Milyen sírfeliratokat ismertek? /Lehet "vicces" is/ (beszélgetős fórum)

Írjatok még!!!:))))))))))

Ilyet is, olyat is.

Köszönöm.

Nem tudta kipiszkálni torkából a szálkát,

ezért Szent Mihály díszes szekerére szállt át.

A Három Sasban, itt helybe'

egy széklábbal ütötték fejbe.

Nem védett az amulettem,

a tűzvészben hamu lettem.

Isonzónál keményen tartotta a frontot,

amikor egy szuronyos olasz a hasának rontott.

A depresszió miatt volt állandóan bágyadt,

csak a koporsó kedvéért hagyta el az ágyat.

Fejfáját majd hirtelen haragja

faragja,

mindig azt hitte,

de a hideg sírba mégis a neje mérge vitte.

Azok között kísértek,

akik a temetőbe kísértek.

Az élet és halál közt vékony az árok,

itt a túlsó oldalon mindenkit várok.

Semmibe vette az emberi- és a hitéletet,

a Királyi Ítélőtábla mondott felette ítéletet.

Fel kéne kelni

énekelni!

Míg éltem, humoros ember voltam,

de most szellemesebb vagyok holtan.

Ami neked csendes nyugalom,

Az nekünk örök fájdalom.

Megpihen a dolgos jó apai szív

áldás és hála övezi e sírt,

Szerető férj voltál drága édesapa

Bánatos családodnak most az őrangyala

"Elfeledni téged nem lehet,

Csak megtanulni élni nélküled"

Nem feledünk soha míg dobog a szívünk

Úgy érezzük te is mindig itt vagy velünk.

Álmodtunk egy jövőt

Csodálatos szépet

De a szomorú sors

Mindent össze tépett.

"A legdrágább férj és édesapánk voltál

de elrabolt tőlünk a kegyetlen halál.

De te nem haltál meg most is itt vagy velünk.

Itt élsz a szívünkben mert mi nem felejtünk."

A fájdalmat kőbe vésni nem lehet

Az úr Jézus vezesse

mennybe a lelketek.

Fájó szívünk fel-fel zokog érted

Örökké szeretünk és nem feledünk Téged

Az élet elmúlik

De az emlékek élnek

S míg élünk el nem felejtünk téged

Veled akartunk sírni

Veled nevetni

Csak egyet jaj nem

Téged eltemetni.

Itt nyugszik Mász Kálmán,

Ki többet nem mászkál mán!

Életemben élhetetlen.

Halálomban halhatatlan.

Boldog, aki elhagyja a világot, boldogtalan, akit elhagy a világ

Tiéd a csend a nyugalom, nekünk maradt a fájdalom

Megtettem mindent, amit megtehettem,

kinek tartoztam, mindent megfizettem.

Elengedem mindenki tartozását,

felejtsd el arcom romló földi mását.

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,

de a kegyetlen halál mindent összetépett.

Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,

nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.

Egy reményünk van, mi éltet és vezet,

hogy egyszer majd találkozunk veled.

A bölcsőtől a koporsóig

Minden múlandó, illanó itt.

Ma még jövő, holnapra múlt,

A tarka lepke porba hullt.

Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,

És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.

Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:

Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.

Olyanok voltunk mi is mint ti,

olyanok lesztek majd ti is mint mi.

"Az ő szíve pihen,a miénk pedig vérzik,a fájdalmat csak az élők érzik. Nem az a fájdalom,melytől könnyes lesz a szem,hanem amelyet szívünkben hordunk,egy életen át,csendesen. Hisz kinek a kisfiát fedi a sírhalom,csak az tudja milyen az igazi fájdalom!"

Szívünkbe helyedet

Nem pótolja semmi,

Míg e földön élünk

Nem fogunk feledni."

És mostantól átadom a helyet a többieknek :)

Itt nyugszom én, olvasod te

olvasnám én, nyugodnál te

A 18-19. században főleg vidéken meglehetősen gyakori volt, hogy az elhunyt fejfájára nem csupán a nevét, illetve születésének és halálának dátumát vésték fel, hanem egy rövid, tréfás versben utaltak halálának körülményeire, foglalkozására, szokásaira. Az is megesett, hogy csupán a tréfa kedvéért írtak egy rövid versikét a fejfára. Az alábbi kis gyűjtemény a nyírbogárdi, a székelykeresztúri, a bökönyi, a pétervásárai és a börvelyi temetőkből származik, Derecskey Imre gyűjtötte össze őket, s 1919-ben jelentette meg az Est egyik számában.

Egy nyírbogárdi felirat:

Szeretnéd tudni, ki vótam?

Megmondanám, de meghóttam.

Szabó Sándor volt a nevem,

Véletlenül vízbe estem.

Felbillent velem a hajó,

Nem volt számban kiáltó szó.

Egy másik Tóth Pál bújáról zeng:

Bevégezvén Tóth Pál

A földi életet,

E sírba tétetett.

