Milyen fajta kutyád van? (beszélgetős fórum)
Nekünk három kutyánk van, és ha sétálni visszük őket, a kutyák biztonsága érdekében is pórázon visszük őket. Miután elég picikék, így a szájkosár mellőzhető, mivel nem nagyon tud elhúzni a kutya. Viszont a futtatókon elengedjük őket ( nekik is van szükségük némi mozgásra). Szerencsére nagyon jólneveltek, és ha szólunk nekik, egyből láb mellett teremnek, és el sem mozdulnak onnan. Néha viszont és is felelőtelennek látom a gazdikat, akik neveleten és nagytestű kutyáikat elngedik. Sokszor kellett már felkapnom az utcán a kiskutyákat, nehogy megegye őket egy vadállat, aki nem hallgat a gazdájára.
Egyébként sokszor a gyerekektől is meg kell védenem a kutyákat, mert nem tanították meg nekik, hogy ők is élőlények, és durván nyúzzák őket. Az idősebbik kutyusunknak ezért komoly gyerekfóbiája is van, egy korábbi rossz emlék miatt. A kislányunkat is nagyon nehezen szokta meg, sokáig menekült előle. De szerencsére és köszönhetően a nevelésnek, soha nem jutna eszébe bántani egy gyereket (természetesen felnőttet sem)
Nekem tacskóim vannak, tehát nem életveszélyes, láncon tartandó vadállatokkal mászkálok a világban, :)) de tartottam rottweilert és skót juhászt is.
Akinek kutyája van, elvileg ismeri az állatot, tudja, hogy előfordul-e, hogy kiszámíthatatlan és odakap vagy támad. Nem megalapozatlan tehát a bizalom.
Ha csak olyan helyen tudom sétáltatni az ebet, ahol gyerekek is vannak (közpark, lakótelepi terek), akkor fel kell tenni a szájkosarat és pórázra kell venni a kutyát, nincs mese.
Egy bárgyú, birkaszelíd rotival is csak szájkosárral és pórázzal sétáltam, mert igenis ijesztő a kutya, a gyerekek, anyukák frászt kapnak tőle. A gyerek elszalad, kutya játszani akar, utánarohan, ledönti a lábáról, még ha nem is sérül meg a kicsi, halálra rémül. Miért generáljak problémákat magamnak?
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyerekeket meg kell tanítani, hogyan viselkedjenek egy állat közelében, hogyan kerüljék el az esetleges bajt, lehetőleg mindezt úgy, hogy a kicsi ne féljen az állattól.
Sajnálatos, hogy nincsenek tekintettel a gazdik ilyesmire.
Sorry a hosszú lére eresztett hozzászólásért. :)
Előre is bocsánat a szólásomért!
Nekem nincs kutyám.Nem is vagyok ellenük.De szeretnék mondani valami.Nálunk a város utcáin szinte sosem használnak szájkosarat se pórázt,sétáltatás közben.Biznak házi kedvenceikben nagyon. De mikor fiatalkoru gazdája egy nagytestü ebet ilyen hiányossággal sétáltat a járdán,a gyerekekkel sétáló szülők hátán bizony feláll szőr.Ti szóltok ebtartó társaitokra ha ilyen dolgot láttok?
Koszonom a biztatast:)
En is bizom benne megismer!
Orulok a kutyusodnak,foleg mert oromet okoz neked!
Pusza
Az biztos, hogy meg fog ismerni, attol ne felj! Sot oromtancot fog jarni oromeben.
En mar sokszor gondoltam arra, hogy ha lenne egy kertes hazam, akkor biztos, hogy hoznek otthonrol egy pulit. Itt ugyanis nemigen nepszeru, nem ismerik, pedig nagyon kedves, okos es ragaszkodo fajta. Most, hogy van egy kis yorkim, valahogy megiscsak kielegitettem vele a kutyusok iranti szeretetemet.Raadasul a yorki elsosorban szobakutya, igy probalok vele mindent megtanultatni, ami csak az eszembe jut. Minden reggel keres nelkul agyhoz hozza a papucsaimat.
Ha reggelente tornaszom a foldon, akkor O is hanyatt vagja magat es kalimpal a labaival. Szo szerint utanoz. Ha mondom neki, hogy beszeljen, akkor torka szakadtabol ugatni kezd. Csudara okos a kis csibesz.
SZia Kathy!:))
Jaj de sajnalom!:(
En is imadom az enyemet! Az enyem is kislany es Ordognek hivjak mert olyan rossz csont volt kicsinek.Kilopta a barackot ,almat es szepen meg ette de a magot es a csutat ott hagyta:))
Jaj es imadta a zoldborsot azt meg kifejtette maganak:) Szeret ragozni is amig van ize a ragonak csak a mentolost nem szereti azt kikopi:))
Mikor eljottem otthonrol nagyon sokaig sirt amikor anyuek ugyan azzal a kocsival elmentek valahova mert gondolom emlekezett ra,hogy en is azzal mentem el es nem mentem haza tobbe!:((
Szomoru de remelem mikor megyek haza megismer majd!
Szia Brigi!
Kepzeld nekem is volt otthon egy kislany pulikutyusom. Pamacs volt a neve. Imadtam Ot. Raadasul vak volt szegenykem szuletese ota. A lakasban jol el tudott tajekozodni, de idegen helyen mar problemat jelentett Neki. Sajnos el kellett Ot altatni, mivel tobb mas baja is lett, de azota sem tudom elfelejteni, annyira a szivemhez nott.
Staffordshire terrier - pitbull keverék. Az adatlapomon van kép róla.
1,5 éve találtam. Mindenki félt tőle, senki nem merte megérinteni. Én meg jól megdögönyöztem, játszottam vele. Azóta elválaszthatatlan tőlem
VAn egy Bébink, akit úgy kaptunk, hogy Bolognese, közben meg köze sincs hozzá :) , na jó egy kicsot, az anyukája az volt, de az apja az nagyon vegyes lehetett. Nagyon szeretjük, kicsit kerge ugyan meg visítva ugat (állítólag a tacskó felmenői miatt.) Egyébként úgy néz ki int egy fehér tacskó.
Van egy Kiránk is, ő egy yorki, gyönyörű és okos, szófogadó, de közben igazi kis terrier, makacs egy kicsit és a méretéhez képest elég bátor. Simán leáll a nagyobb kutyákkal, még szerencse, hogy nem verekedni akar, csak játszani. De azért győzünk fogyelni rá, mert simán lelép az udvarról, ha kint hagyjuk és győzzük összeszedni valamelyik szomszéd kutyától.
És van egy Olivérünk is, aki egy bernipásztor, ő őrzi az udvarunkat. Imádja a két kislányt (már a kutyákat). Kora és mérete ellenére még mindíg úgy viselkedik mint egy kölyökkutya. Örömében összepisilja magát és mindenre azt hiszi, hogy játék. Játékból rámugrik, és leteper, mert kb akkora mint én :)
De egyébként nagyon jó házörző.
Nekem magyarvizslám van,Brúnónak hívják,és 2,5 éves. Nagyon imádja az egész család.Az öcsém találta az autópálya mellett, talán 5-6 hetes lehetett.
Előtte egy németjuhász volt, de sajnos el kellett altatni betegség miatt.