Mit tegyek, már rámegy a családom a betegségemre? (beszélgetős fórum)

Amiket írok, nem orvosként írom, hanem tapasztalat, mert a környezetemben jelenleg is van egy több mint 10 éve depresszióval küzdő rokon és elég sok mindent megértettünk, megtapasztaltunk erről a betegségről.

Valóban nagyszerű, h. ilyen mértékben tisztában vagy önmagaddal! A betegségtudat nagyon fontos, főleg pszichés eredetű betegségeknél.

Sokan úgy képzelik, h. elég másképp gondolni és majd minden szép lesz. Nem.

Teljesen megértem a szorongásodat, az erőtlenségedet, azt, h. sértődékeny vagy, összeesküvés elméleteket látsz, sokan az ellenségeid stb. Ezek mind a depresszió tünetei. Felborult a szervezetedben egy olyan kémiai egyensúly, ami miatt gyakran rossz a hangulatod, nincs kedved semmihez. És hiába tudod, h. mennyire fontos és szép is tud lenni az élet, mégis választottad volna már a halált is, csak azért, h. megszabadulj ettől a nyomasztó érzéstől, állapottól. Az, h. a fentebb leírtakat érzed, ezek tünetek, nem a személyiséged részei! Regin_a hozzászólása nagyon jó!

Én elég gyógyszerellenes vagyok, de a leírtakból úgy gondolom, h. megfelelő szakember kezelése mellett ebben az esetben igen is szükség van antidepresszánsokra, kedélyjavítókra (nem véletlen az elnevezésük sem!). Sokan azt nem tudják, h. a kedvünk is, akár jó, akár rossz, kémián alapul. Ezért nem lehet olyan könnyen megváltoztatni a gondolkodásmódunkat, a kedvünket, mert ha vmi hiányzik, kevés van belőle, hiába tudjuk, h. mit kellene tenni, ha nincs hozzá meg az az anyag, nem megy. Ez olyan, mintha elveszítenéd a kezed és hiába tudod, h. a kezeddel meg tudnád fogni, de ha nincs, akkor nem fogod megcsinálni, amit szeretnél.

A gyógyszeres kezeléstől pedig ne félj, mert manapság már nem csak a pirulák vannak, hanem injekció formájában is adnak ilyen gyógyszereket. Pl. a rokonnál két heti rendszerességgel kell kórházba mennie injekcióra, és jelenleg jól van. Nincs úgy letompítva, mint egy zombi (az mindenkinek rossz: neki is és a családjának is), tud feladatokat ellátni, és határozottan nyugodtabb. Vannak olyanok is, amiket havonta adnak. Az viszont, h. Neked melyik válik be, hosszabb időt is igénybe vehet, ahogy Regin_a is írta.

Ha lesznek a pszichés betegségedet megfelelően alátámasztó zárójelentéseid, érdemes megfontolni a rokkant nyugdíj kérelmet is, mert amellett még vállalhatsz munkát 4-6 órában, de legalább kapnál havi fix összeget is.

Nagyon sok erőt kívánok és azt, h. olyan emberekkel találkozz, akik igazán segíteni tudnak/akarnak!

Jó, jó, de az elején nem írta, hogy borderline személyiségzavart diagnosztizáltak nála.

Így már egészen más a helyzet; ez sokkal súlyosabb, mint a "szimpla" gyermekkori lelki terror. :(

Psziho szakrendelésre nem kell beutaló , a kórházba kell

Van krizis osztály, oda ha önként bemegy a beteg azonnal fel kell venni

Én ugyan megjártam, mert valami hülye ügyeletes férfi nővérrel akadtam össze elöször aki akadékoskodott

Elküldtem a jó francba és otthagytam

Aztán betegjogi képviselő és egy semmitmondó levél az igazgatótol

[link]

És javallom folyamtos beszélgetésre

[link]

mert ez a topik lassan kihal, ott meg hasonló betegek "segítik" egymást.

És igen, gyógyszer kell, de el kell találni melyik fog majd segiteni. Időt kell adni mindegyiknek, a pszihés betegségek márcsak ilyenek

Magadat önerőböl nem húzod ki ebböl a szemét helyzetböl

A két pofont Lfelejtetted hozzáírni!

Te is max a regényekben olvastál vagy filmen láttál pszichés betegséget

Az is lehet hogy te vagy a körzeti orvosa ski szerint iylen noncs

Olvastam én olyan csajrol, akinek a férje orvos volt és ugyanazt mondta, mint a topiknyitó körzetije

Neked nem gyógyszerre van szükséged.

