Ne ítéljetek el, de feltétlen kell szeretni a férjem előző házasságából született gyermekeit? (beszélgetős fórum)

Nálunk a családban van ilyen: hugom elvált, és a fia 10 éves most. Hugom újra férjhez ment, az exe is újra nősült. A gyerek az anyjánál lakik, de sokat van az apjánál is (iskolai szünetek, mert tesóm külföldön lakik, és ott sokszor van év közben 1-1 hét szünet, olyankor a gyerek iderepül az ajához).

Az apjának az új felesége nagyon normális, jólelkű, segítőkész csajszi. A kissrác mégsem szereti. Kérdeztem is egyszer unokaöcsémet, hogy mi a gond kettejük között (apja feleségével). A gyerek pedig nagyon normálisan mondta nekem, hogy a Tündi jó, rendes, segít neki, de ő egyszerűen NEM SZERETI. Ezen aztán tényleg nem lehet mit erőltetni, szerintem.

Na mármost, ilyen alapon egy felnőtt (új feleség) is lehet úgy vele, hogy elfogadja a gyereket, nem esnek egymásnak, de nem szereti. Nincs ebben semmi, szerintem.

Végigolvastam, mert én is érintve voltam valamikor ebben a témában.

Őszintén, mimiko70 véleménye egy normális vélemény, szerintem. Azért akárhogy is vesszük, a gyerekek nem ott élnek Zsaniliáékkal, és ezért próbáljanak meg a hétvégeken normálisan viselkedni.

Higgyétek el, tudom, mit beszélek. Másrészt pedig, nekem sokan osztották anno az észt olyanok, akik sose voltak ilyen éltehelyzetben (majd milyen fura az élet, belekerültek egy ilyenbe, és akkor ugyanezek a problémáik voltak, mint nekem, és úgy már egészen másképpen látták ám).

Én 28 voltam, férjem gyerekei pedig 13 és 14, amikor elvett feleségül. (Most lehet mondani, hogy minek kellett nekem özvegy pasi, de egyszerűen egymásba szerettünk, azóta is ő a férjem, a legjobb barátom, a mindenem.)

A gyerekei persze ellenségesek voltak velem kezdettől fogva. Nem nyíltam, amolyan sunyi módon, ami még talán rosszabb. Nagyon kiborultam, nem részletezem. És akkor a férjem (igaz, két év után), de kiállt mellettem. Ettől ő még nem szemét, megvetni való apa. Nem tagadta meg a gyerekeit, de megmondta nekik, hogy ő engem szeret, ezért vett feleségül, és a felesége is maradok, stb.

Hozzá kell tennem, még huszonéves korukban, amíg itthon laktak, is ellenségesek voltak, akkor pedig azt is mondta neki, hogy ha nem tetszik a rendszer, huszonévesen nem kötelező itthon lakni. Hát, ennyi volt.

Amúgy attól nem kell félni, hogy az apjuktól emiatt eltávolodnak, az ilyen gyerekeket általában levakarni is alig lehet.

A lényeg, hogy meg kell húzni a határt, a férjnek, hogy eddig mehetnek a gyerekek, és nem tovább. És megértik ám, nem hülyék ők, csak próbálkoznak.

Közben lett közös gyerekünk is (most 14 éves), szeretik őt, bár távolságtartóan, hát ez van. Nekem azóta sem jó a kapcsolatom velük, de szintén azt mondom, hogy ez van.

Nem ragozom, hogy mi mindent próbáltam velük, én sem anya akartam lenni, hanem egy felnőtt támasz, akire számíthatnak, de nem kellettem.

Anno pszichológusnál is jártam, aki azt mondta, a büdös életben nem fognak elfogadni, mert nekik nem velem (vagyis XY-nal) van a gondjuk, hanem a státuszommal, hogy az apjuk felesége vagyok.

Az is igaz, hogy én nem csináltam magamból 5-6 évig hülyét, csak hogy hátha esetleg megszeretnek. Hát, ilyen is van.

