Most ki a hibás? (beszélgetős fórum)

Upsz. Amint jön a dorgálás, megjelenik Ő is.

És hogy alakul az életed kedves nm. Sokakat érdekelne, mert a cikket miatt tollat, illetve billentyűzetet ragadtak. !

Lehet, hogy ciki lenne azt mondani.... hogy ja...azóta megoldódott, már semmi baj? Tényleg az lenne.

:)

Most picit rosszindulatú voltam, de korántsem lepődnék meg, ha beletaláltam volna a közepébe. :)

Kedves nm!

A cikk megírása óta egy egész napot töltöttél a hoxán, és nem írtál egy betűt se a topikodba. Remekül hozzászóltál azonban a "miért büdös a lábam" és egyéb témákhoz. Megtisztelnéd a hozzászólókat azzal, hogy foglalkozol a saját cikkeddel?

Köszi szépen! :))

b.

Kedves Milla!

Fogalmazok máshogyan. Adott két értelmes ember (feltételezzük). Gondok vannak a párkapcsolatukban. Mind a két fél sértve érzi magát. Valószínűleg makacsok, nem engednek. Mit óhajtanak szerinted?

A cikkíró mit várt? Majd itt jól megmondják a "tutit"?

Nézd meg a végét a cikknek. Azért mondta azt, hogy elhagyja, mert meg akarta zsarolni. Oda van írva. Érzelmi zsarolás. És várta ám a neki megfelelő reakciót, ami nem jött. Hűűűű, most mit tegyek? Menjek el, hogy ne csináljak magamból hülyét? Már mind a ketten azt csinálták.

Talán le kéne ülni megbeszélni. És van úgy, hogy két ember mégsem illik össze. Ezt belátják és új életet kezdenek. Azt hiszem a házasságok fele válással végződik.

De az, hogy valaki elkezd sírni, hogy óóóóó szegény én, engem bántanak. Az semmire nem jó. Szembe kell nézni a problémával és meg kell oldani. Vagy lehet szarul, boldogtalanul éldegélni, míg a fekély ki nem újul.

Itt két bután viselkedő emberről van szó. A veszekedés semmit nem old meg, csak tovább mélyíti a konfliktust.

Felnőtt gondolkodással és viselkedéssel megoldható a probléma. Vagy így, vagy úgy. De ahhoz fel kell nőni.

Le kell ülni megbeszélni. Nem ordítozni, kiabálni, megsértődni, hanem értelmes ember módjára megbeszélni. Nem fenyegetőzni, ha nem változol meg, akkor elmegyek. Az emberek nem változnak. Illetve változnak, ha ők maguk akarnak. De senki kedvéért nem változnak meg. Emberek éveket töltenek azzal, hogy reménykednek, hogy a párjuk megváltozik. Nem fog.

Nem

Szerintem!...

Szerintem nagyon sántít a történet és nagyon csak a felét hallottuk, olvastuk. Azt mindenképpen tudni kell, hogy az éremnek két oldala van. Olyan nincsen, hogy egy kapcsolatban kialakult krízishelyzetért csak az egyik ember a hibás. És a kedves cikkíró nagyon meg van bántva, nagyon sértettnek érzi magát. De arról egy szót sem ejtett, hogy ő vajon mit tett a kialakult helyzetért? Szerintem ezek a dolgok nem esküvő után derülnek ki. Ha valaki ilyen. Szeretik egymást? És a cikkíró szereti ezt az embert? Mert nem sok efféle megnyilvánulást olvastam a cikkben.

Szerintem ez a történet nem ilyen egyszerű. Úgy vélem, hogy a cikkíró durván elferdítette a tényeket. Bizonyosan van része a kialakult helyzetben. És mióta is van kint? Ha nem dolgozik milyen ügyeket nem tud intézni? Bevásárolni nem tud? Miért ahhoz mekkora nyelvtudás kell? Ha egész nem otthon van és semmit nem csinál nem csoda, ha becsavarodik. Gondolom azért provokálta egy picit az úriembert.

