolok, hogy sikerüljön! Ha minden kötél szakad engedd el, légy erős!

Ha gondolod nyugodtan írj itt, ha kell vmi segítség szólj.

Igen, az tény, hogy az utóbbi időben többet tettem a kapcsolatért, azt hittem depressziós a párom és igyekeztem mellette lenni, segíteni neki .. Szerintem az hogy ki mennyit tesz bele adott pillanatban nem számít, az jobban számít hogy ez az adok-kapok a kapcsolat hosszabb távú ciklusában legyen nagyjából arányban.

Majd el fog jönni ha kell a beletörődés fázisa is, idő kell még ehhez is, friss az egész..

Úgy látom, ebben a kapcsolatban Te voltál a szenvedélyesebb... nagyobb százalékarányt tettél bele.

Pedig ha az egyik többet tesz, akkor a másik annyival kevesebbet, a 100% az 100%, nincs mit tenni.

Nagyon könnyen el is ment.

Majd elszakadtok egészen, törődj bele. (Vagy vállald a langyos vizet...)

Pont ahogy írod: MINDKETTEN kellenek hozzá.

A szerelem/szeretet folyton változik, hullámzik bennünk. Az, hogy a másik mellett kitartok, az egy döntés. Én így gondolom. Ezt a döntést sokan nem hozzák meg, csak sodródnak az érzelmekkel, problémákkal. Ha rosszabb idők jönnek, kiszállnak.

Anno én is eldöntöttem, hogy kitartok a volt férjem mellett. Ő nem tette ugyanezt. Lelépett a legérzékenyebb pillanatban. Mert ő folyton az érzelmi hullámvasúton csücsült és a végén minden rossz mögött engem látott és minden velem kapcsolatos dolgot rossznak hitt. Pedig az ő terhét cipeltem, helyette is, sőt a mai napig is...

Na pont az ilyen bizonytalan manusoktól mentsen meg mindenkit az ég. Nem tudják, de önmaguk mellett azt

is tönkreteszik, akit állítólag szeretnek.