Ez csak most van így, ha következetesen kedves maradsz, eljön az az idő amikor úgy érkeznek, hogy megölelnek, nem úgy mint anyut, hanem úgy mint egy kedves ismerőst, kitartást kívánok és sok- sok türelmet. Tudod ebben a korban a saját gyerekkel sem egyszerű az élet.

Magyarázd el sokszor, hogy a kicsi /a sajátod/ nekik a kicsi testvér akire vigyázni kell, óvni és védeni, nem szabad durván levenni a sapkáját, biztos megértik. Lehet, hogy nem sikerül elsőre, de türelemmel minden sikerülni fog. A gyerekneveléshez, nagyon sok türelem kell, ahhoz, hogy elfogadjanak még több türelem.

Szerintem, te leírtad a megoldást

-Voltak problémáink (jó sok), de én sosem az anyjukat láttam bennük, hanem mindig saját magukat.-

és ha neked bevált akkor kezdetnek jó lenne a fórumindítónak is.

Miért kell azt feltételezni, hogy az anyuka telebeszéli a fejüket?

Lásd meg bennük a szeretetéhes gyerekeket és ne a csak a rosszat.

Kedves Zsani!

Kiindulási pontként: olyasmit készítenék el nekik, amiről tudod, hogy szeretik; elköszönéskor egy kinder csoki, , színező, játékos kártya, színes ceruza, kifestő, stb., ami a te figyelmes gesztusod Vagy éppen közösen csinálni meg, beszélgetni, mi volt az óvodában, az iskolában, barátokkal, stb. És próbálj egy kicsit elvonulni, ezt azt hiszem, meg lehetne a férjeddel is beszélni. Tudod, néha a kevesebb a több. Inkább legyen ez az együttlét 20' perc, mint fél óra. Hidd el, nekik sem könnyű és nehéz alkalmazkodni. Gondold végig az ő helyzetüket... te minek örülnél... Fog ez menni, de próbálj a lelki hozzáállásodon változtatni. Egy kedves mosoly, apró figyelmesség, a tányér mellett egy névre szóló kártya vagy éppen egy neki külön odakészített papucs, törölköző, ágynemű stb. Nehéz munka, de hidd el, meg fog térülni a befektetett energia!

Biztosan meg fognak idővel szeretni, mert látszik,érződik a szavaidban,hogy Jót akarsz!

Ezt ők is érzik!!!

Hajrá!

Köszi Gigi! Nagyon aranyos vagy. :) Jól estek a szavaid.

Ma is jönnek a lányok. Megbeszéltem a férjemmel, hogy elmegyek addig a kislányunkkal vásárolgatni, családnézőbe. Addig ők otthon lesznek hármasban. Aztán majd estefele hazamegyünk. Remélem, így könnyebb lesz nekik is, hogy nem az én buksim az amit egyből meglátnak, ha a lakásba lépnek. :) Majd viszek nekik valami meglepit. Jaj, olyan jó lenne, ha csak egy kicsit is megszeretnének.. :)

Köszi a tippeket, és a kedves szavakat mindenkinek.

Egyetértek. Az, ha nem bánja, hogy nem megy többé a lánya, csak hogy ne legyen konfliktus,az sem jó. És IGENIS, ez is egy választás volt!!! Nem tenni az ügy érdekében semmit.. Lusta férfi hozzáállás,és konfliktuskerülése.. pfuj

Zsanilia, Neked nagyon drukkolok!

Olyan megható számomra, hogy ez valakinek fontos..

Én szerintem hagyd a férjedet sokszor csak 3asban a lányaival, én már ezért a gesztusért hálás lettem volna a 'mostohámnak'. És kérd meg a férjed, így végig elemezve a dolgokat (ahogy leírtad a hétvége rendszeres köreit..,azt hogy a végére milyen jólváltok el mindig..), kérd meg őt, hogy beszéljen az érdekedben az exnejével!!