Bár nem járok a cipődben, de én feltétlen hozzáértő szakemberhez fordulnék, aki a beszélgetéseivel kifordít önmagamból és végre rájönnék, hogy nem én vagyok mindenben a hibás!

Ne hibáztasd önmagad olyan dolgokért, amikről nem tehetsz.Sajnos lelkileg leküldtek téged jó mélyre....

Kivánok neked egy jó szakembert és teljes gyógyulást!!!!

Köszönöm szépen mindenkinek! :)

Az adatokat is, meg fogom keresni az illetékest!

Az erő benned van-t pedig már olvasom is :)

Igen én is ezért szeretnék mihamarabb meggyógyulni, mert nem szeretném, ha a gyermekem ezt látná.

Valakivagyok1984 nagyon sajnálom ami Veled történt :( ez nagyon szomorú, és el tudom képzelni, min mehettél keresztül, és őszintén sajnálom. Én nagyon nem szeretném, ha a gyermekemnek bármilyen szinten is törést okoznék, így akkor határoztam el végleg, hogy kezeltetem magam, mikor megszületett. De sajnos olyan orvoshoz kerültem, aki mindenre csak gyógyszereket írt fel, amitől állandóan rosszul voltam.

Emiatt a gyógyszereket januárban abbahagytam és pont ezért szeretnék másik orvoshoz menni, mert ott hiába mondtam, hogy a gyógyszerek arra jók, hogy egész nap nem tudom végezni a dolgom, mert bekábulok, de a problémát nem oldja meg. Sajnos az az orvos csak annyit csinált, hogy minden gyógyszer mellékhatására újabb gyógyszert írt fel én pedig nem szeretnék gyógyszereket szedni. Nem is szedek jelenleg semmit, csak 0,25-ös frontint elalváshoz, illetve néha ha érzem, hogy feszült vagyok, akkor napközben is. Remélem holnap sikerrel járok és kapok időpontot beutaló nélkül is az itteni kórházba és olyan dokihoz kerülök, aki nem akar szimplán gyógyszerekkel elintézni. Magamat sajna egyelőre hiába próbálom, nem tudom elfogadni, minden tettemben a hibákat keresem a megfelelési kényszerről nem is beszélve, de nagyon nagyon mindennél jobban szeretnék meggyógyulni végre!!

Ha nem adják ki a zárójelentésedet, fordulj a kórház jogi képviselőjéhez. Megtaláltam a honlapon az elérhetőségeit:

A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet betegjogi képviselője:

Dr. Juhász Andrea

A betegjogi képviselőhöz az egészségügyi intézménnyel kapcsolatos problémával, panasszal fordulhatnak a betegek, illetve hozzátartozóik. A betegjogi képviselőnek nem feladata a problémák megoldása, ugyanakkor segít a panasz megfogalmazásában, és kezdeményezheti annak kivizsgálását, írásbeli meghatalmazás esetén pedig ő tehet panaszt. Emellett rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi dolgozókat a betegjogokról és azok érvényesüléséről az adott intézményben.

Dr. Juhász Andrea fogadóórája:

Személyesen: a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézetben csütörtökönként 9:30-13:30 óra között (Nővérszálló, fsz. 3.)

Elérhetősége

Levélben: 1204 Budapest, Köves u. 1.

Telefonon: (06) 20 4899 658

E-mail: juhasz.andrea@obdk.hu

A fenti elérhetőségek sikertelensége esetén az OBDK zöldszáma hívható: 06/80/620-055

Először is biztos nem lehet rossz szülő, ha jókat akarsz a gyerekednek. Ennyire óvod magadtól. De hidd el, Te vagy a legjobb a gyerekednek.

A kórházban írjanak akkor másik zárót, már minden ott van a számítógépben, vagy ha nem ismernek vagy akárhogyan adjanak másik zárót.

Másik körzeti dokit nem lehetne váltani? Bár nem ez a leglényegesebb. Amit írtak korábban a többiek, próbálj beszélni egy ottani orvossal és ne félj ettől, hidd el másoknak is vannak súlyos problémái, betegségei. Az emberek -tisztelet a kivételnek- bántóak és embertelenek, de az nem azért van, mert Te nem vagy jó. Egyszerűen ilyen a világ. Engem is letörnek lelkileg, ha olyan emberekkel találkozom, akikkel jobb lett volna nem beszélni. De ezzel nem szabad foglalkozni.

A Mérgező szülők valóban nagyon jó könyv ebben a témakörben, de félek, hogy ő most nincs olyan erős, hogy ez a könyv segítsen neki, ha maga olvasgatja. Én ismerem, olvastam is, ezért merem mondani.

