Minden áron gyereket, avagy mit tennél meg, annak érdekében, hogy babád születhessen? (beszélgetős fórum)

rá tapintottál a lényegre.)

Ilyen értelemben foglalkoztat a téma..

és segítség is, azoknak akik még nem tudják mit jelent ez az egész lombik program..

Aki belevág egy mesterséges utba, még nem tudja mi az amivel szembesül. Persze hall eseteket, hall a problémákról és a lehetőségekről. De azt gondolja, Ő lesz a kivétel.

1989-ben belementem egy olyan mütétbe, ahol 5% esély jósoltak. Nem sikerült. Két lombikot csináltam végig. Engem a hormon változások rettenetesen megviseltek. Én kifordultam Önmagamból.

Azt mondtam nem csinálom tovább.

Akkor döntöttem az örökbefogadás mellett.

Nem bántam meg soha.

Ha a gyerekeim vérszerintiek lennének nem biztos hogy ennyire hasonlitanának rám. ( belsőleg és hihetetlen de külsőre is.)

De mindenki saját maga dönti el, mi a határ, mi az amit a végső megoldásnak elfogad.

Egyébként valóban rossz a cim, de a téma jó.

Nem érted látom...de lényegtelen.

Nem zavar az senkit, ha bárki a tudomyány által tud zeherbe esni.

csak, én azon gondolkodtam el, hogy ennyit szenvedni.....és megszületik a baba és akkor derül, ki hogy megért-e ennyitt szenvedni?

rengeteg baba születuik valamilyen rendellenességgel, mert létre hozták.

Én erre írtam a jövőt.

A másik nagyon sok baba születik, és sokan árva házban végzik...

Semmiképen nem vitázni szeretnék.

Csak kíváncsi vagyok milyen amikor kiderül, nem lehet valakinek gyereke, és itt jön a tudomány csodája.

Persze az orvostudománynak ez egy kihívás...

Tudom ez a téma nem hétköznapi dolog, és azt is tudom sok nőt érint..

De miért tabu?

Életemben egyszer néztem végig egy doku filmet, melynek c

címe Sejtjeink elejétől a végéig sírtam és azt gondoltam nem semmi ezt végig csinálni.

És érdekel a lélek mit érez egy nő ezek alatt a kemény szitukban...

Ebben a filmben jól látható volt, hogy kapcsolatok mennek szét...egy baba miatt...

Szóval nem bántani szeretnék..mert nem ez a lényege a dolognak hanem a megértés, átérzés...

tudom én

aztán már azon kapom magam, hogy amiatt izgulok, hogy haza jön e időbe a dizsiből:)))))))

Úgy lesz!!!!

Ne aggódj!!!Ma pláne ne!!!:-)))))))))))))))))))

na jól kibőgőztem magam hihi

igen nagyon szeretnénk a karunkban tartani végre

Nekem az a véleményem,hogy valaki anyának született,de sajnos biológiai akadályokba ütközik,így nagy fájdalom az,ha őt nem érheti az a boldogság,hogy végre a karjába szoríthassa a babáját,és nevelhesse legjobb tudása szerint.

És:nem!Nincs az a határ amíg egy nő ne tenne meg mindent hogy anya lehessen...

A gyógyszer,a hormon,a legkevesebb...ez egyértelmű.

Hogy nem gondolnak e a jövőre???????

Nagyon sok kicsi élet látott napvilágot úgy,hogy segítettek egy kicsit az orvosok,egészségesen születtek meg,és boldoggá tettek szülők ezreit.

Kit is mer ez zavarni???????

ez így igaz (közben elolvastam a hozzászólásokat,köztük a tiédet is).

Egyébként én teljesen köztes vagyok.A keresztlányunk is örökbe fogadott...(más okból)

Egyet értünk a lényegben,ítélkezni tilos!!! :-)))

nem háborodtam fel :)

Szerintem véleméynt lehet mondani, csak ítélkezni nem. Sajnos sok olyan történettel találkozom, ahol utólag sok-sok év elteltével mondja azt valaki, jobb lett volna ha lett volna valaki aki megállítja őket... és mire magától feladja, már elteltek az évek. Sokan keseregnek amiért kifutnak az időből, 40 felett már nem sok választása marad annak aki nem kapcsolt időben :(

bizony bizony

ott a vágy, hogy végre teljes család legyenek

ez nem bűn, szerintem

remélem,nem rám háborodtál fel,mert bevallom,nem olvastam végig a fórumot,én az első kérdésre (témafelvetésre)írtam. :-)

De az biztos,h ez az a téma,amiről senki nem mondhat véleményt másról...soha nem tudhatjuk,h aki 10jére is lombikol,miért teszi,és aki inkább örökbe fogad,az miért.

Én sem ítélkezem, nem is írtam ilyesmit, ha jól tudom...

Viszont azt látom, hogy sokak hamis ábrándokat kergetve vágnak bele akár a 10. lombikba is, maximálisan figyelmen kívül hagyva a lehetséges kockázatokat.

