Az ember közelében élő bagolyféleként a kuvik meglehetősen rossz hírnévre tett szert: Európa-szerte sokfelé halálmadárnak nevezik, azt tartván róla, hogy amely háznál megjelenik, ott halálesetre kell számítani.
Most már kophatna e babona, mely annak okán fészkelődött olyan mélyen be az emberek tudatába, hogy régebben a halottas házaknál a virrasztás fényei odavonzották a rovarokat, ami terített asztalt jelentett a kuvikok számára. Így ők is rendszerint megjelentek, és jellegzetes panaszos hangjukon szóltak, „kju-vitt”, ezt az értelemkereső emberi fül „ki vidd”-ként értelmezte, amit mindjárt a temetővel kapcsoltak össze.