Mindenki aki szereti a verseket és idézeteket. (nyílt klub)

A magány



Amikor magadba roskadva

bolyongsz az őszi szélben,

tudat alatt is lelkedbe mar

a keserű magány,s a kétely,

vajon hol ronthattad el mégis és

lehet e még valaha hű társad

ki melletted marad,mint ahogy

szíved szerint mindig is kívántad.

Nem ugrálhatsz már féktelen erővel,

a szép idő is rég eljárt feletted,

ám azért még járhatsz emelt fővel,

mi tőled tellett azt mind elkövetted.

Hogy rossz időben,rossz helyen születtél

az mégsem lehet csak a te hibád,

a léted "odafönn" van régóta megírva:

csak a Sors tudja mit,s miért vetett ki rád.

Te már egy antik,nyitva hagyott könyv vagy

és bárki bármit kiolvashatna belőled,

hogy öröm kísért utadon,vagy bánat,

hogy szomorú,vagy jó hír érkezett felőled,

Hogy neked őszinte barátod a bánat,

s hű cimborád a szeptemberi ősz,

mert lelked melengeti ahogyan a Nap

a fák színes lombján lustán elidőz,

Hogy a te szerelmed már lassú tűzzel ég,

s a boldogsághoz neked kevés is elég,

egy kedves mosoly,egy melengető szó,

s a többi szinte már elhanyagolható.

Sétálj hát barátom a süppedő avarban,

lassú ritmusban dúdold el hattyúdalod,

s ne jöjj a szembeszéltől könnyedén zavarba

hisz' az égen ragyog már fénylő csillagod.

In Continuo



Lelkem csendjébe olykor mélyen,

átokként csapott le a nehéz élet.

A nyugalom, mit teremtettél Uram,

mondd meg hová s kié lett?

Lelkem kék tengere most csillog,

de volt már sokszor hatalmas sártenger.

S bús-szerelmes szívemet nem,

nem tudta kihúzni belőle száz ember.

Néha szerettem volna holtnak lenni,

nem látni a kínzó, üres perceket.

Bár feledni tudnám a hazug törvényt,

mit más szíve oly' hűtlenül megszegett.

Szerettem volna holtnak lenni,

várni a véget... vigyen hát tova.

De nem jött értem dübörgő patáival,

nem jött el értem... Szent Mihály lova.

Szerettem volna holtnak lenni,

kitépve érezni szerelmes szívemet.

De meghagyta nekem az Isten,

meghagyta, fulladtan dobogó kincsemet.

Akartam, hogy lássa a Világ,

apró szívem miként szeret.

S nem adtam el őt semmi pénzért,

így a szegénység volt, mi nyújtott kezet.

Lelkem csak aludt, holt, s nem szeret,

láttam, a világ minden szíve elkerül.

Talán szívem többé már nem nevet?

Hát így marad elfeledve, egyedül?

Nem tudtam titkolni, mit szívem érzett,

nem tudtam titkolni sohasem.

Fáradt szemem is csak egy csillagot nézett,

s csak álmodozott némán, csendesen.

Olykor egy dallam szállt fel az égbe,

aztán... elszakadt reményem húrja.

Nincsen szív, ki szeretne engem?

Kérdezte lelkem újra és újra.

Majd ismét a csend félhomályában:

"Van még emlék, mely visszajár?"

S megpihenve a vágyak szárnyain,

néztem az eget... múlik már a nyár.

Csak írtam... vagy alkotott a kezem?

Egy új világ nyílt szívem vágyain.

Hát papírra vetettem érzelmeimet,

de tovaszálltam az álmok szárnyain.

Ha engem többé már nem köszönt a hajnal,

tudjátok! Szívem akkor is így szeret.

Érzelmeimből akkor is nyílik majd virág,

ha csak fejfám lehet csókolni ajkaim helyett.

Szemeidből az emlékek,

úgy törnek fel, mint a szép szavak.

Nem hiszek bennük, mert tudom,

mindez csak alantas ösztöneidből fakad.

Hajdan volt lágy érintésed ma már csak,

egy rám szakadó, mérgezett pókháló.

Szíved szökőkútja se több,

mint átkot szóró, lángoló tűzhányó.

Mosolygós tekinteted most,

mint ezer ördög lángoló szeme.

S gyűlölettől csordult könnyedben csillog,

az átkot szóró gyávák Istene!

Mert én vagyok lelked haragja,

végtelen gyűlöleted s mérgezett embered.

De szemembe mondani érzéseidet,

még Istennel karöltve se, Te gyáva... nem mered.