Vagy te beszélj vele! Valamelyikőtöknekmuszáj lesz! Sok sikert!!! Írj majd,hogy mit sikerült elérni!!!

Próbálkozzatok az ősi módszerrel: empátia, kedvesség,együttérzés,azzal,hogy ő egyedül van, meg amit írtak sokan,hogy veled együtt még egy ember is szeretné a gyermekeit, ha hagyná..

És ha vele a jövőben valami történik??? Csak gondoljon bele??

Nem vagyok ilyen helyzetben, de egy nagyon jó

barátnőm helyzetéről írok pár sort.

Szintél elvált férfihoz ment feleségül, egy akkor 10 éves lánya volt a pasinak, akit az ex neje nevelt. Aztán lett közös gyermek is.

A lány alapból ellenséges volt a barátnőmmel, anyukának még különösebben nem is kellett tüzelgetni. Barátnőm sem a türelméről híres, normális csaj, de az a szókimondó fajta.

A lényeg, hogy minden második hétvégén jött a kiscsaj, és pocsék hétvégék voltak. Már úgy nézett ki, rámegy a barátnőm és férje kapcsolata, de komolyan: ők ketten a férjével összeugrottak a lány hülyeségein, utána nem beszéltek egymással egy hétig, majd enyhültek egymás irányában, de akkor már jött a második hétvége, és jött a kiscsaj is. Lényeg, hogy ez ment három évig, barátnőm komolyan, már idegbolond volt. (Szerintem simán ki tudja készíteni a kapcsolatot egy előző házasságból való gyerek, ezt az ő példáján láttam sajnos).

Aztán a lány 13-14 évesen valamiért felhúzta az orrát, és nem ment hétvégén. És lőn csoda, apuci nem forszírozta, hogy miért nem... Nem jön, hát nem jön. Végülis ha úgy vesszük, homokba dugta a fejét a pasi, de: azóta eltelt 10 év, teljesen jó a kapcsolata a barátnőmmel és a közös kislányukkal, barátnőm azt mondta, hogy mióta nem járkál hozzájuk a férje lánya, azóta semmi vita nem volt köztük.

TEhát itt mondjuk nem "választott" apuci, csak hagyta a fenébe, de hát ki az a hülye pasi, aki szereti a konfliktust, nem? Ha forszírozza a dolgot, odaparancsolja a lányát minden második héten, akkor lehet, hogy már nem lennének együtt. Csak azért írtam, hogy ilyen is van.

Ja, a nagylány azóta már sráccal él, néha (sátoros ünnepeken) hazanéz az apjáékhoz, beszélgetnek, esznek egy sütit, isznak egy kávét, barátnőm is jó képet vág hozzá.

Viszont nem ment taccsra a házasságuk.

Köszönöm mindenkinek.

Bár a legelső hozzászólásomat indulatból írtam, akik nem olvasták a többit, ne csak az alapján ítélkezzenek.

Soha nem fordulna meg ilyen a fejemben, hogy dobja el magától a férjem a gyerekeit. Nem vagyok hülye. Ha ilyet tenne, én is elhagynám. Aki nem törődik a saját vérével, az az én szemembe nem ember, megvan róla a véleményem.

Én csak annyit szeretnék, hogy a kislányokkal rendes, normális kapcsolatom legyen. Nem az anyjuk szeretnék lenni, hanem egy nagyon kedves ismerősük, barátjuk, gondoskodó valakijük. Tökmindegy, csak ne kelljen minden hétvégén előről kezdenem a kapcsolatépítést, az elfogadtatást, mert nagyon nehéz így. Felépítem a bizalmat, erre mikor hazamennek a lányok, az anyuka kitudja hogyan egy pillanat alatt lerombolja. Hogy lehet valaki ilyen? Pedig azt sem mondanám, hogy bunkó vagyok, hisz volt, hogy küldtem a lányokkal süteményt az exnejnek, és nekik. Nem vártam cserébe semmit, csak max. annyit, hogy a viszonyunkat "megédesítsem", a jelenlegi mérges helyzet után. Nem jött be.

Meddig marad ez a felállás? Lányok jönnek szombaton: mufurc mindkettő, kezelhetetlenek Lányok mennek vasárnap: ölelkezve válunk el.

Köv.hét előről kezdődik minden.

Ha nem tudod elfogadni más gyerekét, miért kezdesz elvált gyerekes emberrel? Hiszen a gyerek élete végéig hozzá tartozik..

mit hiszel? hogy majd miattad ellöki a saját gyerekét?

igen,és a gyerekeknek is,mindháromnak,joga van a boldogságra!

Téged választ?? Miről beszélsz,azaz nem a saját gyerekeit? Miért kellene egy apának VÁLASZTANIa a felesége és a gyermekei között??? Brrr.:-(((

Nem olvastam a többieket, és hasonló helyzetben sem voltam, csak van néhány gondolatom.

Egy öt és tizenegy éves gyerektől hogyan várhatod el, hogy ne "csinálják neked a műsort", amikor Te magad is csinálod? Úgy értem, hogy Te felnőttként képtelen vagy őket elfogadni, de azt elvárod, hogy tündibündi szófogadó gyerekként viselkedjenek Veled, aki a szemükben mindig is az apjukat elvevő nő leszel? Gyerekek. Ösztönösen fognak működni. Szerintem igenis neked kell magad elfogadtatnod velük. Neked kell ebben a helyzetben felnőttként, türelmes és elfogadó felnőttként viselkedni, különben mégis mit szeressenek rajtad? Miért akarsz a pótmamájuk lenni? Van anyjuk. Legyél egyszerűen a papájuk új párja, aki megérti őket, és jól kijön velük. Ha az apjukkal élsz, és mellé még az anyjuk "státuszát" is szeretnéd megkapni a hétvégékre, az szerinted mennyire szimpatikus egy gyerek szemében?

A férjed ex nejével meg nem kéne foglalkozni... ott van a neve előtt az ex.

Gondolom, hogy nagyon nehéz lehet, de ha olyan férfi a párod, akinek gyereke van, akkor szerintem neked kell tudni ezt kezelni, nem a gyereknek.

Nem olvastam el egy hozzászólást sem, mert értem a problémádat.

Én hasonlóképpen voltam csak két fiú gyerekkel. Most már a nagyobbik 35 éves, a középső meg 32. (a közös gyerek pedig 21 éves)

Voltak problémáink (jó sok), de én sosem az anyjukat láttam bennük, hanem mindig saját magukat. Az anyjukkal sem volt soha semmi problémám. A mai napig is tarjuk a kapcsolatot. (éppen a múlt héten járt nálunk)

Miközben pötyögtetek, aközben éppen a fiam és a nagyobbik bátyja, értik meg remekül egymást a kisszobában. Minden héten jönnek hozzánk, szeretjük egymást.

Kapd össze magad és viselkedjél úgy, mint egy ember, mert a gyerekek semmiről sem tehetnek.

szia . én teljesen a te helyzetedben vagyok. nekem a férjemnek van egy elozo házasságábol szárm. fia.

hát mi sem jovunk ki jol.. sőt miota megtudta hogy terhes vagyok..el tudod képzelni

"A gyermekek legtöbbször tükörképek :S.

Maga módján minden kisgyermek szeretni való, bár már egyéniségek egész kicsi kortól. "

Ez így van.

+Attól, hogy szül a pasinak egy másik gyereket, azokhoz a gyerekekhez akkor is kötődni fog a férfi ezerszállal, ha a topikinditó nem tudja elfogadni..

Gondold csak végig. Aut írod, nem tudok elfogadni őket, pedig 4 éve éltek együtt. Ez azt jelenti, hogy a kisebb 1 éves volt, a nagyobb 7. Képtelen vagy rá... Ezekből a szavakból árad a negatívum. A gyermekek legtöbbször tükörképek :S.

Maga módján minden kisgyermek szeretni való, bár már egyéniségek egész kicsi kortól.