Kell egy jó pszichiáter, aki valóban nem gyógyszerekkel akarja elnyomni a problémákat, hanem hozzáértő terápiával megoldani a feladatot!

Nevelőapával, ha egyáltalán elkerülhetetlen a találkozás, akkor csak közömbös témákról beszélni, esetleg a szép kisunokáról?!

A férj viselkedése arra utal, hogy hárítja magától a problémát, mert nem tud rá megoldást! A férfiak szeretik a problémákat maguk megoldani, külső segítség nélkül és lehetőleg gyorsan. És ez itt most nem ilyen! Ne dorongoljuk tehát őt se le, ő férfimódra viselkedik, plusz valószínűleg az is befolyásolja, hogy a magyar közgondolkodás eléggé elutasító a pszichés panaszokkal szemben! Lásd itt is az érzéketlenül vagdalkozó ötleteket, hogy dolgozzon három műszakban, majd akkor nem lesz ideje ilyesmiken rágódni, meg saját hajánál fogva húzza ki magát a bajból...

Nagy öröm, ha sikerül segíteni. Ha csak picit is.

A könyv biztosan segíteni fog, akár terápia mellett is!

Lehet, azt mondod, hülyeséget írok, de megpróbálom.

Most, hogy vidéken éltek, és nagyszülőkkel, szerintem segítene, ha beszélnél a nagymamával, kettesben. A " régi öregek "-től sok dolgot át lehet venni, életvitel, felfogás szempontjából is.

Nem ismerhetem, de ha kedves, tegyél egy próbát. :))

Köszönöm szépen Mindenkinek Komolyan!

El fogom olvasni a könyvet és kiharcolom,hogy orvoshoz kerülhessek.

Tiszta szívemből hálás vagyok Nektek, olyan jó, hogy ennyi segítő tanácsot és pozitív hozzászólást kaptam.

A gyakorikérdéseken elkönyveltek untakozó tininek, aki azt se tudja mi az élet. Rettegtem, mikor ide írtam, de megérte, és köszönöm Nektek! Már keresem is a könyvet :)

Tudtommal pszichiátriára nem kell beutaló; szerintem ne várj a háziorvosra! Egyszerűen menj el a rendelésre, vagy kérj telefonon időpontot!

Elsősorban szerintem nem gyógyszerek kellenének neked, hanem egy jó szakember, aki tényleg foglalkozik veled, beszélget veled, és nem csak antideoresszensáokkal töm.

Értékes ember vagy, szerető édesanya, aki felelőséggel tartozik egy pici lányért; ez legyen mindig előtted! No meg értékeld a párodat is, és legyél hálás, amiért szeret és melleted van. Tanítsd meg neki, hogyan szeressen téged, mire van szükséged, és akkor mindketten jól jártok!

Kitartást kívánok és együttérzek veled! Tudom, min mész keresztül...

Egyetértek lamucat hozzászólásával, van erről egy nagyon jó könyv: Mérgező szülők a címe.

Illetve van még egy érdekes blog: [link]

Ebből saját erővel tényleg nem lehet kiszállni, de lehet, hogy a gyógyszerezés sem megoldás, hosszú távon sztem pszichoterápia lenne a megoldás, mert gyerekkorodban annyira meggyűlöltettek saját magaddal, hogy az egész önmagaddal való kapcsolatodat újra kellene kezdened, értelmezned, megérteni a problémák gyökereit. Az anyád és a nevelőapád mindketten kitettek magukért. Igen, anyukád még jobban, mert nem védett meg a nevelőapádtól...

De a párod hozzáállása is elég érdekes.

Ha kell a beutaló, én biztosan kiüvölteném a fasziból. Vidd a korábbi leleteidet, emeld meg a hangod, bármit. Sok sikert Neked!

A szülök hibáit amit elkövettek, kénytelen leszel más szemmel látni.

Nem szabad a múlton rágódni, az akkor volt, de élni kell.

Ne nézzél hátra csak mindig előre, van egy csoda szép babád.

Az ellened elkövetett sérelmeket, úgy sem lehet elfeledni az tudom, de zárd le mint egy korszakot. Ne enged a sok olyan rossz emléknek, hogy megmérgezzék a jelened.

Ezt már csak azért is fontos, mert már felelős vagy a kicsikédért is.

Hidd el nekem a múltat nem lehet megváltoztatni, de a jelent és a jövőt azt igen.

Erre építsél a múltat pedig a sok sérelemmel, bántással együtt bizony le kell zárni!

Már te is felnőtt vagy, és akik régen veled rosszak voltak, már nem szólhatnak az életedbe.

