Miért van az, hogy egyes pasik a házasság után elkényelmesednek? (beszélgetős fórum)
és még iszik is rendesen, de olyan gonosz, mint az ördög...
javítás: a 2. sorban nem szem elől tévesztettük egymást 6 év után, hanem 6 év után találkoztunk véletlenül, és amikor beteg voltam sokáig, mielőtt számot váltottunk, leépítés volt, és ismét szem elől tévesztettük egymást...
Naggyon király társaság jött ott össze!
Az a vicc, hogy minél butább az ember annál több krumplija terem. Vagyis a fél tüdővel bagózó valószínüleg még túlél egy-két élsportolót akik csak úgy össeesnek a pályán. Pedig fittness-wellness életet élnek, és zsírmentesen táplálkoznak, és még a koleszterin szintjük sem magas.
Én arra várok, hogy megtaláljak Valakit, Akit véletlenül szem elől tévesztettem, Akivel az előző munkahelyemen 6 év után szem elől tévesztettük egymást, mert én sokáig beteg voltam, és amire visszamentem, leépítés volt, és még számot sem váltottunk...
Hatalmas kölcsönös szimpátia volt köztünk... Pár éve ismertük meg egymást, csak mindig rossz volt az időzítés...
és biztos nem véletlen, hogy 6 év után találkoztunk véletlenül egy munkahelyen...
Csak megint eltűltünk egymás szeme elől... Ha sikerül megtalálnom Őt, akkor biztos kilépek ebből a kapcsolatból, mert már nem érzem jól magam benne... De pillanatnyilag én húznám a rövidebbet, ha most szakítanánk... meg különben is, a párom meg fogga-körömmel kapaszkodik belém, mert párszor el akartam hagyni, de akkor meg úgy sírt, mint egy nagy gyerek, hogy nem tud nélkülem élni...
De eljönni sem akar otthonról... Nincs az anyjában rosszindulat, csak nem tudja elengedni, a Mackóm meg nem akar eljönni otthonról...
De erről mindig a szülő tehet, ha úgy nevelnek Valakit, hogy ne tudjon önállósodni...
Dehogy is viszem!Hát menni sem tud! Autoimmun beteg, meg szívbeteg, meg cukros, és fullad. De nyárom együtt töltök velük egy hetet a nyaralóba, és ez pont jó arra, hogy minden hülyeségét megbocsássam a férjemnek, mert tudom,hogy nem tehet róla. Pont azt játsza velem, amit az apja az anyjával. Csakhogy engem, más fából faragtak! És az eszemmel és a szívemmel taktikázom nem erőszakkal.Mert ugye ezeknek a dolgoknak mind lelki okai vannak. Mármint a betegségeknek. Így kénytelenek vagyunk mind odafigyelni rá. De szeretjük így is! Ha másért nem, azért mert felnevelte a férjünket. Ja és van egy sógornőm, aki hidegrázást kap a mamitól, úgyhogy én csak jó fej lehetek, mert vele összehasonlítva én vagyok a csúcs! :-)
A mama kedvence szerintem a legrázósabb eset.
Ezek a pasik olyanok mintha 5 évesek lennének,amit anyu mond az szentírás,és elvárják a jövendőbelitől is,hogy neki is legyen az.Az a baj,hogy általában az ilyen pasiknál mindig a mama van az első helyen,és a kedves mindig alulmarad a mamával szemben.mert ezek az anyukák többnyire szeretnek uralkodni,megmutatni,hogy a gyerekük az övüké,és semmiféle nőszemély nem lehet a számára fontosabb mint az anyja.
Ennek csakis úgy lehet véget vetni,ha minimum 300 km-re költöztök a mamától.Sajnos ez komoly,mert különben sokat fogsz szenvedni ha szereted a párodat.Rosszindulatú is a mamája?
Ezt valaki vagy el tudja fogadni,vagy nem.Van amelyiknek az anyja még a nászágyban is jelen van.
A mi lépcsőházunk is tele van velejéig gonosz nagyon öreg emberrel, Akik túlélték már az egész környezetüket, hisz a gonoszok nagyon sokáig élnek, és mindenkit túlélnek...
Ők régi komcsi katonatisztek, Akiknek a vérükben van az uralkodó stílus, és ha nem tudnak Valaki fölött uralkodni, mert pl. én sem hagyom magam, annak annyi borsot törnek az orra alá, amennyit csak bírnak...
Sajnos...
