Mit csináljak a mentálisan sérült testvéremmel? (beszélgetős fórum)

Ha az IQ-ja 50%, talán jobb lenne neki itthon, ahol érti a nyelvet egy bentlakásos intézet. Ott talán képeznék, elfoglalnák.

Neked nincs hozzá türelmed, ő nem hajlandó. Tehát, így nem jó. Akár a kapcsolatos is rámehet, azzal az emberrel, aki megmentett abból a családból, családtól, nem lenne fair.

Vannak dolgok, amit nem muszáj az embernek a nyakába venni. Kívülállóként azt mondom, mindkettőtöknek jobb lenne, ha itthon otthonba kerülne.

"Lusta vagyok, osszetort, nincsenek celjaim, almaim. Oszinten ha vegzunk mindennel elvonulok filmezni, jatszani telefonon, csak h ne kelljen szembesulnom az elettel. "

Ezt az érzést a testvéred váltja ki?

A másik testvéred végül nem került mellétek?

Sziasztok.

Megprobalom tomoren leirni az eletem. Par alap infot is irok, hatha valaki tud segiteni.

28eves vagyok, 18eves koromig otthon eltem. Szuleim elvaltak edesapam elhunyt fiatalkoromban. Az anyam mentalisan beteg volt. Kenyszeresen hazudott, es rajta kivul mindenki sz*r volt. Eleg sok testverem van. Apai agrol van egy noverem meg egy batyam, van egy edes testverem, es anyai agrol van egy hugom meg.

Kb 10-11evvel ezelott, az anyammal megromlott a viszonyom, kidobott otthonrol, nem volt eleg neki hogy iskolaba jarok, dolgozok es arvaellatast kapok. Mindig tobb penzt akart, en meg 18evesen azt sem tudtam merre vagyok arccal. Rengetegszer koldulni kuldott, holott havonta tobbszazezer forint volt a bevetele. Egy nagy veszekedes utan en elmentem otthonrol. Egy taska ruhaval, egy tavaszi mellenyben telen. Elmentem a baratomhoz. Az o anyukaja segitett nekunk. Az iskolat nem tudtam befejezni, minden vegzettseg nelkul robot munkaim voltak. De nyugalom volt, eltunk egyutt harman, anyosom egy tunemeny volt. Anyammal es a hugaimmal teljesen elvesztettem a kapcsolatot. Valahol legbelul megnyugodtam. Teltek az evek, es sokszor eszembe jutottak, de feltem visszamenni, nem akartam ujabb lelki sebeket. Kozben a baratom a ferjem lett, es kulfoldre koltoztunk a noverem segitsegevel. Oszinten minden a legnagyobb rendben ment. Lett munkank, volt sajat penzunk. 1evvel ezelott kb a keresztanyam ertesitett, hogy anyam meghalt. Egy vilag omlott bennem ossze, mert akarmi tortent, az en anyukam volt. De tudtam mivel itt vagyok 28evesen, a testvereimnek szukseguk van ram. Noverem es ferjem segitsegevel azonnal hazautaztam, es a csaladsegito kozbenjarasaval talalkozhattam a testvereimmel es az anyam ferjevel.

Nem volt kerdes koztem es ferjem kozott amennyiben ugy alakul a ket hugom kijon velem, es megoldjuk valahogy. Itt jon a feketeleves. Az edestestverem mentalisan beteg. Kicsi kora ota tudtuk. Tobb muteten atesett. 2013ban anyam gyamsag ala vetette, igy neki mindenkepp kellett valaki. Azonnal rohantam az illetekes gyamhivatalba, es lenyilatkoztam, amennyiben o is szeretne, kijon velem kulfoldre es megprobalunk egy normalis eletet. Amikor hazamentem uj ruhakat vettem a lanyoknak, mert anyam ezzel sem torodott, a kicsi hercegno volt, a nagyobb viszont mint egy rossz csoves. A szivem szakadt bele es szakad bele a mai napig ha eszembe jut. Zsakruhakba jaratta, borproblemaival nem volt torodve. Megkert a hugom, hogy a szakacsiskolat befejezhesse, igy segitettem az alberletet fizetni, az iskolat es egyeb kiadasokat majusig. Az iskola partner volt, rogton a vizsga utan bizonyitvanyt kapott. Akkor ujra hazautaztam, segitettem neki egy borondbe pakolni, es eljonni. Anyam ferjevel neha beszelunk a hagyatek miatt, viszont a kishugom (feltestver) apja jelentkezett, hogy o akarja a gyereket. Hiaba nem tartotta vele a kapcsolatot, a gyamhatosag "neki adta". Kijottunk ide haza, atkoltoztunk egy nagyobb alberletbe, ahol a szerzodesbe is belevetettuk a hugom, hiaba nincs jovedelme. Es itt jon az ami miatt kivagyok honapok ota. Teljes internethozzaferese van, nem tiltok semmit, de figyelek, hogy ne idegenekkel cseteljen stb. Full-time-ba dolgozom, fizikai munka, sokszor orulok hogyha lyuk van ott hatul. Felosztottuk az itthoni teendoket, egyutt fozunk, mosunk, kerteszkedunk, de a porszivozas a hugome. Ugy erzem unatkozik. Probalom kerdezgetni, de mindenre azt mondja minden jo. Egyszeruen nincs idom mindenre, felek rosszat tettem neki azzal hogy kihoztam. De felek egy hospice haz sem lenne jobb. Lusta vagyok, osszetort, nincsenek celjaim, almaim. Oszinten ha vegzunk mindennel elvonulok filmezni, jatszani telefonon, csak h ne kelljen szembesulnom az elettel. De ez nem elet. Elegge meghiztam az elmult idoben, tudom lelki okai vannak, de allandoan rettegek, hogy rosszat teszek, ugymond be van ide zarva. Mondtam neki hha megtanul egy picit angolul megprobalom bevinni a munkahelyemre, de nem tanul, tonnaszam vettem konyveket, jatekokat, fejlesztoket, vettem neki laptopot, xboxot. Mire egy -egy szo megragad honapok. Probalok vele leulni is, de idegesit, hogy ennyire ajnarozza az anyankat. Ertem hogy vele elt 25evet, es o a koszikla, de megmutattam neki minden rosszat amit az anyja tett. Es igy is. Neha mar azt gondolom kettonk kozul en vagyok a beteg. Rossz embernek erzem magam, es sehogy sem tudom ezt eluzni. A papirjaiban az szerepel, hogy kozepes retardacio, az IQ-ja 50korul van, a barataival beszelget egesz nap az interneten, meg jatszik, neha probalok menni hozza hogy egyutt csinaljunk valamit, de sokszor ellenseges. Nem tudom mit csinaljak vele. Itt kint nem talaltam semmilyen foglalkoztato szervezetet semmit. Nem akarom ot eldobni, mert az nagyobb tores lenne, de nem akarom korbeugralni sem. Rossz ember vagyok ugye?

Nem a hagyatek miatt hoztam ki magamhoz, meg mindig ugy gondolom es az ugyved is ezt mondta, hogy szinte semmi nem fog maradni anyam adossagai utan, de o a testverem, nem hagyhattam egyedul! Felek, hogy rossz ember vagyok.