Mit tegyek, hogy ne rettegjek attól, hogy elaltatnak? Rémálmok formájában is előjön sajnos. (beszélgetős fórum)

Én is félek tőle, hogy nem kelek fel. De nekem van okom rá.

Apukámnak nagyműtét közben megállt a szíve, akkor visszahozták. Én pedig gyermekkoromban egy rutinműtét után csak nehezen keltem fel, két éve pedig műtétemkor rosszul reagáltam az altatásra és lélegeztetőre kerültem. Ez van.

30+ évem alatt olyan sokszor kellett már operálni, hogy a sok altatástól már gyengült a szívem is....

HA megfertőződsz és HA beteg is leszel és HA súlyos állapotba kerülsz...

Na majd akkor ráérsz szorongani. Addig semmi értelme nincs.

Én ilyesmin nem idegeskedtem a műtétek előtt, mert ha egyszer elaltatnak, akkor úgysem fogom megtudni, ha valami nem sikerült...

Egy alkalommal volt, hogy végrendeletet írtam és beraktam a kórházi ágy melletti szekrényke fiókjába, de annak nem orvosi, hanem családi oka volt.

Miért ne ébrednél fel? Nem láttam még tömegével ilyen történeteket, főleg fiatal emberekről. Azért van műtét előtt altatóorvosi vizsgálat, hogy feltárják a rejtett buktatókat. Műtét alatt ritkán előfordulhat bonyodalom, de nem az altatás miatt. Ébren nem bírnád. Egész folyamat alatt monitoroznak, minden életfunkciót figyelnek, ez egy külön szakma, amit évekig tanultak.

Mikor kivették gyerekem manduláját, örültem, hogy végre ezt is altatásban végzik, nem ébren kaszabolják, mint régen.

9 altatásom volt, igaz csak rövidek, kb. negyedórásak.

Nagyon jókat tudtam aludni, jó mélyen. Ugyanúgy álmodtam is, mint normál alvásnál. Kipihenten ébredtem utánuk.

Addig volt para, amíg bekötötték a kanült, hogy sikerül-e normálisan. Onnan már csak “egy-kettő-hááá....” és puff, már aludtam is.

Mindenki nagyon kedves ilyenkor, oldják a feszültséget. Éreztem, hogy vigyáznak rám.

Nagyon betegnek és nagyon idősnek kell ahhoz lenni, hogy valaki ne ébredjen fel. De olyankor már nem is vállalják a műtétet, pont ezért. Úgyhogy nagyjából nulla az esély. Engedd el.

(Ha van facebookod, keress rá Akut Szakaszra. Profi egészségügyisek osztanak meg profi fotókat, laikusok számára is érthető kórházi eseményeket, így talán oldható is valamennyire a laikusokban keletkező félelem az ismeretlentől.)

Teljesen megértelek, bárhová lépsz, bármit nyitsz meg, beöltözött emberek, kórházi ágyak, műszerek látványa fogad, ilyen világ lett.

Örülj, hogy egészséges vagy, és ne foglalkozz azzal, ami nincs. 🍀

Nincs szerencsére képben műtét. Csak hát a most sajnos sokszor szóba kerülő lélegeztető gépre kerüléskor is mindig előjön, hogy altatásban vagy mesterséges kómában tartják az embert.

Inkább maga a gondolat zavar, hogy lehet soha nem ébrednék fel. Persze nyilván belekellene menni adott esetben.

Esedékes egyáltalán műtét, vagy csak fölöslegesen fantáziálsz?

Mert ha esedékes, akkor természetes az aggodalmad, nincs ember, akiben nem lenne műtét előtt. Persze ezt józan ésszel le lehet győzni: a fájdalmakat altatva nem lehet érezni, jól képzett szakemberek végzik az altatást/ébresztést, minden érted történik.

Amúgy milyen a "sima" műtét, ahol döntesz, hogy engeded vagy nem engeded? 😀

Mit tegyél? Gondold át, hogy érted van.

Szép estét!

Talán a mostani vírushelyzet miatt, de egyre többet gondolok arra, hogy nem szívesen engedném már egy sima műtéthez sem az altatást.

Valószínű alaptalanul félek tőle, de folyton arra gondolok, hogy olyankor egyszerűen kiszolgáltatott vagyok és nem tudom mit tesznek velem. A másik pedig, hogy egyáltalán felkelek-e? Vagy ha nem akkor az milyen érzés bár akkor már nyilván mindegy. Az utóbbi néha már alvás előtt is előjön.

Álmokban pedig úgy jön elő, hogy műtét előtt vagyok folyamatosan, de mire odajutnék felkelek.