És még egy apróság ami feltűnt: Azt írta a gyomorfekély kezdődő és azért nem kiabált tovább, hogy ne teljesedjen ki. Az pedig elég köztudott, hogy az idegi alapú gyomorfekélynek az érzelmek elnyomása tesz rosszat, nem pedig azok megélése. Gondolom ezzel a cikk írója is tisztában van, hiszen tudja mi a baja.

De akkor miért írta ezt? Szerintem azért, hogy fokozza a hatást és megfelelő szintre emelje az empátiát, amit hasonló (hasonló?????) cipőben járó hölgy és, vagy férfi társai majd éreznek iránta.

Sajnos én nem tartozom közéjük. Nem szeretem, ha valaki azért ír egy cikket, hogy aztán az olvasók jól egyet értsenek vele.

Mert ugye azt várja: ÓÓÓÓÓÓ micsoda szemét pasas, és Te milyen szegény vagy. Feladtál mindent egy ilyenért?

Ha véletlenül minden úgy lenne igaz, ahogyan nem az, akkor pedig nagyon buta volt a cikk írója. Feladta a jól működő életét. De miért? Mert szerelmes volt a férfiba?

A cikkben ennek nyoma sincsen. Ha meg nem, akkor miért ment ki?

Biztosan mazoista:)

A párom 34 éves volt, amikor megismertem, és aki göröggel él, az tudja mit jelent, ha azt irom: nagyon görög! Itt pld.: illetlenség rászólni a vendégre, hogy a cipőt mi kint levesszük, mig én teljesen azt a példát tanultam a szüleimtől, hogy cipővel berongyolni vendégként egy lakásba, egyenlő azzal, hogy nem tisztelem a meghivómat. Itt egy férfi nem mosogat, nem végez házimunkát, amire már gyerekkoruk óta nevelik a fiúkat (aki mosogat, az meleg, vagy az lesz-na jó azért nem ennyire durván, de közelitőleg-). Ehhez képest a párom már igenis leveszi a cipőjét, igenis megtanult mosogatni, eltenni a ruháit (nem pedig szana-szét hagyni, mert az asszony majd úgy is összeszedi...stb.).

Épp ezért én hiszek abban, hogy 30 év felett is változhat az ember, de tény, hogy elég nehezen :) :( .

.. hát a srác sajnos nem tud szeretni... de ez nem az ő hibája,,,anyukája nem mutatta meg neki, hogyan kell azt.....

..mert ha én szeretek egy nőt, nem kiabálok vele, nem teszek szemre hányást,segitek neki németet megtanulni,ésatöbbi,ésatöbbi...

minden jót... és sok szeretet angyalkát kivánok..

Sziasztok! Nagyon nehéz helyzetben van a cikk írója, és igazatok van abban, hogy mindkét felet meg kellene hallgatni.

Amit nem szabad elfelejtenünk, hogy a kultúrák közötti különbség olyan mélyen ered mindkét félben, amit nem lehet egyszerűen legyűrni, szem elől téveszteni.

Én 7 évig voltam egy igazi, tősgyökeres német asszisztense, szó szerint azt is tudtam, milyen, amikor WC-re megy, mert nem volt hajlandó megtanulni magyarul.

Felsőbbrendűnek érezte és érzi mind a mai napig magát, de legalább már tud annyira magyarul, amennyire kell az élethez. Itt él hosszú évek óta, de a nyerseségét nem hagyta el, a legkevésbé empatikus ember, akit csak ismerek. Nagyon rossz a véleménye a magyarokról, éppúgy, mint a legtöbb barátjának. Higgyétek el, az "Übermensch" annyira áthatja mindennapi gondolkodásukat, hogy az hihetetlen. És ami a legszomorúbb, észre sem veszik!

