Munkanélküliek ide...akik még remélik, van számukra munka (beszélgetés)
a testvérem amiket keresztülment nem semmi és amikor szerencsére van munkája, dolgozik, becsülettel. és b+ megint ott tart, hogy három munkáját nem fizetik ki.
szerintetek mi a f-t csináljon????????
és miben higgyen?
Meg még az is tönkreteszi az embert, hogy be sem hivják, nem is értesitik arról, hogy te hülye nem kellesz, nem felelsz meg. De ha elmész interjura, mert valamilyen véletlen során behivnak, utána sem értesitenek hogy nem kellettél.
Csak kamu az álláshirdetés, mert már valószinüleg megvan kit vesznek fel. valakinek a valakijét.
Neked meg már nincs "valakid". Vagy azért mert nem akarsz kérni, vagy már eltüntek a közeledből mert képtelen vagy velük tartani, mert szégyenled, hogy nekek nincs miből, nincs munkád, csekkjeid halmozódnak, már lemondasz mindenről. Szinte már csak az utca marad.
Nahát! Ilyet kihagyni! :D
De komolyra fordítva: az állástalansággal nem csak az a baj, hogy a számlákra, a minimális megélhetésre sem telik, hanem az, hogy mentálisan tönkreteszi az embert.
Sokan elvesztik a tartásukat, nihilbe esnek. Az álláskereső lóg a levegőben, úgy érzi felesleges, senkinek sem kell az ő munkája. Különösen, amikor már n.-edszer küldik el a próbaidő letelte után. Nem lehet könnyű az sem, amikor az állásinterjút azzal fejezik be: „majd értesítjük”.
„Drága” m.elnökünk ígért 1 millió új munkahelyet. Csak azt nem tette hozzá, hogy előtte a meglévők mellé csinál még félmillió munkanélkülit. :( Mert ezt a tendenciát látom.
Nem szégyen,dehogy ez bárkivel megeshet,sajnos...
Mi meg egy fizuból élünk négyen 1 hónapja,mert nekem nem jár még segély sem.
De addig is miből éljen az ember?:(
Engem az 54 éves édesanyám tart el, szégyen...
Akkor ráteszek még egy lapáttal:
Ha sok volt a munkahelyed akkor az a baj.
Pedig csak felfelé lépegettél....
Igyekszem. Erőt a gyerekeimből meritek.
Majd lesz valahogy. Lehet költözöm majd.
nekem már most kezd kiülni az arcomra hogy megviselt jópár dolog... szóval nem korfüggő..
emiatt folyton maszkot kell hordjak és csak ez ad némi magabiztosságot
DE nem szabad hagyni akármi is történik.. ha már oda jutsz hogy nyugtatózod magad lehet hogy nincs visszaút. viszont erőt magad kell meríts.
hidd el tudom.. akármennyire is fiatalnak számítok..
Pár éve még én is letagadhattam. Aztán a sok gond és probléma kissé megviselt......
Összetörtem és nem csak lelkileg....
Az önbecsülés, az hogy tudd szükség van rád sokat számit. A baj hogy ez mind elveszett... valahol...valamikor....