Az életed irányításánál, neked van a legtöbb lehetőséged, javuljon.

Néztem a képeket nagyon szép vagy, és a babád is. Vár terád még nagyon sok öröm és boldogság, ne szomorkodjál.

Amit Guruljka javasolt könyvet, én nem olvastam, de nagyon jó címe van, szerintem érdemes elolvasnod.

Mert pozitív gondolatok, szerintem csak megerősíthetnek, már pedig a könyv címe nagyon csak az.

Az erő benned van!!

Szívből kívánom találd meg magadban ezt az erőt, mert ott van, csak nem látod még.

Ha még mondogatsz is ilyeneket magadban, azzal csak rontasz a helyzeten.

Magadat akarod még most is bántani, csak már szóban? Nem kellene.

Köszönöm szépen :)

Én is úgy érzem, hogy a segíts magadon,isten is megsegít nálam kevés. mert elhatározom,hogy most minden szuper lesz és mégis mindig összetörök.

Apukámmal mostanában már inkább tényleg nem hozom fel a témát, és igyekszem olyan dolgokról beszélgetni vele mikor találkozunk, ami nagyon távol áll tőlem, hogy véletlen se kerüljek szóba, de az érzékenységem miatt úgy kiforgatom mások szavait, hogy mindig megbántódom. Szóval a környezetemnek is nagyon nehéz velem, mert mindig azon kell gondolkozzanak, hogy most megbántottak-e vagy sem. Rettenetes lehet velem élni de saját magamnak is rossz elviselni,hogy ilyen vagyok. Ilyen elcseszett pocsék ember :(

:) :) Megfogom a grabancomat :)

Köszönöm :)

Téged gyerekkorodban jól elcsesztek. :( De azért te is rálapátoltál a gyógyszerszedéssel, vagdosással...

Minden problémád gyökere a gyerekkorodban van.

A bogyók szerintem sem sokat segítenek. Inkább egy jó pszichológusra kellene összekuporgatni...

Ne add fel, hiszen kikerültél a bántó környezetből. Ha máshogy nem megy, a hajadnál fogva húzzad ki magadat a vízből!

Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat!

Sajnos amikor több műszakban dolgoztam, hétvégén, éjszaka, hajnalban akkor is ugyanezekkel a problémákkal küzdöttem. Mindig mindenért büntetem magam. Imádom a gyermekem és meg akarok gyógyulni miatta elsősorban,meg persze magam miatt is. Azonban ez a dolog a gyereknevelésre is rányomja a bélyegét, mindig a hibáimat keresem és összehasonlítom magam más anyukákkal. Nem merek elmenni a játszótérre, félek ,hogy mit fog majd szólni más anyuka, biztos rosszul csinálok valamit. Egy szorongás az egész életem. HA lefoglalom magam, akkor is szorongok. Ha elmegyek kikapcsolódni akkor azért büntetem magam. Párom nem egy beszédes típus, nem az a lelkizős fajta, ő annyit mondott, járjak el megint az orvoshoz, de ne vele akarjam megbeszélni a gondjaimat. Nyilván már az agyára megyek, mint ahogyan a többieknek is. Én gy tudtam, hogy kell a beutaló, legalábbis a dél pestiben tőlem kérték, de akkor felhívom az itteni kórházat és kérek egy időpontot. Az orvosok szerint borderline személyiségzavarom van, a gyermekpszichológusok is hasonlókat mondtak, de 21 éves koromban diagnosztizálták. Nagyon szeretnék ezeken a szorongásaimon túljutni, de nem tudok. elolvastam egy csomó agykontrollos könyvet, írtam lelkisegély fórumokra, csoportokba de ide is nagy erő kellett, hogy írjak, mert rettegek, hogy valaki valami rosszat mondd. Félek mindentől és nem akarom ezt a kislányomba belenevelni, muszáj meggyógyulnom, de nem tudom, hogyan, néha úgy érzem a legjobb lett volna, ha meghalok, és a kislányomnak olyan anyukája lenne, aki normális, sokszor úgy érzem tényleg, hogy mindenkinek az lenne a legjobb ha nem is születtem volna meg. Apukám ( mármint a nevelő, az igazit nem ismerem ) mai napig azt mondja, hogy nem lesz belőlem ember, meg,hogy látod, én mindig mondtam, hogy hülye vagy. Anyukám nem mondd semmit. Holnap felhívom a kórházat, ma már lekéstem róla, 10-11 között lehet időpontot kérni. Köszönöm mindenkinek a választ, hogy elolvastátok és, hogy nem küldtetek el melegebb éghajlatra, más oldalon elküldtek :(