Mindenki aki szereti a verseket és idézeteket. (nyílt klub)

RÉGI DALLAMOK Tóth Árpád

Egy ismeretlen szép lány zongorázik.

Fájó dallam, mint örvénylő patak,

Lüktet fülembe a kis kerti házig,

Hol meghúzódva ülök hallgatag.

Kivül merev, bús tömbökké verődvén

Merengnek vénhedt, hajlott testü fák,

Jégkéreggé fagy rajtuk a verőfény,

Kék árnyukban ül hűs szomoruság...

Ellobbant lángelmék halk muzsikája

Füröszti fáradt, sáros lelkemet,

S úgy fáj, hogy éltem mért fonnyadt sivárra,

Mint holt mező, mit tar homok temet.

A drága múlt ragyog fel ím előmbe,

Mint éji tó, az árnyruhás, borús,

Ha hűs tükrén piros fényét elöntve

Kigyúl a nap, a szent, tűzkoszorús...

Szivem mélyén, a bíbor koporsóban

Holt álmok népe ébredez, remeg.

S naiv ritmusra fürgén, rikitóan

Körültáncolnak és megejtenek.

Édes, mélységes, halk gyerekszerelmem

Üde melegét újra érezem,

Az agg lugasban ülünk újra ketten,

S vékony, fehér kezéhez ér kezem...

A zongorán künn új dal zúgva harsan,

Vonagló, jajgató, éles, sötét,

S én felriadva, könnyes szemmel, halkan

Lefogom ábrándjaim kék szemét.

Ó, mért is volt álmodni annyi álmot,

Fényes mennyország, mért szálltál le rám,

Ha pár év múltán életed s halálod

Egy halk futam egy ócska zongorán...

„A Remény az a képesség, amivel meghallod a jövőben felcsendülő zenét. A Hit pedig a bátorság, amivel ma már táncolni is tudsz rá.”

/David Heckford/

A szerelem tényleg a legcsodálatosabb dolog a világon és ha az ember őszintén és igazán szeret, akkor csakis egyetlenegyszer lehet szerelmes az életben. Ha csalódik, vagy bármilyen ok miatt elválank egymástól, és újból társra találnak, az nem lesz ugyanaz. A szív mindig és örökké azt az egyet fogja szeretni, még akkor is, ha nem lehetnek együtt.

Sidney Lawrence

Miért vagy olyan bánatos,

Hol minden szív örűl?

Szemed mutatja, ne tagadd,

Itt sírtál egyedűl.

(...)

Hívnak vidám barátaid,

Mindannyi úgy szeret.

Ha veszteséged még oly nagy,

Köztünk felejtheted.

Csak egy dolog van, ami mindig volt,

Ami van, és ami örökké lesz.

Ez a dolog a szeretet:

A szeretet, amely teremtett,

A szeretet, amely táplál,

A szeretet, amely fenntartja

Isten világegyetemét.

A nagy szavak nem érnek semmit,

Elszállnak, mint az őszi szél

De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,

Elkíséri az embert, amíg él.

József Attila

Sose haragudj meg arra,

Ki durva szóval megsebez.

Tudom jól, hogy fáj a sértés,

Valld be, a fontos mégsem ez.

Hidd el nekem, senki nem rossz,

Hidd el, jók az emberek,

Valakiért mindenki harcol,

Valakit mindenki szeret.

Victor Hugo

(CSAK AZ OLVASSA...)József Attila

Csak az olvassa versemet,

ki ismer engem és szeret,

mivel a semmiben hajóz

s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent

emberi formában a csend

s szivében néha elidőz

a tigris meg a szelid őz.

Én nem tudhatom,

hogy boldogul más a szerelemmel,

de amikor egyedül vagyok, hosszú, árva esték

csöndjében megérzem: ha túl jó az ember,

sohasem elég rossz ahhoz,

hogy nagyon szeressék.

Elekes Ferenc

Légy hidegvérű. Hát mi érdeme van arra e nemzetnek, hogy szeresd, hogy hozzá tartozó légy? Históriája más népnek is van, nagyobb is talán, mint nekünk - jövője fényesebb akárhánynak - gazdagabb valamennyi. S mi az a honszeretet? Lelki gyöngeség, költői rajongás, gyermeki ösztön. Ha kérdeni találja benned valami titkos érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek virágait is név szerint ismered? nem andalog-e emléked azon ház küszöbén, hol gyermekéveidet eljátszottad? nem csengnek-e füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival együtt teremnek? nem jelennek-e meg álmaidban mindazok arcai, a kiket szerettél? nem alszol-e csendesen, azt tudva, hogy fejed szülöttefölded keblén pihen? nem száll-e szívedbe büszkeség, ha a múltakra gondolsz s nem dagad-e önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket magaddal fogod-e vihetni? a délibábos rónákat, az ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves arcokat, az emléket és a reményt, mely a nemzet éltéhez van kötve? - utasítsd ki ez érzelmet szívedből s hitesd el magaddal, hogy elég nagy a világ, hogy az emberek mindenütt egyenlők s hogy az mindegy az emberiségre nézve, akár van magyar nemzet a világon, akár nincs?

