Mit tehetnék? Érzelmileg zsarol a családom, hogy ne költözzek vidékre. (beszélgetős fórum)

Ne érdekeljen! Én is 3 hónapja, 24 évesen szedtem a sátorfámat és elköltöztem 50km-re faluba, egy kicsi parasztházba.

Rengetegen le akartak beszélni, én mégis boldog vagyok. Tudod milyen jó ha nem szólnak bele a dolgaidba?:)

Igaz, nálam nincs baba, de a babával már egy család vagytok. Ez a ti döntésetek.

Sz@rd le! :)

Én a lakhelyemen ismerkedtem meg a Párommal, aki amúgy 200 km-re valósi volt, csak akkor ott dolgozott, majd fél év után hazaköltözött, én az egyik hétvégi látogatásomról (én jártam hozzá, mert neki önálló lakása volt, én még otthon laktam) azzal mentem haza, hogy 2 hét múlva költözöm és pont. Anyukám elég fancsalian nézett, volt is véleménye, amit nem rejtett véka alá, azonban nem érdekelt, tudtam, hogy én mit szeretnék. Másnap felmondtam a munkahelyemen és 2 hét múlva szedtem a sátorfámat. Ennek már pár hét híján 19 éve. Az élet engem igazolt. :)

Szóval hajrá! Vágjatok bele bátran!

Nem mindegy, hol dolgoztok és oda be tudtok-e jutni mondjuk vonattal. Mert ha kocsival kell bejárnotok, akkor tényleg nagyon-nagyon rossz tud lenni időben, idegileg, anyagilag.

Amúgy menjetek, már csak az egészségesebb levegő miatt is! A gyereked is másképp fog nevelkedni.

Ezért is mondtam, mennék.

Nyaralónk van vidéken. Teljesen mások az emberek, a levegő, a minden. Úgyhogy megértelek, menjetek, a kis családod aki heti 1 órát megy igy is hozzátok amikor közel vannak, majd megszokják. A mai eszemmel nem nézném csak magamat.

Nem az egész élet lesz katasztrófa természetesen, hanem a mindennapok logisztikájára. Főleg, ha pl a gyerek sulija is pesten van és hozni/vinni kell stb.

Nagyon át kell gondolni, mert nem minden olyan szép és jó a váltásban, ahogy azt a fórumnyitó a negyedik hozzászólásban kifejtette.

Kb akkoriban kezdett éledni az agglomerációba való költözés, amikor mi is kiköltöztünk.

Bp-től 5 km-re vagyunk.

Manapság ez kitolódott 20-25 vagy akár 30 km-re.

Nem katasztrófa az életünk, mondjuk az tény, hogy kocsi nélkül nem megy.

Igen. Biztosan vannak olyanok, akik megbánták a költözést. Nem vitatom. Én nem bántam meg.

Budán is szerettem lakni. Csendes, nyugodt környék volt, ahonnan költöztem.

Viszont itt mégis jobb. Nem igazán vágyom a nagyvárosi életre, de ha arra vágyom, nincs akadály. Simán megoldom.

Egy biztos: nem bántam meg a döntésemet. Igaz, ebben már nem egyedül döntöttem, hanem a férjemmel együtt.

Szerintem is jól döntöttetek.

Gondolj bele, ők arra készültek, ha megszületik a gyermeked, majd naponta dédelgetik, ajnározzák, és persze ha kell, majd ők vigyáznak rá, ha valami miatt te nem tudsz vele lenni... és ezzel most mindezt a szépen eltervezett "babázási" lehetőséget elvetted tőlük.

Első a ti életetek, a ti nyugalmatok, a friss levegő, a csendes, nyugodt élet. Majd megszokják, hogy egy kicsit többet kell utazniuk. Csak ennyi.

Tömegközlekedve valóban jobb lehet. Nekik kell majd tudni.

Nekem több ismerősöm is megbánta, mert a csak a vélt vagy valós előnyök lebegtek a szemük előtt. A sok hátránnyal költözés után szembesültek.

Korábban éltem Budapesten. Igaz, nem családi házban, hanem társasházban egy nyugodt, zöldövezetes környéken, ahol családi házak is voltak.

Később elköltöztem Budapesttől 24 km-nyire. Családi házba.

Reggel mentem, délután jöttem, helyközi busszal. Nem lett katasztrófa az életem.

Nővérem költözött több éve külföldre, tavaly szült, nyilván én is babáznék, meg anyukánk unokázna gyakrabban az évi 1-2 alkalomnál, de eszünk ágában sincs felróni tesómnak a külföldre költözést, egyszerűen nincs jogunk hozzá,ez az ő döntése, mi megértjük és elfogadjuk.

A családodtól sztem ez nem igazán egy korrekt dolog veled szemben. Az érzelmi zsarolás nagyon csúnya taktika,még ha nem is tudatosan csinálják.

Ne törődj velük, az a legfontosabb h te/ti (pároddal) hogyan éreztek a családi fészekkel kapcsolatban, hol szeretnétek letelepedni, hol érzitek azt a bizonyos pluszt. :)

Csak kérdezem, miért nem jó Bp külterület családi ház?

Sok különbség van a kettő között? Micsoda? Gondolom nincs annyira nagy tömeg, kert van, többek a lehetőségek a fővárosban, stb. Miért akarsz vidékre menni?

Egyébként a mostani eszemmel mennék.

#Panaszkodnijöttem #nemfeltétlenbabatéma #háthamásisebbenacipőbenjárt

Sziasztok! Világ életemben Budapesten éltem. A párom a kisfiam apukája, mindig is vidéki volt. Mindig is az volt az álmom, hogy ha egy nap gyerekem lesz, nyugodt kiegyensúlyozott vidéki környezetben szeretném őt felnevelni. Nagyon sok volt a pro és kontra, végülis úgy döntöttünk hogy a jelenlegi lakhelyünkhöz közel, 20 percre innen a Pest megyei aggnomerációban vennénk egy házat. Odamentünk, szerelem volt első látásra és tegnap nagyon boldogan csillogó szemekkel jöttünk haza. Amióta megszületett a kisbabám, a családom hiába lakik tőlem mindenki 5 percre, hetente egyszer kb. 1 òrát vannak itt. Párom rokonsága akik Tatabányán laknak, hetente többször itt vannak sokkal több napot.

Lényeg, hogy elmondtam a családomnak, hogy innen 20 percre költöznénk Pest megyébe, és mindenki kikelt magából, nem támogatnak mi az hogy én elmegyek innen ahol mindenki lakik, hogy fognak ők az unokájukért menni az óvodába, nem vagyok normális ha ezt megteszem, mi lesz velük, hatalmas dugó van ha Pestre akarunk menni. Miért nem jó nekem ott ahol vagyok amikor mindenem megvan egy családi ház, Budapest külkerületében. Mondtam nekik, hogy a párom családja vidékről sokkal többet itt van mint a sajátom, erre kikeltek magukból úgyhogy hasonlítható össze őket más családdal amikor egész életükben segítettek.

Ahogy láttam a vidéket azt a nyugodtságot annyira boldog lennék ha kisfiam tényleg felhőtlenül ott jöhetne, de azt érzem hogy kb. választanom kell a családom mármint a távolabbi családom és a kis családom között. De azt érzem nem élhetem örökké az ő életüket 30 éves vagyok. Valaki volt már hasonló szituációban? Az bánt, hogy más ismerősömnél látom hogy külföldre költöznek, vagy az ország másik végébe és állítom nem volt ott olyan dráma mint itt.