Nem igazán érdekel a hegymászó. Persze nem kívánom a... (beszélgetés)

Így van. Pontosan tudta, mire vállalkozik. Tisztában volt a veszélyekkel is.

Ezt a két dolgot (hegymászók vakmerősége és gyerekek sérelmére elkövetett bűncselekmények) össze sem lehet hasonlítani.

Azt, hogy téged jobban megérintenek a példádban felhozott dolgok, mint Suhajda Szilárd esete, elfogadom.

Belőlem mondjuk sok minden tud kiváltani ezeken kívül is érzelmeket. És valóban minden eset más, és más érzelmeket is vált ki az emberből- Ezzel egyetértek.

Engem a gyerekek sérelmére elkövetett bűncselekmények sokkal inkább megérintenek.

Itt a férfi tudta mit csinál, tisztában volt a veszélyekkel is.

Jó. Te nyilván nem érzel ellentmondást, én továbbra is, de nem gond.

De ha már érzelmekről beszélünk: én sem vagyok az a mindig könnyekig hatódó nő. Viszont vannak dolgok, amik mellett nem tudok érzelemmentesen továbbmenni. Ez is ilyen eset.

Épphogy nem az volt a célom, hogy „boncasztalra dobjam” a feleséget.

Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a férje mellett volt, támogatta a döntésében.

Ha nem ez jött le, sajnálom. Élő szóban nyilván jobban kifejthető és érzékeltethető lett volna, mit is akartam mondani.

Szerintem kettőnk közül te minősítgetsz engem.

Erről ennyit.

Ezzel csak Tímeát is ugyanarra a boncasztalra dobtad, amelyen annak idején Sterczer Hildát is kifilézte jó nép.

Mindemellett teljesen egyetértek veled. Az egész család támogatta.

És ugyanezen időszakban hány rendőr, tűzoltó, katona halt meg szolgálatteljesítés közben?

Ezek az emberek pont annyira elhivatottak a hegymászás iránt, min mások a hivatásuk iránt. Akik szintén nem gondolkodnak, hogy hogy élve jönnek-e ki egy égő házból.

Teljesen felesleges minősítgetni bárkit is, akinek nem ismerjük az életet, a mozgatórugóit. Az, hogy ennyire közömbös vagy egy ember halála iránt elég szomorú. Az még szomorúbb, hogy szerintem több ez mint közömbösség, mert nyilván azért vallottad, hogy beszélgethess róla. És ami közömbös, arra nemigen fordítunk időt, nem?

Én is sajnálom a családját (is).

Úgy látom, arról még senki nem írt, hogy a felesége támogatta Suhajda Szilárdot. Minden döntésében. Tudta, hogy mire vállalkozott a férje. Végig tartotta vele a kapcsolatot, és biztatta, vele volt.

Ezt nem az ujjamból szoptam ki, és nem a médiában megjelent (néha ellentmondásos hírekre hagyatkozva mondom) - a feleség nyilatkozataiból egyértelműen ez derül ki.

Az utolsó beszélgetésükkor még arra is rákérdezett a feleség, vissza tud-e majd jönni, ha úgy adódik, de ekkor már a kapcsolat szakadozott.

Szóval ezzel csak arra utalok, hogy akik a hegymászót elmondták mindenféle felelőtlen apának, aki nem gondolt a gyerekére - gondolkozzon el azon, hogy a felesége támogatásával történt minden.

Ezzel nem azt mondom, hogy a feleség is hibás, mielőtt bárki is ezt látná bele a soraimba.

Pont erről van szó. Vannak emberek, akik szó szerint megszállottak. Ahogy írod. Suhajda Szilárd is megszállott volt. Mint sokan sokan mások.

De ha te is így gondolod, mint ahogy írtad is: „Ha nem lennének emberek, akik nem feszegetnék a határokat, nem lennének dolgok, amik előre viszik, tágítjak a világot.” - akkor miért is érzek ilyen megmagyarázhatatlan közönyt a részedről a egymászóval szemben?

Ellentmondásosnak tűnik számomra egy-két hozzászólásod.

Bocs, hogy belekotyogok, bár nem nekem írtad.

Csak a könnyedség kedvéért - rákerestem, mi is az a „bakurász”. Megint tanultam valamit.

A komoly témához: nem gondolom, hogy aki sajnálkozik a történteken, az álszent lenne. Az, hogy az emberek többsége azt sem tudta, ki is Suhajda Szilárd, nem zárja ki, hogy ismeretlenül is sajnálják őt.

Én sem tudtam róla egészen az elmúlt napokig. A vele történtek tükrében mégis sajnálom. Ettől nem vagyok álszent képmutató.

Előbb sajnálom a hátramaradtakat.

Biztos azért, mert a gyászt ismerem, a halált nem.

Arányaiban tekintve is?

Tudom, hogy pár évente még itt, az országban is halálos támadás ér egy-egy rendőrt, de a Csomolungmán többen halnak meg arányaiban, ha azt nézzük, hogy kb. 4000 ember ment fel rá (nagy részük oxigénpalackkal) és hány holttestét használják útjelzőnek.

Én a szüleit is. Képzeld mit élhetnek át:(

Felnevelik, szeretik, támogatják és megy a halálba a fiúk. Önként. Mert ő oxigén nélkül, segitség nélkül. Oxigénnel, serpával is embert próbáló. Hányan ott lelték a halálukat. Életerős fiatalember. Nem igaz, hogy nem gondolt rá mikor útnak indult, hogy lehet rossz vége is. Hát ott maradt örökre. Sajnálom, értelmetlen és korai halál.

Ne foglalkozz vele. De mondd ez a rendőrnek, a tűzoltónak, a katonának, hogy hagyjon fel a foglalkozásával, mert komoly veszélyben az élete. Mint annak a fiatal rendőr srácnak, akit nemrég ölt meg Újbudán egy eszement.

Vagy másért szabad meghalni?

Én azt se nagyon tudom mi van.

Nem nagyon informálódom már a napi hírekből.