Most ki a hibás? (beszélgetés)

Nem tudhatod, hogy az elejen mennyi tamogatast kapott vagy nem kapott.

Mindket felad ilyenkor dolgokat. Az is aki megy es az is akihez mennek.

De amikor valaki ugy dont, hogy elkoltozik egy masik orszagba akkor igenis tisztaban kell lennie azzal, hogy o tobbet aldoz fel es neki lesz a nehezebb. De a nyelvet akkor is meg kell tanulni.

A sok hsz. elolvasása után viszont felmerül bennem egy dolog. Ha két ember két különböző kultúrából származik és olyan nagy a szerelem, hogy össze is házasodnak és a másik fél felad mindent az eddigi életéből és hozzáköltözik a szerelméhez a másik kultúrába, akkor nehogy már csak az legyen a hibás és unatkozó, aki feladott mindent a szerelméért és odaköltözött??????!!!???

Szerintem ilyenkor az lenne a normális, főleg a lángoló szerelmes kapcsolat első éveiben, hogy a másik fél akihez odaköltöztek, mindenben segíti az idegen kultúrából érkezőt, hogy az a kezdeti segítséggel együtt megszokja az új életét és maximálisan tudjon alkalmazkodni. Ilyenkor illene segíteni a másik félnek abban, hogy hamar megszokja az új életét és nem elvárni tőle rögtön, de azonnal, hogy szokd meg vagy menj haza rinyálni!!!! Ez így kicsit durva! És nem értek egyet azzal, hogy ha elmegy valaki nyelvsuliba, onnantól kezdve minden oké lesz. Mert ha a másik fél ilyen mogorva, gúnyos és nem támogatja, segíti a "szerelmét", akkor abban a házasságban az ara örökké magányosnak fogja érezni magát.

Én is külföldön élek, Görögországban. Köztünk is voltak, a mai napig vannak kultúrkülönbségekből adódó viták. Görögországot ráadásul sok ide férjhez ment lány időnként úgy emlegeti, hogy arab kultúra csador nélkül. Ehhez képest, bár sokszor akartam feladni, elszaladni, még mindig itt vagyok. Igazából nekem sincsenek helybeli görög barátnőim, én sem tudok dolgozni télen (egy a magyarok és németek által is igen kedvelt üdülőfaluban élek, ahol télen nincs sok munkalehetőség). Én teljesen elfogadom azt, hogy én jöttem ide, nekem kell igazából alkalmazkodnom az itteni élethez. A párom közel 5 éve nevelés alatt van, és bizony sok sikert könyvelhetek el. Sokat sirtam, sok dologról lemondtam, és még azt sem mondhatom, hogy mindent teljesen megszoktam.

De jó embernek tartom (bár időnként kibukok, hogy nekem ez kevés, több romantikát, több érzelmet szeretnék), és magamat is ismerem (nagyszájú, időnként a dolgokat túlreagáló, néha kicsit hisztis...stb).

Azt mondanám, próbáld megtalálni a helyed az oldalán. Keress olyan dolgokat, amik lekötnek, amik boldoggá tesznek (aerobic, tánc..., nem ! Talán, ha találsz valamit, ami endorfint termel a szervezetednek (nem a csokira gondolok :) ), nem leszel annyira érzékeny sem (bár a nőnapi "meglepi" után tőlem olyat kapott volna :) ).

Tény, hogy Te vagy nehezebb helyzetben, hiszen nagyot váltottál, és erre tekintettel lehetne.

Igazából irhatunk mi itt sokfélét, de neked kell tisztában lenned a tűrőképességeddel, és, hogy megéri-e az energiát.

Kivánom Neked, hogy jöjjenek rendbe a dolgaid, és a kapcsolatotok jó irányba haladjon!

Én nem akarok ítélkezni, hogy kinek a hibája vagy sem, azt nem nekem kell, meg szerintem nektek sem. Szerintem két lehetőséged van;

1. Vele szeretnél élni? Ülj le és beszélj vele. Ha beszélsz angolul vagy bármilyen más nyelven keress kint olyan munkát ahol azt tudod használni. Keress német tanfolyamot, akár magyarországi cégnél aki interneten is kommunikál.