Nyugodnék ő szegény

Odalent békével,

De ott is együtt van

A feleségével.

A Zsuzsi öngyilkosságáról:

Itt nyugszik e sírba,

Szolgálóm, a Zsuzska,

Hat pakli masinát

Ivott a rossz fruska.

A Karcsika halálára:

Karika volt neve,

Karika volt lába,

El is karikázott

A tulsó világba.

A versírás a kéményseprőt sem kímélte:

Itt nyugszik egy kéményseprő,

Kit megölt a borseprő.

Mert berugott keményen

S kiugrott a kéményen.

Némelyik versben a kínrímek dominálnak:

Itt nyugszik Gu-

ci János, aki hu-

szonkilenc éves,

Leüté a méhes.

Ottan jára éppen,

Találta őt képen

A mestergerenda.

Béke poraira.

vagy:

Itt nyugszik Kis,

Ki nem vala his-

tória író, hanem fis-

kálisnak a fia, Mis-

kolcon született.

Koloszár Sebestyén halálára:

Itt nyugszik az Urban

Koloszár Sebestyén.

Egy vágtató paripa

Gázola át testén.

Belefulladt a mocsár közepébe,

Igy hala ő meg

Vizi betegségbe.

Vala Pál fejfája:

Itt nyugszik Vala Pál

Ki mindég kalapál.

Többé már nem kalapál,

Fejfájánál fa lap áll,

Rá van írva: Vala Pál.

A székelykeresztúri temetőben:

Nekem Briscsák Pálnak

Szomoru sors juta,

Herélt lovam hátán

Ütött meg a guta.

Sirat feleségem

És két apátlan árvám.

Halandók titeket

Kíméljen e járvány.

Papp Pál felirata:

Sokáig taposta Papp Pál

A föld hátát,

Königgratzi hadban

Ellőtték fél lábát.

Kétséges, kétséges,

Felér-e a mennybe,

Szegény a mankóját

Itten felejtette.

Kanál Vendel fejfájának felirata:

Ejnye komám, Kanál Vendel,

De elbánt a halál kenddel.

Ez már nálunk csak úgy divat,

Elmegy, akit az Úr hivat.

Verstanilag sem megvetendő az alábbi felirat:

Itt nyugszik Józsa Pál,

Ki a vízbe fulladt,

Jól teszi ki érte

Néhány könnyet hullat.

Ötvenegy évet élt,

Megitta a telkét,

S mégsem a bor,

Hanem a víz

Oltotta ki lelkét.

Intő jel egy másik fakereszten:

Barátom ha körtét akarsz enni,

Ne próbálj rektor uram

Nagy fájára menni.

Így járt Csombák Pali,

Ki rája felkuszott,

De amint leesett,

A lelke kicsuszott.

Judit asszony élte históriáját is megtudjuk:

Itt nyugszik egy atyámfia,

Bögre Miki csizmadia.

Jól kezelte kaptafáját,

Jutkát, kedves életpárját.

Míg élt, gyakran eldöngette,

Imádkozzunk hát érette.

A bökönyi temetőben:

Itt nyugszik kis Ökröcske,

Ökör Jánosnak gyermeke.

Az Úristen nem engedte,

Hogy nagy Ökör váljék belőle.

Végül három rövid sírfelirat a börvelyi temetőből:

Itt e helybe Börvelybe

Lepett meg az örök álom,

Ezzel magamat ajánlom.

Itt nyugszom az Úrban,

Mint Máté tehene az útban.

Ó, halandó ember

Ne csodálkozz azon,

Hogy a postamester is

Meghalt Szatymazon.

Ismeretlen eredetű sírfelirat:

Itt nyugszik Fodor, a tót,

Aki gyufával nézte a benzines hordót,

Hogy van-e még benne?

Oszt vót!

"Utánaaam!"

2. "Nem kétséges, hogy van túlvilág. A kérdés csupán az, hogy milyen messze van a belvárostól, s hogy meddig tart nyitva."

3. "Ennyi volt, ennyi. Tényleg csak ennyi. Sakkban csak paraszt, kártyába' betli."

4. "Kíváncsi vagyok, ideát is ennyi szívás vár-e rám?"

5. "Rövid az élet, hosszú a sír, mindenki ba***on amennyit bír."

6. "Szuterén albérletbe kiadó, alacsony rezsi nyugodt környezet."

7. "Így még sose jártam!"

8. "Az emberiség olyan, mint a krumpli, a legjava a föld alatt van."

9. "Fatal error. System shut down."

10. "Nem tudtam kifejezni magam, úgyhogy befejeztem magam."

11. "Press any key to continue !"

12. "Voltam, mert lettem, untam, hát mentem."

13. "Megszületett, virágzott, eltemették, kimászott."

14. "Ha zajokat hallasz lentről, vagy segíts, vagy menekülj!"

15. "Visszajövök még hozzátok, viszontlátásra pajtások!"