Most ki a hibás? (beszélgetős fórum)

Szerintem itt nem kulturális különbségekről van szó,hanem arról,hogy a férjed egyszerűen egy iszonyat nagy tahó.Bocsánat,de a leírásod alapján ez van.Nem tisztel Téged,azt hiszi bárhogyan viselkedhet veled.Azt gondolom számba vetted magadtól is,ha Te költözöl oda,akkor neked kell az országhoz alkalmazkodni.De a párod kicsit sem könnyíti meg a dolgodat,pedig ennek természetesnek kellene lennie.Ha velem a férjem így merne viselkedni,fel is út le is út,nem tűrném el tőle!Ha a kommentjeidet is olvasom,hogy elfelejtette honnan jött,de téged szinte lenéz...hát menjen a fenébe az ilyen pasas.Neki is tisztában kellett volna lennie a rád váró nehézségekkel,és megköszönnie neked,hogy ennek ellenére Őt választottad,és vele élsz.Vagy ha ennyire nem számítasz neki,akkor mi a fenéért vett el?Számomra nagyon felháborító a viselkedése.

Anyuci meg,na az élje a saját életét...

Ja és az, hogy ő román származású lehet, hogy nem segít neked. A gyerekek még olyan könnyen és gyorsan integrálódnak bármilyen új közösségbe. Lehet, hogy azt hiszi, neked is olyan könnyű, mint neki volt 10 évesen, pedig ez összehasonlíthatlan.

Én is találkoztam Ukrajnából jött német sráccal, aki 14 éves kora óta volt Németországban. Ő is egészen azonosult a németekkel, nem mondtam volna meg róla, hogy nem született német.

Nem tudom, hol éltek, de egy csomó városban van ún. Volkshochschule, én is ilyenbe jártam nyelviskolába. Az itteni órák sokkal olcsóbbak, mint a privát nyelviskolák. Nálunk voltak mindenféle szabadidős kurzusok is.

Abban a városban, ahol én éltem minden kedden este a helyi művház szerű nonprofit intézmény kocsmájában egy ingyenes idegen nyelvű beszélgető est. Én ide jártam a német tudásomat fejleszteni (de más nyelveken is lehetett volna beszélni) és nagyon hasznos volt. Nézz utána, hátha nálatok is van ilyen.

Azért a német kultúra nem áll olyan áthidalhatatlanul messze a magyartól, nem valami egzotikus sziget törzsi kultúrájáról van szó. Lehet, hogy te csak ilyen németekkel találkoztál, de én nagyon kedves, nyitott németekkel találkoztam, fiatalokkal és idősebbekkel is. A németországi mentorom pl rajong Magyarországért, egy német barátnője ide költözött, minden évben ide jár nyaralni a családjával, és Németországban is van egy nagyon kedves magyar barátnője, aki német férfihez ment feleségül.

Semmi sem fekete-fehér. A németekre nem a felsőbbrendűség tudat, hanem a kollektív lelkiismertetfurdalás a jellemző a második világháború óta. A kelet-európai népekkel szemben meg sajnos a legtöbb nyugtainak van negatív előítélete. Kb úgy mint a magyaroknak a románokkal, ukránokkal szemben... Ez nem itt sem jelenti hogy minden agyar lenézné őket szerencsére.

Bocs, de én nem párkapcsolatéra értettem a nagyszerű felfedezőutat, hanem arra, hogy egy idegen kultúrába csöppent.

Én is éltem Németországban, egyedül mentem teljesen, nem ismertem senkit. Nekem meg volt az az előnyöm, hogy kicsit beszéltem németül, de több olyan fiatal lányt is megismertem aki nulla némettudással jött ki, és megtalálta a helyét, úgy hogy senkije nem volt. Nekünkmunkánk volt és senki ismerősünk, vagy barátunk. Neki nincs munkája, de van egy német férje, aki rengeteget segíthet.

Tudom, hogy nehéz egy idegen országban, de sok nagyszerű dolgot tanulhat az ember.

Ami a párjával van az tényleg elég rosszul néz ki, de ezt kívülről nagyon nehéz megítélni. Gondolom, ha ennyi mindent feladott, akkor nem akar csapot papot otthagyni küzdelem nélkül. Ezért én arra a kérdésre koncentráltam, hogy a gyakorlati problémákat hogy lehet megoldani. Azt gondolom, hogy a párkapcsolati problémáikban nem tudok kívülről segíteni, hülyeségeket mondani meg nem akarok.

