Néha nektek is nehéz? (beszélgetős fórum)

Hát nem akarok senkit sem elkeseríteni, nekem 4 csodálatos, édes, aranyos gyerekem van (16-15-10-6 évesek), akik már nem olyan picurkák, de sokszor a legnagyobb vágyom a csend...Vagy egy lakatlan sziget (bár a tízévesem megkérdezte mikor kisebb volt, hogy eljöhet-e velem? :)))

fél óra csöndért már sokat adnék :)). Most is itt kotyog mindig valamelyik körülöttem ...:). Szóval én már azt hiszem, ez az anyák sorsa :))

sziasztok!

nekem ugyan már 26 hós a lánykám, de én is mentem ezeken keresztül, nehéz, de visszatekintve gyors eltelt és olyan joo a vele töltött időre gondolni. most már bölcsis, nehéz elengedni....

nekem sokat segített az internet, az msn stb barátokra találtam akiknek kiönthettem a szívem.

párom nekem is késön járt haza (10) olyankor ő maradt a gyerekkel itthon én meg lementem sétálni a kutyával vagy futni eggyet.

a felnőtt táraság nekem is mindig hiányzott, egy idő után nem is tudtam mit kezeni a felnöttekkel, mert vagy ugy beszéltem mint egy gyerekkel vagy csak a gyerekről .. :)

sokat segített most nyáron a játszotér, szülkkel lehet jokat beszélgetni pláne ha gyerköcök egyidősek :)

Én nem bánom, ha csak egyet alszik, de akkor tudjam, hogy az kb 1,5 óra vagy 1 óra

De ő olyan, hogy ha valami felkelti, ma pl kaki, akkor nem lehet visszaaltatni semmivel. és megy a nyűglődés.

A törpém napont 3x alszik kb fél órát! Ha sétálunk akkor addig amíg megnem áll a babakocsi!:)

De állandóan sétálni se lehet:(

nekem közel laknak a szüleim...egy héten kétszer felugrok hozzájuk, de felnőtt társaságom nekem sincs...

A boltban már mindenkivel lehaverkodtam...azt hiszik lassan egyedülálló anyuka vagyok!

Pedig hálisten nem:)

:) ez a másik fele....ma délelőtt 20 percet.

Délután 2 órát - rajtam, ami nem jó, tudom, de nem volt szívem ma letenni. Így pihentem én is.

Egyébként nagyon keveset alszik, napi 2x 45 perc az átlag. Na ezzel se vagyok nagyon kisegítve sajna...

Nekem is!

nagyon rossz a bezártság!

azokon a napokon sokat hallgatunk zenét, játszunk, csokival tömöm magam meg a gyereket...

boldogsághormon:)

:)))

múltkor én is azt mondtam a lányomnak: "mindjárt kiugrok az ablakon és fel se jövök!"

a 3. emeleten lakunk...

még jó hogy viccesen mondtam, megijedt volna:)

Hát kitartás...belejössz.

Számolj el 10-ig mielőtt kiakadsz...vagy kezdj el fütyörészni, dúdolgatni...

UUUU lányok, de jo, hogy rögtön ennyien írtatok. Az is normális, hogy néha már ordítok egyet, hogy "hagyd abba kisfiam, ki akarsz nyírni??" :) és akkor néz rám a gyönyörű hatalmas szemeivel és van, hogy kiröhög. Na erről ennyit. :))

Én nem akarok mindent jól csinálni, de sokszor úgy érzem, hogy még ez is kevés, pedig már ennél többet nem tehetek. Hála az égnek, a védőnő is azt mondja, hogy csak rá kell nézni a kicsire, és látszik, hogy minden oké. Csak olyankor, amikor kiakadok, utána mindig lelkiismeretfurdalásom van.