2. Ha nem szeretnél vele élni, gyere haza, válj el. Ha eladtad a lakásodat valamennyi pénzed van, vagy jár a közös vagyonból. Jó munkád volt akár náluk akár hasonló profillal rendelkező cégnél keress újra munkát. Nem tudom, hogy élnek-e még a szüleid, ha másra nem is lelki támogatásra biztosan számíthatsz tőlük is. Keresd meg a régi barátaidat, ha csak beszélgettek az is jó lehet.

Egy kérdés merült fel bennem , mikor olvastam a cikked: Miért lettél a felesége?

Szerintem itt nincs olyan , hogy ki a hibás?

Abból amit leirtál, nekem az derül ki, hogy nem vagytok összeillő két ember, mást gondoltok , éreztek. Nem tudom jobban megfogalmazni, ezt érzem, lehet ha többet tudnék, vagy ismerném a másik felet is könnyebben mondanék véleményt. Számomra ennyi jött át abból amit leirtál!

Első lépésként végiggondolnám mit szeretnék.Majd leülnék beszélgetni, beszéld át vele, sirás és indulat nélkül, őszintén, ki mit gondol, hogyan tovább.

Sztem elég egyoldalúan van leirva a történet; nincs ki a hibás - mindketten hibáztatok nyilván, és ilyenkor jönne be a "másik fél is meghallgattatik".

Azt nyilván érzi, hogy Te már alapból elutasitod Magadban, hogy megtanuld a nyelvet. Ha úgy döntöttél hogy hozzámész és vele élsz Németben, akkor ez kutya kötelességed másképp nem tudsz beilleszkedni.

Gondolom nem beszéltetek róla, nem voltak megbeszélt tervek, hogy mit fogsz csinálni odakint nyelvtudás nélkül, de annak biztosan nem örülne, ha Te csak háztartásbeli lennél és itt merülne ki a kapcsolat. Ez hosszú távon komoly feszültségeket és vitákat fog okozni!

Nincs olyan, hogy ki a hibas. Egy kapcsolat ketfelbol all es ha nem megy, akkor mindketten hibaztatok.

Azt kell mondjam igaza van reszben. Le kell ulni, nemetul tanulni es el kell kezdened intezni az ugyeidet magadtol nemetul. Ha ezt nem akarod, akkor haza kell jonni. Nem varhatod el senkitol, hogy helyetted megtegyen mindent. Munkat sem fog vallalni, ha nem tudod a nyelvet.

O beszelhetne veled termeszetesen, szebben es lehetne talan egy fokkal jobb a kommunikacio kozottettek.

Le kell ulni beszelgetni (mar amelyik nyelven mindketten jol tudtok ) tisztazni mindent. Mit akartok egymastol, merre lehet tovabb lepni.... stb.

jaj mit irtam!!!

"probaljatok nem megolni egymast...."

Kedves első hozzászóló!

Itt hazánkban is koczkázatos, de külföldön annyiféle veszély leselkedik egy nőre, ha nem beszéli a német nyelvet. Én a helyedben nem adtam volna fel a lakásomat és a munkahelyemet az ő kedvéért, mert te kiszolgáltatott helyzetbe kerültél. Azt csinál veled, amit akar csak eleinte volt kedve és figyelmes, amig el nem érte a céját. Várja tőled mindent önállóan oldjál meg és tovább nem foglalkozik veled és teljesen kihasznált tégedet. Előre nem tudhattad mi vár terád ott, ha előbb tudomásodra jutott volna, akkor bizony meggondoltad volna ezt. Üdv.Ágnes

Nem értem....ti most férj és feleség vagytok, ugye? Hogy beszéltetek, ha nem németül...? Angolul? A legtöbb német beszéli az angolt, el tudnál igazodni, ha nagyon akarnál.

Elég sok német állampolgárt ismerek, mindegyik tiszteli a feleségét, de gondolom ott is vannak kivételek.