Most kell eldöntenem... (beszélgetés)

apám mindig azt mondja: sok dologban hisznek az emberek ami nem létezik szerintem, és sok dologban nem, ami létezik szerintem. tehát mindig abban higgy ami neked jó, megengedheted magadnak ezt a luxust....én hiszek a házasságban, hiszek az örök szerelemben és hiszek a sírig tartó hűségben. mert jó nekem ebben hinni. ha az én életem másként is alakulna, akkor is hinnék abban, hogy vannak akiknek ez megadatik. ezek számomra olyan értékek mint az anyai szeretet. a családom szent. így neveltek, a szüleim is így élnek a mai napig. nem rózsaszín álom az életem van konfliktus, vita, veszekedés. de a lerendezési módja a nem mindegy. meg a hétköznapok megélése. szeretünk itthon lenni, szeretjük a házat, a kertet, a kanapét (amire 16 hónapig spóroltunk :-), az autónkat, és örülünk egymásnak meg amink van. na ezt jobban nem tudom leírni. szóval nagyon figyelünk arra, hogy ne csak kifolyannak a napok az életünkből hanem örüljünk minden percnek amit együtt tölthetünk. ehhez persze az kell, hogy az ember párja is így gondolja ezt és közös legyen a cél. lehet 5 év múlva kialszik a láng, felcsap a füst és odalesz érzelmileg minden. de ezt ahogy most leírtam is nevetségesnek tűnik. na ebben nem hiszek :-)

szóval az egészből csak azt szeretném kihozni, hogy 24 évesen sokkal optimistábbnak kellene lenned és életvidámnak :-)

ez nem büszkeség kérdése, h nem mész bele 3. félként egy kapcsolatba. Ez normális hozzáállás. Nem teszem mással azt, amit nem szeretnék, h velem tegyenek.

A büszkeség az lenne, ha az igényeiből nem adna lejebb az emebr. Pld. csak diplomás emberrel kezd, csak pénzessel, stb. Mondjuk ez már butaság is, nemcsak büszkeség....

Már idáig is változott!

Mindig azt mondtam, hogy inkább leszek egyedül, min t egy nem tökéletes kapcsolatban. Hát egyedül is voltam. Hozzáteszem, hogy most sem mennék bele semmibe 3. félként, vagy úgy hogy tudom hogy van 3. fél. Ez a legfontosabb nekem. Még a szerelemnél is előbbre való. Büszkeség ez?

* ha tényleg egyedül vagy, és érettebbnek véled magad a korodnál, és valóban vonzódsz egy idősebb férfihoz, akkor vágj bele.

* a korkülönbség csak akkor probléma, ha gátolják egymást a felek valamiben. látsz ilyet?

* tudd, hogy 24 évesen előtted a világ (!), ha nem működik, még kiléphetsz belőle és kezdheted újból, és újból magadban elmélkedhetsz, hogy hogyan volna jó... :)

* az anyagi stabilitás nem rossz dolog, nélküle szenved (nagyon szenved és küszködik) az ember. de gondolj arra, egy, de mindinkább két ember közös erővel, együtt,idővel ugyanúgy meg tudja teremteni a jó körülményeket, ha szorgalmas!

* egy rajongást, egy vonzódást nem hagyhatsz ki, csak mert álomképeket kergetsz (mert azt mindig tudsz ám gyártani!) ;)

* azt, hogy ő jó neked, csak úgy tudod meg, ha vele vagy. (teljesen vele vagy)

* ha csak, mint "ötlet" merült fel a kapcsolat benned, akkor meg keresd a következőt! - egy csomó jó mozit tudsz ez idő alatt gondolatban gyártani, ahol te vagy a főszereplő, egészen addig, míg eljön egy másik, ahol nincsenek kérdések :)

+ ne bánd soha amit teszel :) mindig lesz valahogy! :)

majd fog! :) csak érjél még egy kicsit! Pár év, és meglátod mennyit változik az ember lelke!

Azt nem mondom, h a romantikus énem olykor nem ábrándozik arról, h megkérik a kezét, de ettől függetlenül nem hiszek magában az intézményben.

nem vagy ezzel egyedül! Én sem hiszek benne, sőt! a sírig tartó hűségben sem. És lassan a közös kasszában sem már. :)

De a szerelemben igen! :))) (kicsit olyan Carrie Bradshaw-sra sikerült ez :)))

:) :) :) :)

Akkor a sok brit tudós elmehet a sóhivatalba, úgy tűnik..

Mindenesetre jó ezt hallani. Én sajnos nem igazán hiszek a házasságban (amennyire hit kérése) mert csak válást vagy rossz kapcsolatokat láttam mindig is magam körül: barátok, család, mindenhol.. ezét vagyok talán "kissé" negatív.

