Minden áron gyereket, avagy mit tennél meg, annak érdekében, hogy babád születhessen? (beszélgetős fórum)

És ezért megköveztek?:) az ember kiváncsi mások szemszögére, más látásmódra, más véleményre....az emberek nem egyformák...

Ebben a témában is. Van,aki elfogadja, hogy ha nem jön természetes úton magától, van aki a küzdelmet is életfeladatának tekintik és megtesz mindent.

Erre a kérdésre, tényleg kinek mi fér bele a válasz.

Ha körülnézek egy játszon sok a lombikos gyerkőc. Vagy akárcsak a császáros. Nehéz lenne azt mondjam nekik, hogy nektek elvileg nem is szabadna lennetek.

Szia! Gondolom személyesen is érint a meddőség,

azért foglalkoztat a téma.

Neked kell eldöntened, hogy meddig mész el...

Én nem tudtam elfogadni a meddőséget, és küzdöttem a végsőkig: vagyis amíg meglett a kislányunk.

Ha igazán szeretnél gyereket, akkor úgyis mindent megteszel. De ha mégsem vágysz rá annyira, akkor úgysem keresed a lehetőségeket. Elfogadod, hogy ketten maradtok a pároddal.

Béranyaság nincs. Sperma és petesejt adományozás van.

Május! Ugye tudod nekem is kellett egy kis segítség, de mindenkinél máshol van ez a bizonyos határ.. Nálam is van.

Én pl nem akartam lombikra menni....

Szép dolog az örökbefogadás de az nem az én gyerekem lenne és nem is a férjemé.

Igen, szabad!

Sajnos nagyon rossz terhességeim voltak....

Első alkalommal is nagyon hánytam, 1 hónap kórház, infúziók.... Megszületett a fiam 4090 grammal :)

Második terhességemnél a hányás rosszabb volt, 1 hónap a városi kórházban, kiderült, hogy borult a májam, irány a megyei kórház. Ott is egy hónapig küzdöttek értem/értünk. Már életveszélyben voltam, ágyból nem tudtam felkelni, annyira legyengültem. Kimondták a végzetes mondatot: nem tudják garantálni, hogy egészséges lesz a baba. Ha tovább húzzuk rámegy a májam, vesém. Elvetettük....

Rengeteg kivizsgáláson voltam, minden doki azt mondta, hogy ne akarjak még egy gyereket, mert meghalhatok. Mégis megpróbáltuk.

Harmadik terhességem is borzalmasan alakult, de 1,5 hónap kórház után javult a helyzet és megszületett második kisfiunk 4360 grammal!

Én úgy gondolom, érdemes küzdeni!!!

Ha valakit érdekel a cikkeimben ott vannak a történetek. Harmadik terhességemét most írom, nemsokára az is megjelenik.....

Elmesélek egy történetet,a kis falunkban történt.:

Volt egy fiatal pár,gyereket szerettek volna.Évek alatt 7-szer volt terhes,mindig elvetélt.8 alkalommal,halva született a baba.Közben tönkre mentek idegileg,majd tizen pár év után örökbe fogadtak egy kis fiút.Pár hetes volt a fiúcska.Aztán 2 éves lett a kisfiú mikor megszületett a saját kislányuk,teljesen egészségesen.így már két gyönyörű gyereke van!

Az orvos ezt azzal magyarázza,hogy mivel megnyugodott a lány,és boldogan babázott a hormonháztartás is megváltozott.Ennek következtében kitudta hordani a babát.Pedig addig mindenféle kromoszóma bajt,diagnosztizáltak elmondtak nála.

Sok naplót át böngészek és látom...mindent megtesz egy nő, hogy babája legyen...és néha azt látom, nincs határ...

Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ez így a helyes...vagy én vagyok régimódi??

nagyon felgyorsult a tudomány...és nem biztos, hogy ez a jövő szempontjából jó...

persze azt is tudom, hogy egy nőnek a gyermek, az egy kiteljesedés..őket is meg lehet érteni...

de mondjuk a szex nem segítene, mert a párodnak esetleg nem lehet babája???

Olvastam már azt is ha valakinek nem lehet gyermeke...van sejtbank és vehetsz spermát...

Vagy fogadhatsz béranyát, igazából erre szeretnék kitérni...talán a cím nem jó választás:(

Azért, bátorkodom ezzel a témával foglalkoznom, mert azt látom, nincs határ...a nők bármi áron képesek, gyereket maguknak...

gyógyszerek, hormonok, szenvedések árán,

mi a határ egyáltalán?

vagy a mai tudományban már mindent lehet, és nincsenek határok?

Mindegy mi áron születik meg az a gyermek, egyáltalán gondolunk a jövőre?

Sok tudós, egyházi ember vitázik ezen hol a határ...és meddig mehet el a tudomány...