Pedig alattam is lakik egy börtönviselt alak, egy tüdővel, nagyon sok esze van, mert az egy tüdejével is úgy füstöl, mint egy gyárkémény, és még nem vitte el az ördög...
Meg alattam középen a velejéig gonosz katonatiszt, már mióta rákos, már tavaly nyáron is feladták Neki az utolsó kenetet, hogy max. egy hónap, és még mindig él és virul...
Azért még számlálható mennyiség !:) Igen. Jól láttad. A kicsi az isten áldása- csapása lett fiú.
S akkor el kell vinni magatokkal? Potyázik a mami?
De édi vagy! Köszönöm szépen! Naná hogy szerintem is!Imádjuk őket! Neked akkor most hány gyerkőcöd is van? Nem tudtam összeszámolni! Három a nagylány, meg egy fiú?
Csak meg kell nézni a mi országunkat, mi az összes többi európai országtól el vagyunk maradva...
Hollandia biztos nem lett volna rossz parti, ott élni...
De minden nyugati ország jobb a miénktől...
Én is mennék, ha tehetném, és nem lenne egy autista gyerkőcöm, Akit nem hagyhatok itt...
Imádom, és Ő is imád engem, az Ő édes anyucikáját, és belepusztulna, ha én nem lennék...
Kár... pedig elképzeltem a szép elmúlását :) Te, ebben a nőben még a 380 V se tett kárt, hát mit akarok én holmi csendes elmúlással?
Na ez megint egy jó téma lesz! Az én anyósom folyamatosan haldoklik... már 15 éve!És mindig nyaralásunk előtt rosszabbodik az állapota! :-)
Msaca! Milyen gyönyörű bogárszemű babóid vannak! :)
Én itt voltam, minden nap, csak Te nem...
DEhogyis... arra, hogy Hollandia egy haladó ország...
Most arra utalsz, hogy eutanáziában kiszenvedtetném a mamit? :) :) :)
Jó hogy látlak! Merre voltál barátném?
Pedig Hollandia nem egy elmaradott ország... Ott pl. még az eutanázia is törvényes, és haladnak a korral, nem mint nálunk...
Tök gáz, tudom! Néha olyan vagyok, mint egy diplomata! De ha belegondolunk egy házasságban nagyon fontos a diplomácia, nem?
Anyukám is úgyanígy volt apukámmal. Szegény mi, ő tavaly elhunyt. Azóta látja anyci, milyen sok szabad ideje van. Nincs kit szolgálnia már... :(
MÁr kicsi korunkban mi is be voltunk fogva otthon, mert vasszigorban nőttünk fel...
De legalább nem úgy jöttem el otthonról, hogy nem tudok semmit, sem főzni, sem sütni, mert mindent megtanultam 20 éves koromra...
Mint egy vérprofi ügynök. Gratula. :) :)
Mondjuk jó sokat küzdöttem én is az asszonnyal. Aztán csak nyertem. Amikor kint laktam Hollandiában, anyuka nem "engedte" utánam a pici fiát. Most már állampolgárságunk lenne. S nem hiteleink. Mondjuk én meg voltam olyan kerge, hogy hazajöttem hozzá :)
Ez így van! Nekem már nagyon kis koromban kellett segítenem a szüleimnek, nemcsak a háztartásban, de a kertben is. Nem nagyon szerettem, de beletanultam. Meg tudok szerelni ezt-azt és el tudom látni a "háztartást", bár a párom nem várja el,h egyedül csináljam. Most csak ő keres pénzt ezért megteszem, de megmondtam neki, hogy ha lesz ,munkám(suli után) akkor majd segíthet. Visszatérve a szüleimre, anyum kiszolgálja apum, és ez egész gyermekkoromban így volt, a mai napig elvárja tőle. Én soha nem fogom kiszolgálni a párom.
Azt nem tudom, de annyiban szerencsém van, hogy az én férjem nem anyás, de még csak nem is apás. Örült mikor elköztözhetett otthonról, és még így sem tud soha megfelelni nekik. Ezért aztán igyekszem én pótolni az anyucit is, azzal, hogy dicsérem és éreztetem vele, hogy mennyire nagyszerű ember. Már amikor erre marad még energiám, meg kedvem. Régebben nagyon elítéltem ezt a fajta "férjidomítást",de sajna be kellett látnom, hogy ez működik. És anyóst én kezelgetem. Vagyis én beszélek vele telefonon, és megszűröm az általunk szolgáltatott infót, mert különben kibeszél.Hát ez van.
Mintha egyforma anyóskánk lenne? :)
További ajánlott fórumok: