Nem fogadják el páromat a szüleim. (beszélgetős fórum)

A szülők ,már csak szülők maradnak,olyanok amilyenek,szereted őket,ezért okoz dilemmát,hogy mit,mennyit viselj el tőlük.

Te a gyerekük voltál,de már nem vagy az.

Felnőtt lettél és ,ha ezt nem tudják belátni,akkor vessenek magukra.

Sok embernek 60-70 év sem bírja megtanítani,hogy a kedvesség,a szeretet,mennyire fontos.

Te már választottál magad mellé egy embert,akivel együtt éled az életed,semmi joga beleszólni a szüleidnek ,a te saját döntésedbe,még akkor sem,ha Ők úgy gondolják rosszúl választottál.

Ha a korukkal bölcsesség is párosúlt volna,akkor talán tanácsot adhatnának,de úgy tűnik ,nincs így.

Ezért ne törődj velük,se a párod,a rossz kritikákkal,mert semmi közük hozzá,hogy éled az életed.

Ignoralni kell oket (hogy egy Ancitol lopott kifejezessel eljek), tavolsagot tartani. Megvaltozni nem fognak.

Sajnalom, hogy ilyenek a paroddal, foleg ahogy irod, hogy o meg hogyan viszonyul hozzajuk.

Mas viszont nem segit.

Te nem vagy felelos.

Nalunk is voltak gondok, bar tobbnyire engem piszkaltak, igy idonkent a ferjem kiosztja oket (kb. felevente, de ugy, hogy kopni, nyelni nem tudnak), es akkor egy darabig csend van, ovatosabbak. Tole felnek, de en nem tudom ezt megtenni, inkabb menekulok a helyzetek elol.

Az irigyseg is elofordul, hogy erosebb, mint a szuloi szeretet.

Amugy tapasztaltam.