Milyen szintig normális a gyermeked problémája miatt aggódni? (beszélgetős fórum)

Mi is jártunk így. Igaz a fiam akkor 9 éves volt és a haverja nem az utcában lakott, de sokszor aludtak/játszottak egymásnál.

Mi abban pártoltuk a gyereket, hogy ne törődjön a fiú féltékenységével és barátkozzon másokkal. Fokozatosan ritkítottuk a délutáni és hétvégi átmeneteleket is.

A szülők megharagudtak ránk, és már egyáltalán nem jártak össze a skacok.

Ennek már jó pár éve, de onnantól a fiamnak sok barátja van, mindenkivel megtalálja a hangot, nem érzi magát lefolytva.

A fiúnak úgy tudom majdnem 1 év kellett hogy kiheverje. Sajnáltam, de attól hogy ő esetleg borderes, ne az én gyerekem szívjon.

Mindig neked kell felvértezni a gyerekedet az ilyen eshetőségekre.

Tudatosítani kell benne, hogy attól nem lesz igaz a hazugság, mert esetleg valaki azt állítja.

És igen, elég kicsik ahhoz, hogy esetleg szülőkkel beszélj, hogy ők meg beszélgessenek a saját gyerekükkel.

Azt nem javaslom, hogy a barátnővel te beszélj.

Köszönöm nektek a tanácsokat!

A barátnő esetünkben is nem csupán utcábeli, hanem osztálytársnő is egyben.

Normális esetben együtt ülnek, de ha a masik lány kicsit is veszélyben érzi a szerepét a lányom életében, akkor jön azzal hogy el akar ülni mellőle és a tanár itt meg is engedi. (külföld)

Ha éppen nincs semmi gond köztük, akkor kb minden nap együtt játszanak a leckeírás után. Nálunk is gyakran van a kislány.

Nem tudom mennyi értelme lenne vele beszélni, nem az első alkalom ez. És ott bántja a lányomat, ahol tudja h fáj neki.

Az anyukájával mondhatni jóban vagyok, de őszintén megmondom,azt sem tudom hogy akarom-e, hogy ilyen szintén rapszódikus gyerekkel barátkozzom a gyerekem. Talan a legjobb lenne másra fókuszálnia ahelyett hogy folyton kitenné magát egy gyerek "borderline" játékának.

Enissa, maximálisan igazad van. Én is igy gondolom, neki kellene megtanulni kezelni a helyzetet.

De tudom, "minden szentek maga felé..." de lányom annyira nem számít ilyesfajta bánásmódra, hogy nehezen tud vele bármit is kezdeni.

Ez ellen a kislányod tud tenni. A viselkedésével, hogy ő nem olyan, amit hazudik a másik kislány.

Muszáj lesz önállóan megoldania, mert ilyen farkastörvények uralkodnak. Az életben, mindenhol érik kisebb-nagyobb gonoszságok, meg kell tanulnia ezt kezelni. Beszélgess erről vele.

A másik opció, néha hívjátok meg a kislányt,és még akit szeretne a kislányod, ne ellenséget lásson a Te kislányodban, hanem barátot....természetesen, ha akarjátok. És evidens is lenne neki, hogy ő is van a kislányod életében, de ebbe belefér más is.

Illetve, ha értelmes az anyukája beszéljétek meg, hogy ez a te gyerekedet rosszul érinti lelkileg, próbáljon meg a megoldásban a partnered lenni.

Én megpróbálnék beszélgetni a barátnak hitt kislánnyal, felhívni a figyelmét arra, nem szép dolog hazudozni. Csak úgy szépen, kedvesen első körben. Ha egy utcában laktok, talán a szülőket is ismered. Ha normálisak velük is lehet beszélgetni a gyerekek barátságáról.

Amúgy meg a kislányodnak ezek szerint más barátja is van / lehet, nem muszáj ezzel a sértődőssel barátkoznia. Ebben a korban még sűrűn cserélődnek a "barátok" és csak kevés marad meg sokáig, még kevesebb felnőtt korig.

Azt nem tudom, hogy milyen szintig normális.

De az én 15 évesemnél pont 1 hónapja derült ki, hogy egy szerelmi háromszög vesztese :( A gyerek nagyjából túl van rajta, de én a mai napig érzem, hogy nem jutottam túl a dolgon. Hogy ne legyen olyan egyszerű, még osztálytársak is mindannyian, úgyhogy napi szinten szem előtt is vannak ...

Egyébként, ami a Ti konkrét eseteteket érinti, mi oviban voltunk hasonló helyzetben, én akkor beszéltem az anyukával és nagyjából rendeződött a gyerekek viszonya.

Huu, igen, igazad van.

A mi konkrét estünk:

8 éves és a barátnak hitt kislány ki akarja sajátítani a lányomat, de mivel a lányom néhanapján azért evidens módon mással is szeretne beszélgetni, barátkozni, ezért a másik megsertődik, veszekszik és hazudik.

A dolog pikantériája, hogy pechünkre egy utcában lakunk...

És konfliktushelyzetben a többi gyereknek is hazudik a lányomról.

Ez a gyermek korától is függ, nagyin nem mindegy 2 évesről, 12-vagy 22-ről beszélünk, valamint a bántásmódja, oka sem mindegy.

Lehet, amit te annak érzel, a gyereked, vagy kívülről szemlélődő, nem tartja annak.

Ti hogyan látjátok?

Mennyire aggódtok, visel meg titeket, ha a gyermeketeket bántás, sérelem éri?

Ha adott esetben sajnos a tényleges probléma ellen nem tudtok tenni, csak maximum beszélni a saját poronyttyal, megpróbálni felvértezni a "gonoszság" ellen.