Mindenki aki szereti a verseket és idézeteket. (nyílt klub)

Miért kellett, miért nem mondtad,

Egyszer lesz csak, nincs több holnap.

Soha nem kértem, mondd, miért adtál!

Ami nem volt, az nem fáj.

Krisz Rudolf

Minden felnőtt volt egyszer gyerek

És felnő majd az új gyereksereg:

Többet s jobban törődjetek velünk

Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk.

Bródy János

Szeress, reszkess, keress új reményt,

fújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt!

Veszíts, válassz, minden út egy helyre visz,

vakulj, égj el, valaki csak benned hisz.

Ákos

Fény vagy te is, lobogj hát,

Melegíts és égess,

Hinned kell, hogy a világ

Teveled is ékes.

Tóth Árpád

Ezernyi titkod

bennem rejlik

számtalan szádon

ajkam fénylik

merész pillanat

téged szeretni

hiányod félni

s reménybe temetni...

Pálnagy László

Emberi törvény kibírni mindent

S menni mindig tovább,

Még akkor is ha nem élnek már benned

Remények és csodák.

Ernest Hemingway

Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni.

Dale Carnegie

Nem tudom, mit rejt a sorsod,

mosolyt hoz-e vagy könnyeket.

Tanuld meg hát feledni a rosszat,

s őrizd meg a boldog perceket.

Ernest Hemingway

Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat.

Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.

Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív, mely megszakad.

Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.

Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket a sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.

És végül szeretném, ha már ráncok borítják arcunkat, azt lássam, életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb!

A szerelem a lélek selyme,

a szív bársonyvirága,

melynek magvát minden szívben

elültette a teremtés,

de amely csak minden ezredik szívében

érik meg igazán pompázó virággá.

Rabindranath Tagore

A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!

Ralph Waldo Emerson

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek,

Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett,

És csak az maradsz,

Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem, kedves,

S én hagytam, hogy menj csak el,

Hiába lett volna minden,

Ki menni akar, engedni kell.

Heinrich Heine

Semmi sem keletkezik, és semmi sem múlik el,

Minek ne lenne sóhajuk s jajunk a bére;

Anyánk fájdalmából jöttünk e világra,

És saját fájdalmunk lesz szívünk utolsó verése.

Francis Thompson

Tobai Rózsa

Bocsáss meg

Bocsáss meg Kedvesem,

Szerelmes szívemnek.

De sajnos a bánatom,

Elvette eszemet.

Gondolkodás nélkül

Írtam a versemet.

Nem tudtam Szerelmem,

Hogy ez bántón ér Tégedet.

Ha tiszta szívből szeretsz,

Megbocsátasz nekem.

Mert tévedtem egyszer,

De többé nem teszem.

Most arra kérlek szépen,

Bocsásd meg ezt nekem.

Mindenkinek van hibája,

De én ezt elismerem.

Sajnos rossz oldalról

Néztem a világot,

Igaz a szemem lát,

De én nem látok.

Engem zavar, mert tudom jól,

Mennyire megbántottalak.

Talán kicsit megkésve,

De jönnek a bocsánatkérő szavak.

Nem akarlak Téged egy

Meggondolatlanságért elveszíteni.

Pont amikor megtaláltam benned,

Akiért érdemes szenvedni.

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,

milyen voltam,

amikor még kicsi voltam?

Az öledbe hogyan bújtam,

és tehozzád hogyan szóltam

amikor nem volt beszédem?

Honnan tudtad mit kívánok?

Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam,

Hogy szerettél?

Engem is karodba vettél?

Meleg tejeddel etettél,

akárcsak a testvéremet?

Gyönyörködtél akkor bennem,

úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor

még nem voltam,

a hasadban rugdalóztam,

tudtad-e, hogy milyen leszek,

milyen szépen énekelek?

Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?

Mesélj anya!

Mesélj rólam.

milyen lettem, amikor már

megszülettem?

Sokat sírtam, vagy nevettem?

Tényleg nem volt egy fogam sem?

- Ha én nem lettem volna,

akkor is szerettél volna?

Nem tudom, mit rejt a sorsod,

mosolyt hoz-e vagy könnyeket.

Tanuld meg hát feledni a rosszat,

s őrizd meg a boldog perceket.

Ernest Hemingway

Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat.

Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.

Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív, mely megszakad.

Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.

Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket a sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.

És végül szeretném, ha már ráncok borítják arcunkat, azt lássam, életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb!

Takács Péter

Végül is mindnyájan azért vagyunk a földön, hogy nevessünk. Amelyik napon nem nevetünk, az elveszett nap. Aztán meg az az egyetlen nyugtató, amelynek nincs mellékhatása. A nevetés nem öl: hiszen mind élünk. Ahogy a kínaiak mondják: legyél szegény vagy gazdag, elégedj meg a sorsoddal, mert bolond az, aki nem neveti ki a körülményeket.

Temesi Ferenc

Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!

Richard Bach

Ó, ÖRÖK ISTEN...

Ó, örök Isten, kit tűnődve látott

Képzelmem sokszor ülni ősi égben,

Komoly szemmel szemlélni vén világod,

A törpe emberfajt megvetve régen,

Fenséges dacban, árva egyedüllét

Ormán, s csak olykor, hűs étheren át

Hallgatva földi, halk szók hegedűjét,

Ha némely lágy szűzlány-ima

Reszketett lengve kék kapuira

Egednek, mint egy félénk szerenád.

Ó, örök Úr, e templom-kupola

Alatt, amíg az orgona csövén

Búsan s dúsan ömölve zuhog a

Setét zene, s komor kockák kövén

Vérző áhítat súlya nyomja mélyre

A fejeket, mint töviskoszorú,

Én is, szomjazva könnyehulló kéjre,

Megtérő és megrettent, árva szolgád,

Kiről karod szent övét rég leoldád,

Térdre roskadok, s szavam szomorú...

Tóth Árpád :LÁTOMÁS

Mint ezüst gyík villan setét mohákon

Alakod úgy illan át hűs szobámon,

Hol ó csipkéktől bánatos az ablak,

S hol szűk, kerek üvegkalitba zárva

Réztrónusán gubbaszt a lámpám lángja,

S rezzenve ijjedez, ha hívogatlak.

Mint a setét színpadra, akkor este,

Ezüstös apródként jössz most. Kezedre

Karéjos csipke függ, csuklódon alván.

S mintha szelíd Hamlet halálát látnád,

Szemed úgy néz felém a szűk szobán át,

S lágy szalagcsokor reszket térded alján.

Ó, csak egy pillanatra jössz. Megállasz.

Bomló hajadban tétován babrálgatsz,

Makacs fürtjét szemedről félrehajtva,

S máris, sebten, a hűs falakba folysz át,

S én nem tudom, milyen volt drága orcád,

Emlékem petyhüdt, mint a holtak ajka.

S egyszer majd végképp elfelejtem állad,

S hogy ujjaim közt fogtam... s párnás vállad

Illata emlékemből messzereszket...

És mégis hívlak s várom, visszatérsz-e?

Mint hibbant agg, ki csillagokba nézne,

S az égre könnyes, vak szemet meresztget.