Mit csinálnátok a helyemben? :S (beszélgetés)

Kell neked ez a helyzet?

Nem látok benne semmi jót.

ez nem cirkusz hanem szinház, ők délig alszanak 5ra bemennek éjjel egyre kettőre érnek haza, ezt meg kell szoknod, ha tudsz helyezkedj el te is ugyanannál a szinháznál és akkor tök jól ellesztek, de ő ezen változtatni nem tud, mert ez minden szinházi ember életében igy zajlik

ha szereted elfogadod igy, ha nem akkor meg keresel mást, megváltozni ez nem fog, mert ott ekkr van a munkaidő

Hát nézd... vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Ha ez a munkája, akkor ez mindig ilyen lesz. Ha csak ki nem rúgják, de ezt ne akard.

Az én párom reggel 7-től este 11-ig dolgozik általában, és hétvégén is.

És veszettül tud hiányozni.

De megszoktam. Szeretem, vele akarok maradni, azt a kevés időt pedig, amit együtt tudunk tölteni, azt tartalmasan töltjük együtt.

Örülj neki, hogy hiányzik neked, mert ez azt jelenti, hogy szeretsz valakit! :) Az se lenne jobb, ha egymás nyakán lógnátok. Úgy nagyon hamar egymásra is unnátok.

Kezdek egyre jobban kilenni... Ez a 2. hétvége amit külön töltönk. 2 hete nem is láttam. jó, beszéltünk telefonon, de az nem olyan..Eltervezünk valamit, de neki mindig közbe jön a színház(ott dolgozik, vagyis még tanul, de melózniuk is kell.)

Ha én lemondok egy találkozót valamiért(pl. pont megjött és szét megy a fejem) ki van akadva, hogy én már nem is akarom őt látni. De ő ezt megteheti? Oké, tudom,hogy a színház az első, de mégis.. Akkor ne kezdjünk el tervezgetni előre, mert én csak jól beleélem magam utána meg koppanok egy bazi nagyot.

Meg ami nálam totál kiverte a biztosítékot... Elhív színházba. Egyik péntekre vette a jegyeket, 7 órára. Mondja,h nekem vonattal egyedül kéne bent lennem, mert ő addig bent marad. Mondom az még elfogadható, de amikor közölte,hogy kb. 9-10 fele haza is egyedül kéne jönnöm a vonattal, mert neki akkor is bent kell maradnia... Nagyon dühös lettem, hisz én egy romantikus estét terveztem vele. Utána vacsizhattunk volna egy étteremben meg ilyesmi, de ez nem jött össze. Mondtam neki,hogy akkor bocsi, ne várd el, hogy késő este én egyedül fogok hazajöni egy másik városból. Erre persze én lettem a szemét megint...

Sorolhatnám még az ilyen apróbb helyzeteket, amik egyre jobban gyülemlenek bennem. Minden nap szinte sírok már, mikor közli velem,hogy bent kell maradnia a színházban és megint nem találkozunk. Nem bírom sokáig ezt lelkileg...

Mit tennétek a helyemben?