Egyébként ez a pasi hiába van egy válás a háta mögött, teljesen hisz a házasságban! Én hajadonként meg nem. Milyen világ ez?!

nem feltétlenül kopp! Ha az ember beleviszi a tapasztalatait ezekbe a dolgokba, akkor nincs kopp.

Amúgy meg, nézd meg,, h csak itt a hoxán is mennyi boldog házitündér lakozik! Túlnyomó részük nem észérvek, hanem a szívük jelzése alapján választott férjet/ élettársat/ apát a gyermekeinek! És igen, van aki koppan, de azért nem mindenki. Koppanni pedig rózsaszín felhőcske nélkül is lehet.

Először kiakadnak, aztán megszokják. Nem a kora az aggasztó, hanem, hogy nem szereted.

Lefeküdtél már vele?

Minket a gyerekek hoztak össze. Mármint a gyerektéma. Hogy nekem nincs, hiába szeretnék, neki meg van. És sokat beszélgettünk éjszakákon át.

Én örülök neki, hogy vannak gyerekei, annak meg még jobban, hogy ő neveli őket.

Értelek teljesen.

Azt hiszem, még ha nem is mondaná senki, de az én családomat is zavarná..

És tudom sok a 20 év, de kérdem én: mit kezdjen egy érettebb, "normális" lány aki huszonéves, egy huszonéves sráccal?? Teljesen máshogy gondolkodnak..

a szikra az persze, kialszik idővel. Viszont, ha az ott volt, akkor a lángolás része ha alábbhagy a dolognak, a szépsége, és az emléke, még mindig tudja táplálni azt a kapcsolatot. És ez a nem mindegy!

No meg, a saját példámon tudom, h ha nincs meg az a rózsaszín felhőcske az elején, sokkal hamarabb körvonalazódnak a másik fél "negatív" tulajdonságai, és bizony, aki nem szerelmes, és soha nem is volt az a partnerébe, sokkal kevésbé lesz toleráns azzal!

hmm.. nem könnyű ez sem úgy tűnik. De ha szereted..

Nekem pl a kor nem számít, nem zavar, de az igen ha gyereke van.. még ha nem is ő neveli. Persze ha már felnőtt a gyerek, az más.

Látod nem vagyunk egyformák:)

Nekem soha azelőtt nem volt senki, aki több mint 5 évvel idősebb lett volna. Nincs is apakomplexusom ilyen téren. Az utcán is a fiatalabbak tetszenek. De ő valahogy megtört minden szabályt.

Anyám már belenyugodott. :)

De ugyanúgy kihunyhat minden szikra még a lángoló tűzből is (ami biológiailag, a hormonok miatt nem tarthat tovább 1,8 évnél állítólag - pont most olvastam:)

Tehát az sem biztosíték semmire, hogy egykor lángolt.. (de legalább lángolt:)

engem nagyon bántana, ha a lányom egy 21 évvel idősebb férfival kötné össze az életét. ha boldog akkor is. nem bántanám soha vele és nem is szólnék bele soha, de belül nagyon bántana. a lányom nincs 2 éves, de ahogy olvastalak rögtön ez jutott eszembe. szóval úgy vagyok ezzel, hogy másnak kívánok sok boldogságot, csak engem ne érintsen a dolog :-)

az egyik legjobb barátnőm beleszeretett egy sármos pasiba...15 év van köztük. a pasi jófej, jóképű, imádja a barátnőmet, mindenkit levesz a lábáról olyan udvarias, igazi úriember...nagyon szeretem, örülök a barátnőm boldogságának. De magamat nem tudnám ebben az élethelyzetben elképzelni. ennyi.

Jelenleg 3 kiskorú gyermekét neveli egyedül.

Hogy mit érez... azt csak ő tudja megmondani. Állítólag nem tudom még ennél is jobban az ujjam köré csavarni. :)

igen. Csak nálunk nagyanyám mindig azt sulykolta belénk, h a szerelem elmúlik, a szeretet megmarad... Ráadásul, akkoriban, vidéken (egészen kis faluban) még mindig erősen tartotta magát az a dolog, h fiatalon kell férjhezmenni, és gyereket szülni (ehhez képest meg nem voltam fiatal).

Azóta rájöttem, h ez azért nem így működik, és megtanultam, h a szeretet is elmúlhat, és nem a legjobb dolog úgy bennelenni egy kapcsolatba, hogy nincs meg a lángolás legalább az elején. Mert miből fog táplálkozni a kapcsolat érzelmi része több év után, ha már az elején se az igazi a dolog????

és Ő is így érez? Neki van családja?

Olyan elementáris a történeted, még a hideg is kirázott!!