Nyilvánvaló hogy eltérő elvárásaik vannak, és ezt tisztázniuk kell. Ebben a nyelv nem akadály szerintem. Az összes többi azon múlik, hogy mennyire tudják megérteni és segíteni a másikat.

Úgy értettem, hogy nem is tudják mit akarnak. Egyikük sem. Olyan nincsen, hogy majd megváltozik. És mondja a cikkíró, hogy ő is próbál.

Megváltozni nem lehet próbálni. Vagy megteszem, vagy nem. Kevés ember teszi meg. Mert miután valaki megváltozik, másképpen gondolkodik bizonyos dolgokról. De a változást önmagunkért tesszük, soha nem másért. Mert felfedezünk, kimondunk, beismerünk egy hibát. Magunkban és vagyunk annyira bátrak, hogy bevalljuk, hogy ezt eddig rosszul csináltam és sok mindent elszúrtam emiatt.

Szerintem csak beszélnek róla, aztán minden megy tovább. Vak vezet világtalant. Nem látják a fától az erdőt. Ilyesmire gondoltam.

En most olyan hazasagok fenbomlasarol irtam ahol harmonikus volt minden !

A nevelesi szokasok,a beidegzett kultura törvenyei + az adott rokonsag stb nagyon nagy urak ! Raadasul kikerulsz teljessen idegen nep köze,idegen szokasokkal szoval mindez rendkivul megterhelö az ember idegrendszerenek ! A turökepesseg egyre rövidul es a konfliktusok szaporodnak..... aztan robban...

Bár már szinte mindent leírtak pro és kontra is, ez a történet hasonlít a családomban történtekre. A nő Svédországba ment ki egy kint élő magyar férfihez,aki - később - nagyon önzőnek bizonyult, itthon egymás szomszédságában laktak egy ideig,a negyedik(!) felesége lett.Már 40-en felül volt, nem bírta megszokni az "átültetést",

az "üvegkalitkát" - ahogy ő nevezte. Kint mindene megvolt (ami fizikailag szükséges),de lelkileg nagyon kevés, itthoniaknak panaszkodott, sírt, hiába tanulta meg a svéd nyelvet és tanfolyamokon vett részt és helyezkedett el évek múltán dolgozni (mosogatás, takarítás, pedig itthon ennél azért többre vitte). Összeszedett egy szép nagy gyomorfekélyt. Nem bírta tovább 4 évnél és hazaszökött...Ebből az lett, hogy kis idő múlva a férje is utánajött, de eléggé botrányos körülmények között történt mindez, nem volt ilyen egyszerű, a nő családját hibáztatta,hogy "hazacsalták" őt.Most már nyugdíjasok,nem mondom, hogy kevésbé önző az "úr" azóta, de legalább nyugalom van. Megérte, nem érte, ki tudja? Inkább az utóbbira szavazok, mint véleményre.Az urat itthon sem szeretik sokan a pökhendisége miatt, az asszony szinte mindent eltűr neki. Most már kénytelen... Nagyon meg kell gondolni, még akkor is, ha fiatal vagy, nem szabad mindent felégetni magunk mögött. Igen, nyelvet kell tanulni és legyen SAJÁT kis életed.Nehéz megtalálni az ismerősöket, barátokat, de nem lehetetlen, időt kell rászánni. Ez az, ami a fentiekben szereplő nőnek kimaradt.

Orvoshoz sem vitte el kint, amikor a nő bajban volt...baleset érte....jó ember, nem???

A legtobb europai orszagban van allam altal tamogatott nyelvtanfolyam azoknak, akik az adott orszagban kivannak letelepedni.

Esetleg kerdezz ra az onkormanyzatnal, ha meg nem tetted meg.

na ez kezdetnek jó!

az ordenáréságot ne tűrd, szóltál már neki, hogy fejezze be? vagy az a válasz, hogy "ilyen vagyok és kész" (na ez az, amitől a falnak megyek amúgy)?

na és mi a pálya?

annyi okosságot írtunk már, hogy egy évfolyamnyi ballagónak elég lenne :o)