Puha ölelésed most aljasan kínzó,

már a szemedbe se nézek.

Ölellek... de csak szögekkel átszúrt,

jéghideg testet érzek!

Mely régen sok éjszakán át,

magasba emelt, védett és átkarolt.

Most, mint megtévedt óriás, fájdalomtól

elvakultan hirtelen eltarolt.

Lelkem a fájdalomtól üvölt,

csak a testem mereng el némán.

Hogy Te voltál nekem a legszebb kincs,

Te voltál nekem a legszebb gyémánt.

Most minden emlék a sötétbe vész,

hiába gyújt gyertyát vén kezem.

Kihalt belőlem... úgy érzem,

kihalt belőlem a szerelem...

Emberi törvény kibírni mindent

S menni mindig tovább,

Még akkor is ha nem élnek már benned

Remények és csodák.

Amit kaptál, elég legyen neked,

megváltoztatni semmit nem lehet.

Nézd el békés közönnyel azt, mi nincs;

így az, mi van, rabjává nem tehet.

Omar Khajjám

Mindennek eljön az ideje

ideje jött a feledésnek

új érzésnek lettem a helye

vágyak - hol sietnek hol késnek

elveszett szavaim ne keresd

napot tetőz be minden est

és új napot kezd a reggel

ami volt - szép - ne feledd el

szél és rigó hussan a lombból

valami szép és könnyű (mulandó) a fájdalomból.

Fecske Csaba

Az egyetlen kincsem a fejemben az agysejtek,

ez örökre az enyém, mert én nem felejtek.

Mikor becsukom a szemem, újra a kezed fogom,

és együtt megyünk tovább a végtelen úton.

Hiszen mit számít a hús, mit számít a vér,

a lelkemben a lelked örökkön él.

Gyakran mondják a sikeres és gazdag emberekre, hogy jókor volt jó helyen. Igen ám, de kedvező alkalmai szinte mindenkinek vannak az életében, csak ha nincs egy kis szabadsága, és nincs egy kis tartalék pénze, akkor ezt képtelen kihasználni. Ilyenkor a szegény rabok persze sóhajtoznak: istenem, ha ez vagy az lett volna. Pedig a pénzügyi döntéseket egykor maguk hozták meg - inkább megvették hitelre az eggyel nagyobb autót, lakást, kütyüket és a nagyvonalú karácsonyi ajándékot. Persze, hogy nem volt így alkalmuk kihasználni a lehetőségeket, amelyekkel az előrelátóbbak élni tudtak. Ilyen egyszerű az egész: mindenki eldöntheti maga, hogy "rabok legyünk vagy szabadok".

Tóth András

Nem adom fel, mindig csak előre tartok,

Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot.

Üldöz szüntelen ez a kettős élet,

Most kell döntenem, hogyan élek.

Caramel

♥ "Szerintem rengeteg fájdalom keletkezik abból, hogy összekeverjük a vágyat és a szeretet, és azt mondjuk, hogy szeretlek, akkor amikor tulajdonképpen csak azt akarom, hogy kielégítsd a vágyaimat."

♥ "Aki álmodozik, az nem él, és nem is tud élni, mert a fantáziájában kiéli magát."

(Feldmár András)

"Ha én meg akarok házasodni, és a nő hozzám akar jönni, akkor neki is meg kell halnia olyanként, amilyen volt, és nekem is meg kell halnom olyanként, amilyen én voltam. És újra kell születnünk. (...) Van az ,,én", a ,,te" és megszületik a ,,mi" . (...) Ha én is alárendelem magam a ,,mi"-nek, és ő is alárendeli magát a ,,mi"-nek, akkor lehet jó a házasság. Ha én alárendelem magam neki, vagy ő alárendeli magát nekem, akkor megette a fene az egészet."

(Feldmár András, pszichológus)

Mindenkinél jobban te hiányzol,

ha számba veszem majd a veszteségeket.

A szivárványos, közelítő halálban

velem lesz az, aki végig szeretett,

de te ki tudja, hol leszel?

Akit naponta elvesztettelek.

Hol van a te régi kedved,

És mosolygó gyermek álmod?

Sírsz-e? sírj, ha nem nevethetsz,

Rég ohajtott köny szemedben,

Rózsakendő kezeidben,

Sírj, s töröld el könnyedet.

Vörösmarty Mihály

Vannak jó lelkek még a földön;

De elrejtőznek a világ elül.

A csacska hír hallgat felőlük,

Élnek s meghalnak, ismeretlenül.

Éltük szerény, csöndes, magános,

Dobszóval, vak lármával nem dicsért.

