Mit gondoltok, sikerült eddig az életetek? Ilyen életet szerettetek volna? (beszélgetős fórum)

Ugyanezt mondtam.

Azzal a megkötéssel, hogy nem annak a nehezebb a pálya feltétlenül, aki azt védekezésként használja a sikertelenségére. Sokaknak nehezebb szokott lenni, akik nem használják kifogásként, hanem felveszik a kesztyűt. Csak ezt nem szokás meglátni.

Nem igaz.

Akinek teste-szelleme ép, az tud valamennyit fejlődni és előre jutni. Ez akkor is így van, ha SH vagy Down szindróma az ellenpélda, bár megjegyzem, SH eléggé előre jutott az életben ...

Aki semennyit nem jut önmagával előre, azaz, ahogy mondani szokás, csak a kosz ragad rá, az az ő saját sara, döntése.

Egyébként meg van egy mondás: " A sors osztja a lapokat, de mi döntjük el, milyen stratégiával játszunk."

Nekem nem jutottak jó lapok, és ezzel itt is a válasz a fórum kérdésére, baromira nem olyan az életem, mint terveztem, de nekem mindenből kijutott. Olyan helyzetből, amikor tudtam volna jobban dönteni, ha egy nehéz helyzetben higgadt maradok, olyanból, amibe bárhogy dönthettem, volna, mindenképpen szívok, és olyanból, ahol máig állítom, hogy az akkori helyzetben a létező legjobb döntést hoztam, mégis megjártam, mert kb 1 évvel később egy teljesen valószínűtlen esemény következett be és változtatta meg a játékszabályokat...

Átlagos emberekről beszélek, azt hittem világos. Átlagos, hétköznapi emberekkel, átlagos puttonnyal.

Mert puttonya mindenkinek van, csak van, aki védekezésre használja, kifogáskeresésre.

Miért jössz nyilvánvalóan fals példákkal? Egy szituációt nem a kivételek jellemeznek.

Nulla tudással születünk, és a többi rajtunk múlik. Ki nehezebben, ki könnyebben, de mindenki képes előbbre jutni, sőt, mindenki képes önmagához képest kimaxolni az életét.

Mindenkinek vannak hátráltató tényezők az életében, amit egyesek kifogásnak használnak, mások kihívást látnak bennük. Ez az alapvető különbség az emberek között.

Trivialitásokat pedig nyilván nem ír le az ember egy beszélgetésben, minthogy egy Downosra más szabályok vonatkoznak, mint a széles tömegekre.

Alapvetően, aki arra képes, hogy kiváló szakmunkás legyen, de csak segédmunkás szintig viszi, az az ő döntése, és felelőssége is egyben. És így tovább, szépen, felfelé.

"azonos tudással születünk, és a többi rajtunk múlik"

Sajnos azt kell mondjam, tévedsz. Születésünkkor a tudásunk valószínűleg tényleg azonos, viszont a képességeink közel sem. Hogy extrém példát mondjak: elvárnád egy Down-szindrómával született embertől, hogy orvosi diplomát szerezzen, hiszen csak rajta múlik? Ha beszélgettél volna már igazán zseniális elmével, látnád, hogy óriási különbségek vannak emberek közt. Különben miért nem dönt úgy mindenki, hogy Stephen Hawking lesz (persze csak az intellektusát tekintve)? A képességeken túl a környezet is befolyásolja, hogy az ember mennyi tudást képes megszerezni. Aki olyan társaságba keveredik, ahol ciki tanulni, az eleve hátránnyal indul. Akárcsak az, akinek a szülei is tanulatlanok, így nem is ösztönzik a gyereket tanulásra, és a kevés jövedelmük miatt, nem is tudják finanszírozni azt.

50 éves korom után én még új élettársi kapcsolatba léptem (azt mondjuk marhára nem kellett volna) és saját, kétszintes családi házat szereztem, az már marhára kellett. :-)

Más már hamarabb behúzza a féket.

Sőt még egy másik munkaterületet is kipróbáltam. Még mindig nagyon energikus vagyok, de az mostmár kell nekem magamnak.

Tudod, én azt gondolom, hogy azonos tudással születünk, és a többi rajtunk múlik. A tudás felszedése és sok egyéb is.

Senki nem mondta, hogy egyszerű. Azt mondom, hogy nehéz, de sokkal kevésbé és kevesebb esetben vagyunk áldozatai a saját sorsunknak, mint irányítói. Sokkal több dolog múlik rajtunk. Ez akkor is így van, ha sok dolog csak úgy megtörténik, mint egy repülőgép szerencsétlenség. De a szabad akaratból tönkretett egészség nem ez a kategória pl.

A te fejeddel, a te tudásoddal, a te józan eszeddel felmérve ezek mind logikusan következő dolgok. De nem tudhatod, hogy aki épp ebben a helyzetben van, az mennyi tudással és rálátással lehet a saját dolgára.

"Pl. úgy döntesz, hogy dohányzol 10 évig, majd leszoksz, nem sportolsz, felszedsz 12 kilót, azaz "átlagosan" élsz kb." Egyik kollégámnak nem kellett 48 éves koráig várnia. 30 évesen kórházba került magsavérnyomással. Azt mondta: "Majd az orvosok meggyógyítanak, de egyelőre ők sem tudják, mi a bajom." Bár teljesen nyilvánvalónak tűnik, de úgy látszik, hogy számára mégsem az, hogy az életvitele, a dohányzás, az energiaital, a súlyfelesleg, a zsíros ételek okozták a bajt. Erre mit mondasz? Hogy a tudatlanság is az ő döntése? Az embernek a tudatlansága felismeréséhez is kell egy tudásszint.

"Döntés kérdése, hogy olyan emberrel élsz együtt, aki segíti az életed és kibontakoztat, vagy valakivel, aki családon belül sem képes a konstruktivizmusra, csak ott van." Ha ez ilyen egyszerű, hogy csak választasz egy rendes pasast magad mellé, akkor mégis miért élnek olyan sokan bántalmazó kapcsolatban? Mert ezt választották? De volt egyáltalán választási lehetőségük? Vagy inkább már eleve egy olyan bántalmazó közegben nőttek fel, ahol anyukától is azt látták, hogy tűrni kell, ha apuka jól elveri, és az egész légkör már gyermekkorában úgy megnyomorította a lelkét, hogy élete végéig kell tovább játszania ezt a játszmát.

Mehetnék tovább is a listádon, de nincs kedvem. Ha valóban olyan egyszerű, hogy csak jó döntéseket kell hozni, akkor szerinted miért követik el ezeket a hibákat az emberek?

A 31-es hozzászólásban leírtam, hogy értem:

"Sokkal több dolog (nyilván nem minden) látható vagy legalább sejthető előre, mint ami nem. Vagy legalább a lehetséges irányok láthatók, még akkor is, ha sok, előre nem látható esemény is van a világon."