Jókai Mór

Lassanként fénnyel és értelemmel telt meg minden. A bizonytalanság szertefoszlott, a szavak maguktól törtek elő, és már nem is ügyeltem olyan nagyon, hogy mit mondok. (...) Hallgattam a saját hangomat, de mintha már nem is én lettem volna, mintha másvalaki beszélne, az a bizonyos valaki, akivé válni szerettem volna. A szavak már nem fedték a valóságot, eltolódtak, átsiklottak más, színesebb területekre - nem, amelyeken az életem apró eseményei zajlottak -, és én tudtam, hogy már nem az igazat mondják, hogy képzelgéssé és hazugsággá válnak, de nem törődtem vele, hiszen az igazság vigasztalan volt és fakó, s csak az érzelem, csak az álmok visszfénye fejezte ki az igazi életet.

Erich Maria Remarque

Hogy életünk csónakja könnyű legyen, csak azt tegyük bele, ami feltétlenül szükséges: meleg otthont, egyszerű örömöket, néhány barátot, aki megérdemli ezt a nevet, egy kutyát, egy macskát - valakit, aki szeret és akit szeretsz, elegendő ételt és ruhát, amit magadra vehetsz...

Jerome Klapka Jerome

Minden nap szép, de

a legszebb, amit a

mai ad nekünk.

Reméljük, hogy hosszú

marad, s örökre együtt leszünk.

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,

A múlttal nem szabad törődnöd,

S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,

Mint hogyha újjászülten élnél.

Mit akar? - kérd meg minden naptól.

És minden nap felel majd akkor:

Tetteidnek tudjál örülni,

Más tetteit tudd megbecsülni;

Főként ne gyűlölj egy embert se,

S a többit hagyd az Úristenre!

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,

Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.

Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet

És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.

Élni való minden élet,

Csak magadnak hű maradj.

Veszteség nem érhet téged,

Hogyha az lész, ami vagy.

Ne csüggedj, hisz ifjú vagy,

S minden elérhető,

Ha van benned bátorság,

Remény, s szeretni erő.

/Goethe/

Miért vagy olyan bánatos,

Hol minden szív örűl?

Szemed mutatja, ne tagadd,

Itt sírtál egyedűl.

(...)

Hívnak vidám barátaid,

Mindannyi úgy szeret.

Ha veszteséged még oly nagy,

Köztünk felejtheted.

/Goethe/

"Nincs szükségünk napsugárra

Lelkünkben ha fény fakad,

Megleljük szívünkbe zárva ,

mit,

az élet megtagad."

/Goethe/

"Ha lelked és szíved valaki meg találja

Ő lehet a világ legboldogabb barátja

Lám én kerestem,s tán rá találtam,

Lehet megleltem a csodát a világban

Rád leltem e rohanó világban

Mert te jó vagy a legjobbak közt

Ki mást mond ahhoz ne legyen közöd."

"Rólad beszél az este, a szél

A beálló csönd a hajnal,az éj

Az ima ,az álom és minden szavam

Várlak haza, az ajtóm nyitva van."

Nem gondolni rád

Én már nem bírok tovább

Tőlem hiába tiltanád

Tested selymes ritmusát

Én már megtanultam rég

Van, aki csak távolabbról szép

De tőlem senki meg nem véd

Belőled ennyi nem elég.

Ákos

Minden nap új reménnyel ébred,

talán lesz egy új esély,

minden nap változhat az élet,

ő már elfelejtené,

ő minden reggel úgy kel fel,

és indul kopogó szemmel,

hogy közben félni nem mer,

kikerülöd ha jön szembe az utcán,

azt hiszed mindent tudsz tán,

koszos gyerek csak rossz lehet,

csúnyán beszél biztosan meglop,

ha hozzád ér ezért otthagyod,

pedig csak enni kér.

Caramel

Minden elmúlik, mint az álom

Elröpül, mint a vándormadár,

Csak az emlék marad meg a szívben,

Halványan, mint a holdsugár.

Friedrich Schiller