Negativitás, magányosság, üresség (beszélgetés)
Az a baj, hogy ő sem tudja. Mármint nem megoldani, azt egyértelműen nem tudja.
Hanem azt, hogy honnan ered a negativitása.
Jól félre lehet nevelni egy gyereket, tuti. Valóban sok lelki sérülés pont a szerető családban keletkezik.
De hogy Rebekáé hol keletkezett, azt nem tudjuk.
Hol imádja, hol utálja az anyját, az anyja is hol imádja, hol utálja őt.
Nagyjából átolvastam. Igen, azt az iskolakritikát már ismerem, teljesen igaz. Aki az iskolában nagyon meg tud felelni, az szolgalélek, nem kreatív, az életben pont nem fog megfelelni, de azért ezt sem lehet általánosítani.
Engem is érintett a dolog az apám részéről, de sikerült felrúgnom a rendszert. :-)
Olvasd tovább, mert az a kapcsolati zavarok kialakulásának magyarázata, lejjebb az iskolákra terelődik a szó.
Nagyjából innentől:
"Egy társadalomban vannak bizonyos struktúrák, akár nagyon furcsa struktúrák, de stabilitást kölcsönöznek ennek a társadalomnak. Ezeket a struktúrákat az iskolák erősítik. Például a mi társadalmunkban szükségünk van elég emberre, aki megveszi azt a sok felesleges terméket a boltokból. Senkinek sem lenne szüksége erre a sok szemétre, de ha az iskola teremt elég embert, aki nem tudja, miért van a földön, akinek már rég nincs semmi kedve saját felfedezésre és alkotásra, akkor van, aki pótcselekvésként bevásárolni megy."
De most tényleg azért idéztem a cikket, mert a lelki sérülések kialakulására nagyon jól rávilágít.
Engem is érint, de szerencsém van. Elég hamar abbahagytam a vagdalkozást, mert az önértékelésem azért félig-meddig rendben volt, a megfelelési kényszer inkább anyám iránt alakult ki.
Minden bizonnyal. De nekem kicsit félelmetes, hogy mindenért a szülőket teszi ez a felfogás felelőssé.
Rendben van, el kell fogadni a gyereket olyannak, amilyen. Nem nyögve nyelve, hanem szeretve.
De hát nem is lehetnek elvárások azzal a gyerekkel szemben?
Vagy ez a kettő üti egymást?
Most éppen ez.
Remek oktatási szakember az író, pár cikkét lementettem a gépemre.
"Néhány gyerek viszont másképpen reagál arra, hogy a szülők az intézkedéseik, értékeléseik tárgyává teszik. Ők elfogadják az értékelést, és saját magukról mondják: nem vagyok elég okos, nem vagyok elég szép, hülye vagyok, engem senki sem szeret. Ezek a gyerekek nem képesek az anyját tárggyá tenni, hanem saját magukat teszik tárggyá. Következésképpen később már nem képesek saját magukat szeretni, sem a testüket, sem a bensőjüket. Aki így nő fel, annak óriási problémái vannak, mert aki saját magával nincs tisztában, az másokkal sem képes jó kapcsolatot kiépíteni."
Ez a cikk lényege szerinted? Erre gondoltál?
Hát akkor szenvedj..de akkor kár volt létrehoznod ezt a fórumot, és más emberek energiáját pocsekolni erre. Akkor mi is a kérdés Rebeka?
🙄
Vannak nagyon jó szakemberek akik segítenek, ezt halál komolyan mondom! Vedd igénybe, mert nagyon nagy szükséged van rá! Több pszichés betegség tüneteit is produkálod!
Mi nem tudunk elmenni helyetted.. És ezt teljesen jó szándékkal írom.
Elbucsuzom
...
Kedves Rebeka!
Isten éltessen sokáig erőben és egészségben!
(talán még nem sokat késtem a jókívánsággal)
Ale... :)
És még azt sem tudod, hol mit írsz...
Anyád nem szeret, ezt írod. "Igen az anyám is utal ahogy mindenki más is. "
Aztán meg ezt:
526. Rebeka2
szept. 2. 20:14
Egész nap be vagyok panikolva, nagyon rosszul érzem magam.
1.Nem érek semmit.
2.El fogom veszíteni azt az egy embert aki tényleg szeret. Mi lesz velem utána? Hogy fogom nélküle kibírni?
Megkérdeztem, és nem válaszoltál!
Nem is tudom, érdekel-e, hogy mit írunk itt.