Csak úgy lehet ezen felül emelkedni, hogy dönteni kell, kell-e ez az ember vagy sem, akarod-e őt férjednek, vagy sem. Mert ha igen, bizony sokat fel kell adnod magadból, és annyira meg kell hajtanod a gerinced, amennyire csak lehet. Ha ez megy, arany ember lesz a férjed, aki a tenyerén hordoz majd!

végigmentem a hsz-ok mindegyikén alaposan....

jogosak amit többségében írok, de kérdezem én: ha elutasítást tapasztal a feleségén, és társait, nem segítenie kellene őt? rátenni még egy lapáttal? mi jogosítja fel őket... az a szeretet, hogy pocsékul érzi magát a környezetében, és még jobban pokollá tesszük neki?... érdekes gondolat...

én ezzel értek egyet... itt alapvetően nem a nyelv hiánya, és egyebek a gond, hanem az "úriember" hozzáállása..... vége a varázsnak, a távolság okozta várakozásnak... és itt lép életbe, a "lakva ismerszik meg a másik" esete...((

volt itt már valaki, aki dilemmázott 2 év után a kiköltözésen, mindent feladott volna, lakást stb, és amikor azt írtam, és 4-5ször eltöltött pár nap után ezt nem tenném, a sok romana-n, és tiffany-n élő hoxás társ kikelt rám, hogy én milyen vagyok, ellendrukker, stb.... pedig még úgy sincs garancia egy jó házasságra ha egy helyen éltek, és úgy jártok együtt évekig, nemhogy így... bár kivételek mindig vannak, csak azt tudnám,miért gondolja mindig mindenki óvatosság helyett, hogy pont ő lesz az a 2-3 ?:-(

Szia, ha még nem tette senki, adnék pár tanácsot, amiket én is idegenektől kaptam szintén Németországban. Nem tudom pontosan mi illet meg egy magyar nemzetiségű asszonyt, de azt tudom, hogy a férj oldalán már német állampolgár vagy. El kéne menned a helyi ARGE-hoz.Gondolom annyira tudsz németül, hogy elmakogd, hogy dolgozni szeretnél, a férjed oldalán, ha annak nem túl nagy a keresete megillet valami támogatás . Kérdezz rá a SG.II- re ezt még a külföldiek is kapják. Így legalább nem lenél teher neki. Ha nem tudod a nyelvet az ARGE ingyenes ugynevezett " Integrations Kurs für Auslander"- re is elküldenek, mivel érdekük, hogy mielőbb beilleszkedj és ne légy a társadalom terhére.

Ajánlom figyelmedbe az IWIW-en is található Freiburgi Magyarok Szövetségét.Ök talán tudnak neked a lakóhelyedhez tartozó ismerősöket ajálani.

Ha bármilyen kérdésed van szívesen segítek.

Email: judith_brem@web.de

a tárgyhoz írd, hogy HOXA és tudni fogom, hogy te vagy. Szia, további szép napot.

Tanulj németül, ha már tudsz angolul nem lesz olyan nehéz, ha angolul már tudsz. És ha tetszik a hangzása, ha nem, abban az országban élsz, ha integrálódni akarsz szükséges a nyelv. Ügyeket intézni angolul is lehet, ezt tapasztalatból tudom. A nyelviskola azért is fontos, mert ott új barátokat találhatsz, és erre nagy szükséged van.

Ha kimentél hozzá, akkor biztos nagy a szerelem, nem szabad csak úgy feladni. Ha nem sikerül megtalálni a helyed Németországban bármikor hazajöhetsz, de a próbálkozással csak tanulhatsz, érdemes megpróbálni.

A férjed tényleg durva dolgokat enged meg magának, és nem túl empatikus veled. De az nem segít ha azt mondogatod, hogy ő a hibás, még akkor sem, ha igazad van abban hogy nem ad meg neked minden támogatást, amire szükséged lenne.

Ha ő még sosem élt idegen kultúrában lehet, hogy egyáltalán nem látja, milyen nehézségekkel kell szembenézned. Fontos, hogy megoszd vele, mi az ami neked itt nehéz, és abban támogasson téged. Mondd el, hogy te szeretnél önállóbbá válni, beilleszkedni a társadalomba, de ha segít akkor sokkal gyorsabban és könnyebben fog menni.