Erényüknek cégére nincsen;

Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

Jézus

nem azért volt jó,

mert szenvedett,

hanem

azért szenvedett,

mert jó volt.

Te Új Világ, jóra törekvő,

bár te lennél az a rég várt,

békét hozó, csodás esztendő,

mely az Idők méhében érik

talán már évmilliók óta...

s most a mi Századunk tüzében,

most válik nagy... igaz valóra...

Boldog új évet, emberek!

Várnai Zseni

Az esztendőnek a halála

Oly ünnepélyes egy halál!

Ilyenkor minden jobb halandó

Elzárkozik, magába száll,

S nem hogy barátnak, hanem még az

Ellenségnek is megbocsát,

És ez valóban nagyszerű, szép;

De én is így tegyek-e hát?

Petőfi Sándor

Kívül, belül maradjon

Békében az ország;

A vásárra menőket

Sehol ki ne fosszák.

Béke legyen a háznál

És a szívredőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Peregnek a percek,

órák és napok.

Te hozod nekünk

a nevető napot,

vidám hóvirágot,

lila ibolyát -

s újra hallhatjuk

a madarak dalát.

Kicsit másként Karácsony

Jézus bölcsője legyen szíved

Szítsd fel magadban az élő tüzet.

Köszönd meg, hogy nem kell keresned már,

Nélküle mivé válna a világ?

Ha nincs másod, mit ajándékul adj,

Szereteted oszd el társaidnak!

Földnek lakóit öleld kebledre,

Nincsen szebb ünnep, mint a Szent Este!

Legyen áldott benned a ragyogás.

Te vagy a templom, Ő a Messiás!

Díszítsd fel fehér lelked általa

Családod óvja Béke Angyala!

Isten kegye látogassa házad.

Sorsod ellen soha fel ne lázadj!

Mondd, ha az Úr veled! - Ki ellened?

Ember semmit sem árthat teneked!

Éljetek mind szeretettől lázban

Ékesítse sorsotok a hála!

Mindened mid van, semmi sem tiéd

Krisztus szeretése mindenkié!

Családod, életed legszebb fája

Melegítsen szíveinek lángja.

Áldottként, boldog békét sugározz

Kellemes Ünnepeket Kívánok!

Angyali üzenet

Ma ünnepi fényben

díszlik a világ,

s a Földre küldte Isten minden angyalát.

Hogy fülébe súgja

mindegyikünknek: ma eljött egy várva

várt

égi szent ünnep.

Ahol minden szív egy ritmusra dobban,

ahol senki sem marad hitehagyottan.

Egy új világnak kapui kitárva,

s szabadulásunknak

nem vet gátat zárka.

És egyszer e csendes

suttogás helyett,

egy angyal szólalt meg,

bús-dörgedelmesen;

hogy minden ember

meghallja kint s belül,

s hogy ne legyen egy

se,

aki ellenszegül.

Jól figyelj! - hangzott a

szó, az angyali - :

nektek csak két

parancsot kell

megtartani:

hogy ember embernek többé ne ártson,

s hogy a szeretetről

szóljon a karácsony!

Szeretetben

Karácsony éjjelén,

eltűnik a bánat.

Ragyognak a szívek,

még akkor is, ha fájnak.

Most kis Jézus születik,

jót hoz nekünk, szépet.

Még tanuljuk a mosolyt,

és az emberséget.

Nevess csak, mosolyogj,

ez maga az élet!

Ajándékot osztunk,

jó szívvel egymásnak.

Ha rosszat tettél is,

tudom hogy megbántad.

Gyertyafény vezessen,

s öröm lesz az élet,

Nem csak a karácsony.

minden napunk szép lesz.

Juhász Istvánné

Karácsonyest

Fenyőfa illata lapul a szobában,

Angyalkák csókja gyerekek arcába,

Gyertya fénye suttog ünnepi ruhában,

S a boldogság szíve karját kitárja.

Ünnepi mosoly csillog emberek szívében,

Karácsonyest a szeretet fényében.

Kis Jézuska megszületett örömünk hírére,

A Megváltónk, ki békét hozott életünkre.

Reménység csillámot szór eltévedt lelkekre,

Tiszta ruhát ölt szennyes testekre,

Fénye életet ad, melegséggel szikrázik,

Összeforr elhidegült lelkeknek kövei.

Minden napja életünknek része

Jézus szerető szívének lüktető ereje.

Ne engedjük elhalványodjon izzó parazsa,

Széthulljon szeretetünk összerakott lánca.

Timár Judith