Mivel tartjátok fenn a párotok iránt az érdeklődéseteket éveken át? (beszélgetős fórum)

Amikor egy másik emberrel kapcsolatba kerülsz, két dolog nagyon fontos.

Ismerned kell önmagadat, tudnod kell, hogy neked mi a jó.

Ismerned kell a másikat is, tudnod kell, hogy amit sugároz magáról, az úgy is van.

A sikertelen kapcsolatok nagy része azért sikertelen, mert a résztvevő felek - legtöbbször tudattalanul - nincsenek tisztában a saját valós elvárásaikkal és emellett a másik felé is torzított képet mutatnak, így a másik nem látja, hogy mik az igazi erényeink és hátrányaink.

Az idő során viszont a valós elvárások és jellemvonások előbuknak, ekkor formálódik ki egy adott kapcsolat valódi jellege, addig csak mese volt, habbal.

Mondok egy példát, van egy jóképű srác és azt hiszed, neked ez a fontos. Szintén tetszik neked, hogy nagyon érdeklődőnek tűnik, szinte minden érdekli belőled. Összejöttök, aztán idővel kiderül, hogy a pasi unalmas, nem tudsz vele eljárni sehova, ráadásul az ő kezdeti érdeklődése is csak egy átmeneti jelenség volt.

Ekkor áll be a kapcsolat az immáron valós jellemetek kölcsönhatásából következő valódi minőségére, a fenti esetben ez egy unalmas, érdektelen, nem szerelmi kapcsolat lesz, amit csak a kezdeti mese által táplált múlt szép emléke tart össze, de valójában nem élvezitek.

A fenti kis történet folytatása optimális esetben pedig az, hogy a résztvevő felek önvizsgálatot tartanak, rájönnek, hogy mi az igazán fontos számukra, mi az amit a másik nem tud megadni nekik és mással újrapróbálják, az új információk birtokában vélhetően több sikerrel választanak.

Minél hamarabb belátod a fentiek igazságát, annál hamarabb fogsz valóban hozzád illő párt találni, akivel X év után is boldog leszel, mert valóban összeilletek.

Remélem megértést is tapasztalsz! :)

Igen, erről szól: BIRTOKOLNI!!!

Pláne ha egyik, vagy netán mindkettő meglehetősen egoista alkat.:DDD

De lehet, hogy létezik, de így tisztán igen ritka lehet, mert nem sűrűn találkoztam én se vele eddig.

Ja, nem írtam. Viharos 35 éves kapcsolatban élek... az eddigi egyetlenben. :S Sok minden elmondható róla csak egy nem, hogy unalmas lett volna egy perce is. Talán ezért maradtam :).

Ismerek egy ilyen párt, ahol a nő állandóan bulizott, elment egyedül szórakozni, a férfi "tűrte" éveken át, de sajnos válás lett a vége.

Én nem ezt akarom, hogy szakítás legyen a vége, hanem megmenteni a kapcsolatunkat, úgy, hogy ezáltal ne kelljen feladnom az egyéniségemet, a függetlenségemet.

Jaja! Én se akartam megválni tőle emiatt, sok évig megadtam magam, pedig éreztem, hogy nekem ez nem jó.

Nehéz kialakítani ilyesmit... főleg, ha tetemes igény különbségek vannak, mint nálunk is...

Én elfogadtam, hogy vele nem sok mindent tudok együtt szívesen csinálni, így maradt a házi kapcsolat, de én eljárok ahova szeretek. többé nem zárom be magam mellé, mert már elég volt.

pont az olyan miatt, ami Nálatok is van, hogy mindketten mást tartotok fontosnak, és más az igényetek.

Te is 9év után jöttél rá, hogy mások az igényetek, és valamit változtatni kellene......mert valami hiányzik Neked.

Egyáltalán nem tér el, mert szerintem ez nálatok részben a probléma györeke.

Én megfulladnék, ha mindenhova csak együtt mehetnénk. Akinek ez az életforma nem jó, az persze hogy belefullad.

Vannak olyan mindig együtt párok, akik ezt mindketten élvezik, ha csak az egyik félnek nem jó, abból gond lesz.

Örülök, hogy mindenki ilyen harmóniában él a párjával. Tényleg szuper.

Azt nem tudom, hogy akkor miért van annyi válás és szakítás?

Pontosan!

Ezt én már felismertem, vagyis mindig is így gondolkodtam, viszont a párom nem. Nekem meg van a saját kis életem, neki nincs, ő nélkülem nehezen tud létezni is. Viszont nem akarok szakítani. Szeretném, ha ki tudnánk alakítani egy közös baráti társaságot, vagy olyan programokat csinálni, amit mindketten élvezünk. (sajnos még nem találtunk olyat)