Németországban kicsit német barátokat szerezni külföldiként, de azért próbálkozz. a fiatalabbak, egyetemisták nyitottabbak, és a külföldiekkel is könnyű. Az ügyintézés könnyebb mint itthon, a szabályok világosabbak, és az ügyintézők segítőkészebbek - ráadásul fel vannak készülve a külföldiekre, több a bevándorló mint itthon. Ha megpróbálod rájössz, hogy nem olyan nehéz, mint amilyen ijesztőnek tűnik amíg nem vágsz bele. Fogd fel úgy mint egy nagyszerű felfedezőutat, egy kalandot.

Bár mi itthon voltunk, az elején ő is Nagyarcoskodott nekem, sok mindent feladtam érte, aztán feladtam, én nem bírom elviselni ha nem érzem a szeretetet, hülye meg nem vagyok, hogy tönkremenjek érzelmileg bárki mellett...kirúgtam, egyszer, változott, aztán megint elővette magát, megint léptem (le), megint könyörgött, tudtam milyen legbelül és zavart, hogy nem azt mutatja, hanem valami felépített macsót....végül ötötdjére mert teljesen megnyílni nekem és azóta együtt vagyunk...

Azt kell tudnod, mit bírsz magadból még feladni, azt kell tudnod, ő milyen belül, azt kell tudnod, hogyan tudnád vele közölni, hogy mennyire bánt a viselkedése...

Nem értem, hogy ha olyan egyszerű húzással megmenthető a kapcsolat, hogy elkezdesz németül tanulni, ami megoldást kínálna a munkanélküliség-unatkozás-barátoknélküliség állapotra is (és már saját magad miatt is tanácsos lenne), akkor miért nem teszed meg?

Vagy mit vártál, hogy majd Németországban mindenki megtanul magyarul, hogy legyen társaságod, munkád?

A partnered viselkedése természetesen hagyhat kívánnóvalót maga után, de felülvizsgálnám, hogy nem az váltja-e ki belőle az indulatot, amit fentebb leírtam. Hogy talán a takarításon és a főzésen kívül mást is bele lehetne fektetni részedről a kapcsolatba. Hiszen az ember magára és takarít és főz is... ez nem elég egy kapcsolat fenntartásához.

Ötlet-elek.

Kedődő fekélynél a helicobacter pylori fertőzést kell ellenőriztetni, ha nem az akkor valószínűleg a stressz kezd ilyen tüneteket okozni, és akkor nem hiszem, hogy az országgal inkább a pároddal van gondod. Akárhogyan is számolgatom az első 4-5 éven belül kell lennetek és akkor még tombolnia kellene a szerelemnek (hamost türelmetlen mi lesz később?) a távkapcsolat idején tényleg alaposan megismerted, hogy ilyen nagy döntéseket hozz a kedvéért? Ha hazakellene jönnöd egyedül, az egzisztenciádat vissza tudnád állítani?

Magyarország sok-sok (holland,német,francia,angol szerint is igencsak jól éhető ország.

Javaslat: 1 évre gyertek haza, mutasd meg neki, hogyan kell elősegíteni a másik beilleszkedését idegen környezetben.

Fiatalok vagytok 1-2 évet rá lehet szánni, hogy kiderüljön valóban a megefelelő párt találtátok-e meg. Tudtok-e együtt élni?

Idézet: Meghívások – elhívások

Gyere velem,

hogy ne legyek egyedül

hogy meglegyen a focicsapat

hogy megkapjam utánad a fejpénzt

hogy legalább ne csak én szenvedjek

hogy legyen, aki megvédjen

hogy legyen sofőröm és lovagom

hogy addig is szem előtt legyél

hogy előtted is villoghassak

hogy legyen aki megtapsoljon

hogy melletted szebbnek tűnjek

hogy legyen, aki állja a számlát

hogy te legyél a testőröm

hogy legyen, aki a kutyámra vigyáz

hogy megörökíthesse valaki az életem

hogy legyen egy szemtanúja tettemnek

hogy ne csak én unatkozzak

Szóval miért maradnál vele - miért hagynád el?

