Miért vagyok ennyire szerencsétlen? (beszélgetős fórum)

Hidd el tudom mit jelent egy Anya elvesztése.

A testvéreim azt hitték ,hogy én is belepusztulok.

De túléltem .

Elhiheted, hogy én tudom.

Mikor elment itt a fórumon tartották bennem a lelket.

Ezúton is köszönöm újra nektek lányok! ❤️

Eltelt neked is 4 év ha jól emlékszem.

Ideje lenne összekaparni magad, mert egy életed van.

Sajnáltatni magad, mert meghaltak a szüleid felesleges.

Ez az élet rendje. Aki megfogant az meg is fog halni.

Ez van.

Te most élsz, akkor élj!

Te nem jarsz pszichologushoz vagy psziciaterhez terapiara, mert vagy kitalalt vagy bizonytslan vagy.

Ha segisteg kell, menj az anonim alkoholistakhoz, az szinte mindenhol van, minden varosban.

Nem kizaroak, nem kell alkoholistanak lenni. Beszelgettek barkivel feltetel nelkul, es kussolnak.

A katolikus korbe is el lehet menni.

Van párod, vannak testvéreid.

Nekem is elment az anyum, nekem testvéreim sincsenek. Van 2 rokonom, akik csak bántani tudnak, de tudod itt a férjem és a lányunk.

Vannak szar napok, de utálni mindenkit nem fogok, pedig nekem is lenne rá okom.

Helyette mit csinálok:kint ülök a teraszon, nézem a családom és örülök. Nem a múlton rágódok.

Köszi szépen a bátorító szavakat.

Igen sajnos gyerekkorom óta önbizalomhiányos vagyok de ez a mai napig se változott. A szüleim engem nagyon szerettek mivel én voltam a legkisebb gyerek a családban. Az anyunak is meg az apunak is én voltam a kedvence azt tudom. Soha nem is engedtem el az anyu kezét mindig együtt voltunk jóban rosszban.Engem a velem egykorú gyerekek tettek tönkre lelkileg belém gázoltak. De sajnos a családi hátterem is rossz volt az apu sokat ivott veszekedős volt. Nem volt jó életünk mellette de főleg szegény anyunak nem.

Így van ahogy mondod mindig kihasználták az emberek azt, hogy én naiv vagyok esetlen és ezért is tudtak folyton belém rúgni. Amúgy 34 éves vagyok és sajnos jelenleg munkanélküli szóval nem tehetem meg,hogy szakemberhez járjak. Meg alapból szegény családból származom annak születtem sajnos.Nekem már nem élnek a szüleim az anyut 4 évvel ezelőtt veszítettem el az apu meg még régebben meghalt már 18 éve. Csak a testvéreim vannak nekem de ők nem állnak mellettem úgy ahogy kéne.Főleg a bátyám mivel vele élek meg a párommal. Nekem itt van az otthonom a házunk mégis hova mehetnék pénz nélkül. A párkapcsolatrol meg inkább nem is beszélek abba se volt szerencsém soha mert mindig a problémás pasik találtak meg akikkel csak a gond van. Kihasználták mindig hogy én ragaszkodó vagyok és futok utánuk.

A pánikbetegségemre szedek gyógyszert ami szerencsére most már segített a tüneteket elnyomja legalább. Bár boldog nem vagyok így sem de lagalább élhetőbb életem van. Pszichológushoz szeretnék elmenni egyszer egy igazi szakemberhez de az meg drága nagyon.

Az eletnek nincs is ertelme. De valahogy csak el kell baszni az orakat.

En gyerekkorom ota arrol gondolkodok, hogy hogy kellene meghalni, megolni magam; miert akarnak masok elni? Tele voltam felelemmel, hogy a szerettem meghalnak. Remalmokkal. Nehanyra az ovis korombol meg a mai napig emlekszem, pedig mar nem vagyok mai csirke. Es eleg morbid dolgokat jatszottam.

Meg kell ertened magad! A vilag olyan, amilyen. Nem gonosz, nem jo, csak egy vegyesfelvagott.

Ha epp nem minden a legsotetebb, akkor olvass arrol, miert lehet a te fejedben ilyen!

A napi dolgokat kezben kell tartani, kulonben eluszol, es mikor a lakasod tele van a foldon hevero ruhakkal, es egy tok kedves emberrel egy hete uvoltozol, akkor megint a padlon leszel, mint en.

Azt hazudtam, hogy beteg vagyok. Mivel mindig baromi jol dolgozok (akar betegen is eddig), gyorsan tanulok, bulldozer vagyok, a kutya nem szolt, es nem is fog, ha en azt mondom, beteg vagyok.

2 napig nem keltem fel. Eddig eltaksritottam a fel lakast. Megcsinalom a masik felt ma, es lesz meg egy szabadnapom itthon fetrengeni az onutalatban. De masnap fel kell kelni. A munkatarsaim szamitanak ram. En meg szamitok a melora.

Ez talan nem vigasztalo, de nekem apam azt mondta, szeretne egy jazzes temetest, ha egyszer meghal. Es majd tancoljam vegig arra gondolva, mi volt szep, amig velem volt. Valami hulye filmet neztunk, mikor gyerek voltam...

Nincs valami szep smukkod, ami anyukadhoz kot egy szep pillanattal? Mert nekem jo volt az ilyesmi az eltavozottak utan. Gondolni a szepre, nem hogy mar nincs.

