Mitől jó anya egy anya? (beszélgetős fórum)

Nagyon jókat írtatok, mindennel egyetértek.

Amit a szüleinktől kaptunk, azt a gyermekeinknek adjuk tovább, úgyhogy nincs mit visszavárni a gyerekektől. Ők majd az ő gyerekeiknek adják tovább, ez az élet rendje.

Köszönöm , es az is egy faktum hogy amit egy szulö add azt kapja is fissza .

En nem akarok " elni " avval a lehetösegel hogy vissza varok valamit egyreszt nekem es paromnak aktiv eletunk van utazunk , sport stb. Fiataloknak meg an a sajat eletuk ha kerik a segitseget termesztesen ott vagyok reszukre de igy sajat magamtol soha nem tolakodnak be egyikhez sem . Ezt en mar kicsi koruktol respektkent nyilvanyitottam meg. Gyerekszobaba sem amint iskolasok lettek nem mentem be anelkul hogy kopagtam az ajton ugy szinten signalokrol le lehet olvasni mikor akar mar a gyerek maga törödni a sajat hygienajval. Nagyon megalazo hanyszor halottam a munkam keresztul hogy kis 10 eveseket menyire megalaszta a szulö aki maga furdetni kenyszeritette gyereket. Masik dolog a bocsanatot keres a gyerketöl ha barmit is egy szulö " tullöt " evvel nem a fyzikai eröszakot gondolok mert azt teljesen elitelem gondolom barmit meg azt is ha tul sztreszben valoszolok es latom hogy a gyerek rosszul viseli.

Olyan orszagban elunk hol a gyerkek nagyon koran önnaloak lesznek es igen is tamogatva ugy a szulöktöl ugy a tarsadalomtol ahonnan a vissza jelzes abban a formaban adodik hogy a gyerekek kivansaga , velemenye respektalva van .

Sajnos en is anno igy eltem meg a idöskebbeket mind ha tetszvemhesek lennenek neem en soha nem szerettem semifele " jo indulatu kioktatast "

Es igen kell lenno enyira batornak hogy eszebe juttatni hogy ez kicsi - pici a tietek es ti mind anyak tudjatok mi a jo kicsi szamara .

Azt hogy en milyen anya vagyok csak most mar nagyi korban tudtam megerteni.

Azt tudtam hogy milyen anya nem akarok lenni mar nagyon nagyon fiatalon . Amikor meg fajtak a pofonok , fulembe csengett a orditas hogy milyen rossz tanulo vagyok es menyire jo a x-y mas gyereke. En akkro elhatarosztam hogy en mas anya leszek jo anya ! Fiatalon lettem anya es soha de soha nem engedtem senki sem kritikaval sem " jo tanacsal " elatni magam . Volt bennem egy diplomata aki az ilyen helyzeteket csodalatosan kezelte - ignoralta. Mikor iskolasok lettek meg ott a regi rendszerben szoban es irasban letiltottam a durva banasmodot ne add eg fyzikai bantalmazast. Hala Istennek nem sokara ra az uj hazankban hol a muvelt es okos törvenyek uralkodtak teljesen mas lett minden , gyerekek bisztonsagban jarhatak iskolaba nem kellet semitöl es senkitöl sem felni . Mindig volt a csaladban kutya es hogy azt kidobni egyenlö szamomra a barbarsagal es gigantikus tudatlansagal. Gyerekeim a kutyus tarsasagaban nötek fel ami csak pozitiv lett szamukra egy alat szeretete gyerek iranyt es forditva csakis egy oriasi adag empatia csodat teremt .

Egy dolog ma mar bisztos hogy engem inkab a gyerekek neveltek olyanna amilyen vagyok . Ma mar nagyok es ök is szulök es en buszke vagyok arra hogy az unokaimnak ilyen jo szulei vannak. Szabadon nevelnek ugy ahogy en anno sok embernek szemet szurta amikor en a gyerekeimet elsöbsegben reszesitettem pl. az ugy nevezett " közbe vagnak a felnöt beszedbe " igenis en a gyereket prioritalom .

Ma tudom hogy jolcsinaltam minden , nagyon fiatalon gyerekel , iskolat is befelyesztem de nem ugy ahogy velem egyszer regen a szulöm csunyan bant hanem azt amit en akartam azt tanultam .

Amikor a gyerekek ma boldogan es harmonikusan elnek nekem ez a visszajelzes igen en jo anya vagyok. Es mind nagyi ? akkor megyek ha meghivnak , akkor adog tanacst ha kernek igen szeretni es respektalni kell a gyerekeket hogy szabad es boldog emberkek legyenek.

Igen, de sok anyuka pl. én is- olyan személyiség, akik akkor érzik magukat biztonságban, ha kontroll alatt tarthatnak dolgokat.

A gyerek születésével rá kell jönnünk, hogy azok a megküzdési stratégiák, amelyek eddig működtek az életünkben, nem működnek egy 3 kilós kis újszülöttel.

Ilyenkor kell nagyon észnél lenni, és új dolgokat kialakítani, próbálkozni, és ami a legfontosabb hagyni magunkat spontánnak, ösztönösnek lenni, ez közel sem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre hangzik, ha olyan emberekről beszélünk, akik tizensokéve megszokták, hogy kézben tartanak dolgokat, és mindenre kész megoldásuk van, és, hogy csak rajtuk múlnak a dolgok.

...és vissza is kanyarodtunk ahhoz, hogy mitől jó az anyuka-pl. attól, hogy megküzd magával, és változtatni szeretne, akar magán, a gyerek érdekében.

Tanítanak minket a gyerekeink, ahogy mi is tanítjuk őket, és velük/általuk újra felfedezzük a világot.

Én ezt tartom az anyaság legszebb részének.

Majd a felnőtt gyerekünk megmondja, jó anyák vagyunk/voltunk-e ;)

De tényleg, szerintem is az a jó anya, aki mellett boldogan, kiegyensúlyozottan tud felnőni a gyerkőc, aki jó példát mutat, aki elfogadja, támogatja, de tud határokat is szabni....

Szerintem teljesen igazad van abban, hogy a lényeg az, próbáljunk mindig fejlődni, tanulni és jobbá válni mind Magunk, mind a babánk számára.

Hatalmas tanítómesterek Ők, egy gyermek születésével a világ teljesen más aspektusa nyílik meg.

Én magam egy eléggé elfogadó embernek tartom és kevés dolog háborít fel azzal kapcsolatban, ha valaki másképp neveli-gondozza csemetéjét, mint amit Én helyénvalónak látok. DE!

Véleményem szerint a baj mibenléte abban rejlik, hogy nagyon sokan elvakultan hirdetik saját igéiket más opciót-lehetőséget el sem fogadva. (persze ez az élet minden területére igaz)

Meg kéne tanulnunk kommunikálni és nem csak a másik arcába lökni a véleményünket!

Jó cikk :)

Szerintem a jó anya az, aki mellett a gyerek boldog, kiegyensúlyozott, egészséges - nyilván a saját keretein, adottságain és lehetőségein belül. Aki mellett a gyereke úgy fejlődik hogy ne csak egy beváltatlan ígéret legyen, hanem kiteljesedjen a saját önálló egyénisége. Egy jó anya szeret, elfogad, támogat, de ha kell határokat szab... és legfőképpen tudja mikor melyikre van szükség ;)