Mit gondoltok, sikerült eddig az életetek? Ilyen életet szerettetek volna? (beszélgetés)

Ezt hogyan érted? Hogyan tudtam volna kézben tartani, hogy az állam (= önkormányzat) ne zárja be azt a vállalatot, amely működését korábban ő fizette, hogyan tudtam volna megakadályozni, egyedül arról a helyről ne kerüljön utcára több mint 50 ember...

Fogadd már el kedves, hogy bizony vannak az életnek olyan területei, olyan eseményei, amelyekre a legnagyobb odafigyeléssel, óvatossággal, "kézben tartással"!!! sem tudsz hatással lenni.

46 éves vagyok. A szüleim korosztálya vagy ezek szerint. Ők 65 éves korukban elmentek nyugdíjba, felszámolták az eddigi életüket és megvalósították az álmukat: elköltöztek abba az országba, ahová eddig a család és a munka miatt nem tudtak. Nagyon élvezik, az új környezetet, az unokák pedig imádnak hozzájuk utazni :)

Én ezt a példát láttam magam előtt világéletemben, ezért furcsa nekem, hogy hatvanon túl ne lenne mozgalmas élet. De az apósom is nyugdíjba ment, és a hobbijával kapcsolatos vállalkozásba kezdett.

Nem tudom kedves milyen idős vagy! Én már a 60-on is jóval túl. Azt mondtam: elértem az életben amit elértem. Lenne rajta még mit változtatni, ha lenne hozzá erőm, ha látnám még annak a jövőbeni értelmét, ha lenne még valami olyan célom, amely annak a valaminek a megszerzésére, elérésére ösztönözne.

Most már elfogadom azt, amit az élet a továbbiakban nekem kínál, elfogadom azt, ami van. És amit az eddig szerzett tapasztalatból, tudásból össze gyűjtögettem, megpróbálom, igyekszem továbbadni azoknak, akiknek szükségük van rá, akik elfogadják tőlem, és akik ezek birtokában majd tovább, messzebb jutnak, mint ameddig eljutottam én.

Esetleg úgy élni, hogy többé olyan nehézség ne fordulhasson elő.

Sokakat megnyugvással tölt el az a tudat, hogy kézben tartják, amit lehet. Sokfélék az emberek.

Valakinek az adatlapján olvastam korábban egy idézetet, valahogy így hangzott:

"Ne ítélkezz addig, míg végig nem mentél azon az úton, amelyen én!"

Nem biztos, hogy pontosan idéztem, de az értelme valahogy ez volt. És nagyon igaz!

És teljesen értelmetlen valakinek azt magyarázni, hogy az ő döntése volt. Amikor az a valami ott van, és nem lehet kikerülni, és neki kell állni, és arrébb tolni, ha tovább akarsz menni. Felesleges azon tanakodni, hogyan került az elébünk. Majd ha eltakarítottuk az útból, lehet, sőt kell is átgondolni, hogyan jutottunk abba a helyzetbe (=konzekvenciákat levonni). De cselekedni kell!

Változtatás alatt mit értek? Bármit, kis és nagy dolgokat egyaránt. Miért kellene hatvan évesen eltemetkezni és semmit sem kezdeni az élettel, nem tervezni, nem változtatni, nem próbálkozni?

Miről szól az élet, ha nem erről? A tévénézésről?

Akiknek látszólag könnyű az életük, azoknál gyakran a látszólag szón van a hangsúly. Mindenki az eredményeket látja csak, és legyint, hogy könnyű neki és szerencsés. De senki nem látja, nem akarja látni azt a rengeteg küzdelmet, ami mögötte van, hogy olyan élete legyen, amilyen. Ez pedig nagyon széles körű tapasztalatot ad.

Például az emberekről is. Hogy kik azok, akik csak a felszínig hajlandóak látni.

Mégcsak nem is remélhetjük, hogy repülünk. Minket már nem tesznek lapátra, hogy repüljünk. :-)

Az aki nyugdíjas korában visszatekint az életére és úgy érzi hogy elrontotta, az meg fog keseredni. Nincs már idő korrigálni. Azt addig kell, amíg lehet.