Kedves Fórumnyitó, egy ilyen helyzetből nem könnyű egyedül kimászni. Valószínű, hogy önbizalomhiányos vagy, melynek egyik oka abban gyökerezhet, hogy gyerekkorodban nem fogadtak el feltétel nélkül a szüleid. Az önbizalomhiány hozadéka egy határozatlanabb karakter, amit sajnos sok ember kihasznál, ezért is van rossz tapasztalatod az emberekkel. Nem tudom, hogy hány éves lehetsz és milyen (anyagi) lehetőségeid vannak segítségre. A csoportos segítő terápiák jobban megfizethetők, és már sokszor az a tény is segít, hogy tagja vagy egy csoportnak. Ha szeretsz mozogni jelentkezhetsz egy hobbi női foci csapatba vagy más sportra, de valamilyen más tevékenységet is választhatsz. Mondanám még a pszichodráma foglalkozásokat, de az is elég drága, viszont sokan meg tudnak nyílni egy sima felnőtt színjátszó körben is.

Ha úgy érzed, hogy szüleid, testvéreid még mindig nyomasztanak valmilyen szinten, akkor nyugodtan szakítsd meg velük a kapcsolatot, akár költözz el egy másik városba. Ismertem olyat is, akinek depressziósan az segített, hogy 30 évesen vett egy nagy levegőt és külföldre költözött egyedül, ott új életet kezdett és helyére került minden a lelkében is.

Nem tudom, hogy van-e most párod. A hasonló problémákkal küzdő nők gyakran találják magukat egy "zsarnok" férfi mellett. Ezzel is vigyázni kell majd.

Ha a pánikbetegséged és a depressziód súlyos, a gyógyszer mellé jó lenne ha pszichológust is igénybe tudnál venni. Próbálj alapítványoknál szétnézni, nem tudom, hogy hol laksz, de egyetemeken is szokott lenni ingyenes segítségnyújtási program.

Az ilyen kliséket mint "legyél pozitív" , "minden a fejben dől el" engedd el a füled mellett, ezeknek tudományosan nincs alapja, az ember nem így működik.

Kívánom neked, hogy megkapd azt a segítséget amire szükséged volna ebben a helyzetben.

Egyáltalán nem rúgtam bele, csak kimondtam/leírtam a tényeket.

Nézd!

Nem kötelező ugyanúgy látnunk dolgokat, és igenis lehet más véleményünk.

Hol ítélkeztem? Írd meg kérlek!

Szia fi!

Gyönyörű, hogy mindenkit utálsz. Ergo magadat is, és itt az origó.

Meséld el kb 10 mondatban, mivel lehet kiérdemelni az utálatodat!

Miért vagy szerencsétlen?

Mert azzá tetted és teszed magad minden nap.

Nyilván azt sem fogadod el, hogy erről az egészről csakis te tehetsz.

Nyilván nagyon egyszerű mindent másokra áttolni, ezt csinálja minden gyenge.

Hát igen, erő kell ahhoz, hogy vállald azt, aki vagy.

Siránkozni nagyon egyszerű, és te most elég mély önsajnálatban vagy, és amint látom, szereted csinálni.

Ha változtatni akarsz, tedd meg.

Ha meg nem, élj együtt ezen önmagaddal, aki csak utálkozni tud.

Nagyon szívesen!

Gyönyörű napot, hiszen ez is egy csodálatos nap. ☼

Én meg nem éreztem, hanem anyám kerekperec megmondta. Szüleim, nagy testvéreim nyírtak születésemtől fogva és terrorizáltak, csak azért mert vagyok. Én nem depressziós lettem, hanem kialakult bennem elég hamar egy "csak azért is". Ha vertek, már 5 évesen sírás helyett nevettem, hogy lássák, nem okoznak fájdalmat. De nem sorolom, felidézni se jó. A lényeg, ha bántanak, mondd és cselekedj csak azért is úgy ahogy neked jó! Ha azt mondják ronda vagy, húzd ki magad és mosolyogj! Stb! Hidd el, ezzel felül lehet kerekedni a sok sekélyes és rosszindulatú emberen! Nehogy magadba zuhanj már mások baromságai miatt! Tudom fáj. Nekem is fájt nagyon. A mai napig fáj az egész életem amire visszagondolok. De megerősített a sok kegyetlenség, és csak arra figyelek, azzal foglalkozok aki és ami örömöt okoz számomra. Ne hagyd magad! Te vagy a legfontosabb! Sokkal több vagy mint akik bántanak!

Sok sikert neked is!

Ha mindenkit utálsz ebben a "szemét" világban, akkor mit vársz? Jelen esetben van egy undok, befelé forduló, depressziós ember, aki mindenben csak a rosszat látja. Ezeket írod, miért gondolod, hogy bárki szeretne egy ilyen ember oldalán lenni, akár mint társ, akár mint ember?

Isemerek pár szerény, egy cseppet sem bevállalós embert, aki nem ilyen, és én sem taposom el a nálam gyengébbeket, ahogy a legtöbb ember szintén nem.

Ha beteg vagy, akkor menj orvoshoz, ha egyik nem, majd a másik segít. A pánikbetegség, a depresszió nem a boldog élet kulcsa, sőt kimondottan taszítja az embereket, hacsak nincs valakiben a gyengébbet gyámolító tulajdonság, de ez elég ritka...

Szerintem csak kicsit negatív vagy.

Minden rosszban van valami jó is.

Keresd a jót, ne csak a rosszat lásd!

"Bölcs embert a szerencse nem szédíti meg,hiszen tudja,kereke forgandó-éppígy a balsors sem csüggeszti el.

Hitét önmagába és hűségébe veti,minden örömét magában keresi."

Seneca