Milyen az élet gyerek nélkül? (beszélgetés)

Minő szerencse, hogy bennünket vállaltak a szüleink.

Pótolhatatlan veszteség, tragédia lenne, ha nem tudnánk TENNI a Föld nevű bolygó jövőjéért.

Ez is érdekes. És egerek ide vagy oda, tisztán látszik a mai viselkedési mintákon, hogy már a mostani embermennyiség is rengeteg agressziót, frusztrációt okoz, a javak elosztásáról ne is beszéljünk.

[link]

És végül eljutunk oda, hogy a javak elosztása, és népvándorlás vs. nemzeti érdekek.

Tegnap olvastam egy interjút egy robotikával foglalkozó mérnökkel. Miért is fél az emberiség a mesterséges intelligenciától?

[link]

Végül is. Persze. Mindenkinek meg kell adni a személyes szabadságát.

A fordulat a "vállaljon" szón van.

Mert vállalni azt jelenti számomra, hogy fel is tudja nevelni. Biztosítani tudja számára az ellátást, a taníttatást, minden külső segítség nélkül.

Vannak, akiknek a nagy család a vágyuk, mert úgy érzik abban találják meg a boldogságukat. Csakhogy a vágyainknak néhol határt kell szabni.

Akiknek más jellegű vágyaik vannak sem tudják megvalósítani, megalkusznak egy kisebbel.

Hiába akarok én az óceán partján egy villát, ha csak egy vidéki kis ház a valóság.

Azért ha megnézzük akár a Mo-i állapotokat, ahol a szépen színezett statisztikák szerint is a gyerekek minimum 27%-a él mélyszegénységben... annyi funkcionális analfabéta van, hogy meg sem lehet számolni, igazán el kellene gondolkodni azon, hogy vajon 2018-ban, amikor már eleve túlnépesedés van a világon, kellene-e még, hogy alanyi jogon járjon bárhol a világon a gyerekvállalás.

Szép és jó, hogy itt mindenki mesterségesen is akár tolja, hogy neki jár a gyerek, akkor és annyit szül amennyit akar, de valójában ez az erőforrások és a lehetőségek tekintetében már marhára nincs így. Fullon vannak az árvaházak a kiemelt gyerekekkel, a házasságok több mint 60 százaléka válással végződik, tele az ország egyedülálló, küszködő anyákkal, és mégis, itt mindenkinek joga van teleszülni a világot. Akkor is, ha tudható, hogy a gyerek semmire nem fog jutni.

Én részemről egy bizonyos szellemi és jövedelmi szint alatt egyszerűen nem engedném. Mert nincs értelme. Kevés kitörni képes kivétellel egy örökké kiszolgáltatottan, az állam kegyeletéből élő szociálisan periféria szorult embermassza termelődik újra.

Ez még mindig humánusabb lenne, mint teleszülni a világot még jobban, majd 50 év múlva háborúban legyilkolni a felét a megmaradt erőforrásokért (ivóvíz, művelhető terület, stb...)

Már évtizedek óta nem azon kéne vitatkozni, hogy szülessen több gyerek. Már réges régen azon kéne az országoknak összefogva, közösen, határok nélkül dolgozni, hogy a Föld nevű bolygó pár évtizeden belül ne döntsön úgy, hogy itt a vége, fuss el vége.

Gondoljunk csak bele (a szemétszállítási mizéria alapján végre látszik is), hogy pár ezer ember egy hetes el nem hordott szemete milyen rakásokkal jár. Belegondolnak itt a "gyerek kell mindenáron" szemlélet követői, hogy egy emberöltő alatt mi mindannyian mi kárt okozunk a puszta létezésünkkel?

Szerintem kevesen. Én igyekszem egy komplexebb képet nézni a gyerekvállalás kapcsán, racionálisan is megközelíteni, észérveket is figyelembe venni. Jelenleg 2018-ban számomra SEMMI nem szól a gyerekvállalás MELLETT.

És bár sokan gondolják úgy mint én, ezt ma mégis tilos kimondani, mert ez az a téma, amihez sehol a világon nem mer senki nyúlni. Pedig előbb-utóbb muszáj lesz....

Az igaz.

Akkor már ne maradjon ki a sugárban fosás sem. A legjobb anyákon mutat a legjobban, ez tény. ;D

Ha egymással egyetértetek, akkor természetesen osztjátok egymás véleményét. Nincs ebben semmi kifogásolható.

Csak más ne írja le a saját véleményét, ami esetleg nem egyező.

Ezt írtad feketén, fehéren:

"Elég szánalmas élet az, aminek a gyerek ad értelmet."

Ez legalább olyan necces, mintha azt írnád:

Elég szánalmas élet az, aminek nem ad értelmet a gyermek.

Eben-guba. Az előbbi a gyermekesekre utalhat, az utóbbi a gyermektelenekre.

Nem is emlékszem rá. Bár mostanában már egyre többet van távol és az tök jó :)

Nemrég ismét szóba került nálunk a gyerektéma (nem terveztük a gyereket de lett, amikor terveztük nem lett) mint hogy kb az utolsó előtti pillanatban vagyunk gyerek-kérdésben és inkább nem akarunk. Ha nem lenne egyáltalán gyerekem biztos belevágnék, de így hogy már vannem. Mindezt úgy hogy a gyerek a végletekig toleráns és tényleg már-már bántóan jó gyerek, de lusták vagyunk újra belevágni, egyszer mákunk volt nem kísértjük a sorsot.

Látom, írni jobban szeretsz, mint olvasni. Tényleg nem érted, hogy mit írtam?

Valaki megtenné, hogy elmagyarázza? ;)

Ez meg az én véleményem. Ettől függetlenül senkit nem akarok lebeszélni arról, hogy 40 éves kora fölött szüljön. Inkább manapság nem ritkaság..

A gyerekesek minket tartanak önzőnek, mert hogy nem szülünk. Csak reagáltam. Én azokat a nőket tartom önzőnek, akik még 45 évesen is erőltetik a gyerektémát és nem tudják elfogadni, hogy valamiért nem lehet. Közben meg elmegy mellettük az élet, mit sem törődve azzal, hogy a párjuk mit akar vagy hogy jó-e nekik, hogy már vagy 20 éve erről szól az életük és csak azért szexelnek, hogy legyen már gyerek. Számomra ez az önzőség és szánom ezeket a nőket, a partnerüket meg sajnálom. De ettől függetlenül felőlem még 50 éves korában is szüljön, aki akar.

Ez ugyanolyan hozáállás mint a mindenáron gyerek kell egy nőnek. Te se tudod megérteni, hogy másnak más a jó.

Abnormális korkülönbség? Ugyan miért? Régen egyáltalán nem volt ez ritkaság.

Tedd azt.

Szívesen!