Lehet pár kanyart tenni, de hatvan táján már fölösleges, valamikor pihenni is kell. Akkor is lehetőleg úgy kell az elmúlt évekre tekinteni, hogy minden jó volt valamire.

Szó szerint semmi ismeretség! Hirdető újságból olvastam ki az albérletet, telefonon egyeztettünk, ott kérdeztem rá, egyáltalán ha leszállok a buszról, hogyan jutok oda.

És újságból kezdtem el a munkahelyet keresni, lejártam a lábamat, jelentkeztem ide-oda, sok helyre. Akármelyik biztosítóhoz bementem, ott igen, biztosítási üzletkötőnek igen. No és kinek is kínálgassam, ha mint vadidegent, aki becsönget, senki be nem enged, még elmondani sem tudtam a biztosítási kötvényben rejlő csodás lehetőséget. :))

És senki olyan, aki esetleg megkérdezte volna tőlem akár 1x is: hogy vagy???

Persze! Én is megcsináltam, amit akkor nagyon sokan. Felköltöztem Pestre, hogy no majd akkor ott... és albérlet, meg letapossák a lábamat, meg ismeretség, összeköttetés nélkül ott sem fenékig tejföl az élet. És csak az lett a vége, hogy összes addigi tartalékom elfizettem lakásra-rezsire-kajára, és a tanult szakmámban ugyanúgy nem találtam munkát, mint ahogy itthon.

És egyszerűen azt éreztem, hogy "nekem vissza kell jönnöm"!

Persze van itt a hoxán más is, aki az országnak abból a csücskéből költözött egy jobb megélhetést biztosító országrészre és már eszébe sem jut, milyen itthon a levegő illata, a Tisza vize, stb.

De megcsináltam, igaz, hogy kézzel fogható vagyont nem gyűjtöttem, de rengeteg tapasztalatot, megértést, elfogadást, szeretet mások iránt, emberséget, tisztelet, megbecsülést. Azóta másként nézem az életet, másként nézem az embereket, másként nézek bele a világba, a jövőbe. És azért ez is ér annyit, mint a kocsi, nyaraló, stb. stb.

Nem mindegy, hogy a balesetet úgy szenveded, hogy nem nézel körül, mielőtt átmész az úttesten,vagy úgy, hogy mindenben körültekintően jársz el. Ez utóbbi esetben nem a te hibád, míg az előbbiben a tiéd is.

A döntéseket pedig átgondolás kell(ene), hogy kísérje. Pl. úgy döntesz, hogy dohányzol 10 évig, majd leszoksz, nem sportolsz, felszedsz 12 kilót, azaz "átlagosan" élsz kb. Majd nem érted, hogy 48 éves korodban miért fájnak itt vagy ott, mi okozza a magas vérnyomást és az infarktust.

Döntés kérdése, hogy olyan emberrel élsz együtt, aki segíti az életed és kibontakoztat, vagy valakivel, aki családon belül sem képes a konstruktivizmusra, csak ott van.

Valaki felvesz három hitelt egy keresetre és gyedre, hitelfedezeti biztosítás, meg tartalékok nélkül. Egy év múlva a kereső eltöri a lábát, és kiesik a munkából pár hónapra, mert komplikáció lép fel, a gyed lejárta után meg csak a gyes marad, majd nem veszik vissza a munkahelyére: kész a baj.

Valakik telket vesznek egy csöndes faluban, két kisváros között, a falu főutcáján, nem egy mellékutcában. Az egyik kisvárosban logisztikai központot létesítenek hat év múlva, és teherautók dübörögnek át éjszakánként a fő utcán, hiszen ott megy át az átmenőforgalom.

Vagy vesz egy házat oldalhatáros építési móddal, a szomszéd szép kertjében pedig van egy kutya. Látja, amikor megnézi a házat, de abba nem gondol bele, hogy a hálószobája éppen azon az oldalon van, a kutya pedig öblös hangú,ugatós fajta.

Példák ezek, de szemléltetik, hogy mit szeretnék mondani. Sokkal több dolog (nyilván nem minden) látható vagy legalább sejthető előre, mint ami nem. Vagy legalább a lehetséges irányok láthatók, még akkor is, ha sok, előre nem látható esemény is van a világon.