Mivel tartjátok fenn a párotok iránt az érdeklődéseteket éveken át? (beszélgetős fórum)
Ő. Mostanság szomorkodik, sajnáltatja magát, hátha visszajön a régi világunk, amiből ő akart kikerülni nem olyan régen és ő javasolta, hogy csináljak magamnak programokat, (de csak addig volt ez jó neki, amíg tartott a szerelem, a randik sora), majd előre szól mikor nem lesz itthon, hogy tudjak szervezni magamnak valamit, ne itt depizzek a kanapé sarkában. No, én ha nehezen is, de egész jól belejöttem a szervezésbe;) és túlságosan tetszik ahhoz, hogy valaha lemondjak róla.
Ha nem bánt meg, különben már abba pusztultam volna bele, hogy nem vagyok önmagam és hagyom hogy rám telepedjen.
Ha ez neked így jó,akkor minek akarsz változtatni?
Te sem örülnél ezek szerint annak,ha többet lennétek együtt,vagy fizikailag közelebb egymáshoz.
egy darabig lehet próbálkozni, felnyitni a szemét, hogy vele van probléma... de ha nem vevő rá, akkor nem szabad beáldoznod magad rá...hogy szépen fogalmazzak...
nekem is ilyen volt a pasim, próbálkoztam sokáig, de mindig l elettem hurrogva, mert neki "nincs semmi baja".. ok.. nincs.. akkor nem passzolunk, kész, szakítottunk... vagy talál olyat, akivel kiegészítik egymást, és akkor boldog lesz, vagy játszik még pár kört másokkal is... bár amíg az ember nem ismeri saját magát, és fel sem ismeri, hogy ez a problémája, addig szerintem az utóbbi a valószínűbb... még jó helyzetben vagy, mert nincs gyereketek.. nekünk van...
Neked függőség, másnak ez jelenti az összetartozást, az emberek sokfélék :)
Mi távkapcsolatban élünk, nehéz lenne ráakaszkodni a másikra, de ha együtt vagyunk akkor mindketten igényeljük a másik közelségét, társaságban is megöleljük, megpusziljuk egymást.
Jó, de ha nem változik, akkor mi lesz? Majd a szakításunk után keres egy másik nőt, akire ráakaszkodhat és akitől majd függővé teszi a saját boldogságát ismét.
Én nem akarom őt magára hagyni, nem akarom, hogy boldogtalan legyen, hanem azt szeretném, ha felismerné, hogy önállóan is létezhet, nem csak velem együtt. Ha ez megtörténne, talán én is fel tudnék nézni rá ismét. Szerintem az ilyen embernek saját magával vannak problémái. Mert ha nem vagyunk kibékülve saját magunkkal, nem szeretjük magunkat, vagy nem vesszük figyelembe a saját igényeinket, akkor mit várunk? Hogy majd a másik megadja nekünk, amit mi sem vagyunk képesek saját magunknak megadni? Ha nem szereted magad, akkor más sem fog szeretni. Én ebben hiszek.
Igen, igazad van, de előtte a sexről nem esett szó.
Vagyis esett de a puszira és az ölelésre korlátozódott.
(Húúú mennyi pókerarc jár ide! :DD )
na ez tégyleg gond
mondjuk igen, egyik következik a másikból
nem tudsz rá felnézni akkor nehéz
juhuj:) de jó lesz
hajrá:)))))))))
Ne haragudj, de az az igazság, hogy nagyon sok minden a kapcsolatotok ellen szól.
1.Nem tudsz felnézni rá, mint FÉRFIRA
2. Fojtogatónak érzed a ragaszkodását.
3.Nem tudtok miről beszélgetni.
4.Nincs közös baráti társaságotok, akivel kölcsönösen jól érzitek magatokat
5. Te is jobban érzed magad nélküle, mint vele.
Én őszintén kívánom, hogy sikerüljön megoldanotok.
További ajánlott fórumok:
- Úgy, 23 óra után elbeszélgetni - ha van érdeklődés
- Mennyire tartjátok normálisnak, hogy 3 hónapos csecsemő kezét fogdossák és puszilgatják "idegenek"?
- Nem tartjátok túlzásnak a pedagógusok szabadnapjainak számát?
- Fontosnak tartjátok-e gyermekeitek életében a konfirmálást, bérmálkozást?
- Kis gyerek kis gond-nagy gyerek nagy gond?Igaznak tartjátok?
- Te szereted a Valentin napot? Meg is tartjátok a pároddal?