És azt pláne nem gondolom, hogy mindenkinek az örökbefogadás lenne az útja, sőt egyre inkább azt gondolom kevesek alkalmasak erre. Akinek az örökbefogadás a "végső megoldás" miután már "mindent megtett a sajátért" az jobb ha egyáltalán nem is foglalkozik az örökbefogadással.

Azért mielőtt valaki a lombik mellett dönt, jobb alaposan körbejárni a lehetséges következményeket.

szerinte senki nem ítélhető el azért,mert lombikra megy...miért baj?

és igen,a sorsunkból tanulni kell.de azt csak a Jóisten tudja,h mit.

Lehet,h a lombikosoknak a küzdelmet...

vagy igen,akár az örökbefogadásról azt,h más gyermekét sajátként felnevelni.

szerintem kívül állók nem mondhatnak ítéletet senki fölött...

egyenlőre amíg az erőnkből tellik addig elmegyek

és ha kell akkor gyógyszereket szedek

ennél szerintem van rosszabb is

amikor valaki állandóan a gyerekről beszél megállás nélkül, de közbe azt hangoztatja, hogy .....

nem mondom mert nem szeretnék senkit sem megbántani

de akinek szánom az fogja tudni

Hát én azt mondom meg éri,mikor a saját gyermekemet tarthatom ha kezemben.

A betegségem akkor is meg lesz/van ha nem mennék lombikra.

Én nem viseltem rosszul a hormonokat,híztam tőle,de ez legyen a legkevesebb.

Mivel én is egészségügyis vagyak,koraszülött utógondozó voltunk,ma már kardiológiaként és gasztroenteriológiaként vagyunk jelen én is tisztában vagyok azzal mivel járhat egy többesterhesség.

Sokan azt mondják lombikban több a sérült,igen van én is láttam már,de egészségesben is sok a beteg gyermek.

Én sem megyek el a végtelenségig,szerintem nem is tehetem majd meg mert a betegségem elég súlyos,de amig bírom erővel és lélekkel és van hitem magamban addig megyünk és próbálkozunk.

Ha sajnos nem jönne össze saját baba akkor is elősször petesejtdonorral próbálkoznánk,a végső az örökbefogadás.

Én vállalom egyenlőre,de nem megyek el a végtelenségig.

Nekünk sem sikerült a vér szerinti baba, egyszer mefogant ugyan de nem maradt meg, nem tudott beágyazódni. Orvos vagyok, pontosan tisztában vagyok a hormonkezelések, lombikprogram és minden más lehetőségeivel és kockázataival is. Mi nem tettünk meg mindent, hogy legyen babánk, pedig mindennél jobban vágytunk rá. Örökbefogadtunk, a lányom 2.5 éves most. Életünk legjobb döntése volt, hogy beengedtük ezt a CSODÁT az életünkbe. Azt gondolom, hogy mindenkinek a maga életéről kell felelősséggel dönteni, és attól még hogy az orvostudomány képes valamire, még nem feltétlenül kell azt alkalmazni is. Ez mindenkinek a maga élete, a maga egészsége. Azzal azonban jobb tisztában lenni, hogy a lombikprogrammal, stimulációkkal és egyebekkel járó kezelések nem kockázatmentesek és bizony nyomot hagynak az emberben. A sikertelen próbálkozások, a vetélések, az esetleges műtétek mind mind megviselik az ember testét-lelkét. Valóban el kell gondolkozni, mit kockázatat az ember, mi mennyit ér meg. A születendő gyerekét mindenki szeretné nagyjából egészségesen felnevelni, megérni az unokák érkezését stb. Én a magam részéről inkább nevelem egészségesen az örökbefogadott SAJÁT kislányomat mint ezer gonddal küszködve egy vér szerinti gyermeket.

És akkor még nem is beszéltünk a lombikból születő babákat érintő kockázatokról, ikerterhességek, koraszülések, kis súlyú újszülöttek száma meredeken emelkedik a lombikprogramok létezése óta. Érdemes ezen is elgondolkozni... tényleg megéri?

Hát én pedig pont az vagyok aki mindent képes megtenni azért hogy legyen ,lombikra járunk,műtétről műtétre.

És hogy miért ,hogy legyen gyermekünk.

Igen nem helyes belekontárkodni a természetbe,de ilyen téren vehetnénk azt is hogy te rákos lettél,ne kapjál semmit,mert lehet meg kell hogy haljál.

Sose mondjátok azt hogy ti nem szurnátok magatokat hormonnal,vagy járnátok hormonkezelésre.

A véleményetek megváltozhana ha ebben a cipőben járnál.

De szerencsére nem!!!

Szóval a gyermek egy kincs és bárhogy is jöjjön össze attól még a tiéd.

Tudjátok mennyi ismerősöm, lombik ellenes,de semmit sem tudnak a gyermektelenségről és a szenvedésről e téren.