Ha egyáltalán ez a kérdés....

Szia! 11 eve elek Hollandiaban, azt hiszem eleg sok mindent megertek abbol amit leirtal, sot meg abbol is amit le sem irtal.

Ez azt gondolom, hogy azt, hogy mennyire nehez kulfoldon elni,azt csak az tudja, aki mar probalta.

Ket dolgot mondanek neked. Az egyik, hogy barmennyire nincs kedved hozza, kezdd el tanulni a nemet nyelvet. Minel inkabb huzod-halasztod, annal nehezebb lesz nekiallnod. Tudom, en is igy voltam a hollanddal, en sem szeretem meg a hangzasat sem, a munkamhoz nem kell, a barataim jol beszelnek angolul, igy hat sosem volt prioritas. Sajnos. Aztan meg vert izzadtam, izzadok, hogy megtanuljam.

A masik, hogy probalj meg magad korul magyarokat talalnod, akikkel megoszthatod a dolgaidat. Ne vard, hogy a ferjed megert majd teged mindenben, minden szituacio mas, de igenis elofordulhat, hogy egy kelet europai es nyugat europai ember alapveto dolgokat maskepp tud latni. (Es ettol fuggetlenul nagyon is szerelembe tudnak esni. Ebben a helyzetben voltam magam is eleg sokaig. Nem fozhettem, nem segithettem takaritani a baratomnak, mert az " low class", magyaran ez csak az alacsonyabb tarsadalmi retegekre jellemzo, o pedig az onallo, egyetemi vegzettsegu,sajat ceggel rendelkezo fefri, aki el tudja latni magat. En meg ott alltam, hogy minden amit otthon hoztam, amit a szuleimtol kaptam az "low class")

Nemetorszagi magyarokat szerintem konnyeden talalhatsz az iwiwen vagy a magyaronline.net-en. Ne varj toluk semmit, csak annyit hogy neha kozos programokat szerveztek, kaveztok, kirandultok, barmit. Meglatod, amint lesz egy kis sajat eleted, mindjart szebbnek fogod latni a vilagot. Es minel tobb helyre mesz annal gyorsabban felszedsz egy legalabb alapszintu nemet tudast,es onnan mar konnyu kesz tullepni.

Sok sikert, en szurkolok neked.

es kuldok meg egy Heny Ford idezetet:

"Whether You Believe You Can, Or You Can't, You Are Right"

erre szoktam en gondolni, ha valami nagyon nehez helyzetben vagyok.

udv,

Zuzsi

Szerintem, ez a pasi egy SEGGARC.(ahogy nálunk szokás mondani.. :D) De komolyan!:s Próbáld vele megbeszélni, nyugisan, indulat és hangos szó nélkül, hogy neked ez így nem jó, szerinte mit kezdj, esetleg kicsit-1 hónapra?- gyere haza Mo-ra, teszteld magad, milyen nélküle...

Milyen nyelven kommunikáltok?!:O

A hiszti, főleg a műhiszti gáz. Pasitól is, csajtól is...szerintem...

sok szerencsét, minden jót!:)

Nem olvasok végig minden hozzászolást..de szerintem azért a kapcsolatát nem csak te kellene tegyél...

TE tanulj meg németül, TE illeszkedj be egy idegen környezetbe, TE csinálj otthon mindent, TE kellett felhagyj mindent ami addig volt érte...s most is TE vagy aki nem tesz meg eleget...

Remélem tiszteled s szereted eléggé önmagad ahoz, hogy ne válj konyhagéppé, rabszolgává...azért, hogy a kedvébe járj egy olyan embernek aki nem tud tisztelni, és segíteni neked abba, hogy könnyebb legyen...gondolom sose képzelte magát még a te helyedbe hogy milyen lenne, ha pont fordítva alkult volna, s ő kellett volna feladjon érted mindent..